Három vállalkozó meglátogat egy múzeumot. Észreveszik, hogy a bejárati ajtó javításra szorul, így hát mind a hárman felajánlják, hogy megszervezik a munkálatokat a múzeumnak.
Az első felméri az ajtót, felír néhány számot, majd közli:
- Azt hiszem, 90.000 forintért meg tudnám csinálni. 40.000 az anyagköltség, 40.000 a munkások bére, és 10.000 lesz az én hasznom.
Józsi, a második vállalkozó szintén méricskél a múzeum ajtaján, számolgat, aztán ezt mondja:
- Szerintem ki lehet hozni 80.000-ből is. 35.000 az anyag, 35.000 a melósok, és 10.000 nekem.
A harmadik odanéz zsebretett kézzel, és foghegyről odaveti:
- 280.000 forint.
A múzeum munkatársa teljesen elhűlve:
- Hogy jön elő ekkora összeggel, amikor meg se nézte rendesen, hogy mit kell csinálni, mint a többiek!
- Roppant egyszerű: 100.000 magának, 100.000 nekem, a munkával meg megbízzuk Józsit.

HETI EDZÉSTERV SZURKOLÓK SZÁMÁRA:

Hétfő: A rendőrségi fogdákban, traumatológiai osztályokon, és a sporttelep borozójában rekedt sorstársak kiszabadítása vagy pénzzel történő kiváltása. A kőbalták, dorongok, kőhajító gépek elpakolása, ill. múzeumokba való visszavitele, kerékpárláncok visszaszerelése. Fradi szurkolók a lila monoklikat, Újpest-drukkerek a zöld foltokat elmaszkírozzák. Találkozás az újságírókkal, tévésekkel. Főbb jelmondatok: "Az nem úgy volt, különben is ők kezdték, b**i rendőrök."

Kedd: Rajzverseny a járógipszeken, majd városligeti körséta, melynek során a vezérszurkolók élő fákba kötnek bele. Ezt követően látogatás az Állatkertben, ahol mindenki megkeresi a párját, és örökbe fogadja. A madárházban 10 perc huhogás.

Szerda: Kerítéshajlító vetélkedő, majd célbadobás KRESZ-táblákkal. Bemelegítő gyakorlatok a délutáni meccsre: metrószerelvények porrá zúzása és kisebb barikádok építése kockakőből. (Ha nincs meccs aznap, akkor edzés gyanánt a Bastille ostroma, az egri vár bevétele, vagy partraszállás Normandiában.) Edzőmeccs esetén géppisztolyos vadászat a partjelzőre.

Csütörtök: Szurkolói ankét, ahol mindenki ünnepélyesen megígéri, hogy kiveti soraiból a garázda, vandál elemeket, stb.

Péntek: Füstbombák, tányéraknák és föld-föld rakéták előkészítése, valamint apróbb vasbeton elemek elrejtése a bőrdzseki alatt. Dalnokverseny: a rigmusokban kötelező szerepeltetni az alábbi kifejezéseket: szívjatok le, anyátok, meneküljetek.

Szombat: A mérkőzés napja. Reggeli: vörösbor kólával, majd könnyű ebéd; az ellenfél egyik szurkolójának közös elfogyasztása. Mérkőzésre menet az útba eső kisebb falvak feldúlása, St.Gallen elfoglalása, és Kassa bombázása. Érkezés a stadionba. Túlélők a meccs után találkoznak az ellenfél szurkolótáborának túlélőivel.

Orbán Viktor az USA-ba látogat, mikor is Clinton elviszi egy múzeumba. Egyszer csak Viktor vezérünk felkiált:
-Nahát, egy igazi magyar puli!
Clinton:
-No Mr Viktor ez egy speciális kaukázusi fajta.
Elszontyolódva megy tovább, majd hirtelen megint felkiált:
-Na ez viszont egy igazi Hortobágyi szarvasmarha!
-No, Mr Viktor ez egy angol marha.
Teljes depresszióban megy tovább mikor is harmadszor is - ám de magabiztosan - felkiált:
-Na Bill, ez viszont tuti, hogy ez itt egy igazi magyar cigány fényképe!
-No, Mr Viktor ez egy spanyol barokk tükör...

Egy pesti turista elfárad, ezért leül a kairói múzeumban.
- Mit képzel uram! Azonnal álljon fel II. Ramszesz trónjáról!
- Jó, jó, mit van úgy oda? Majd ha jön felállok.

Három vállalkozó meglátogat egy múzeumot. Észreveszik, hogy a hátsó kerítés javításra szorul, hát mind a hárman felajánlják, hogy megszervezik a munkálatokat a múzeumnak.
Az első (mondjuk,Béla) megméri centivel a kerítést, felír néhány számot, majd közli:
- Azt hiszem, 90.000 forintért meg tudnám csinálni. 40.000 az anyagköltség, 40.000 a munkások bére, és 10.000 lesz az én hasznom.
A következő, (Endre) szintén méricskél, számolgat, aztán:
- Szerintem ki lehet hozni 70.000-ből is. 30.000 az anyag, 30.000 a melósok, és 10.000 nekem.
A harmadik odanéz zsebretett kézzel, és foghegyről odaveti:
- 270.000 forint.
A múzeum munkatársa teljesen elhűlve:
-Hogy jön elő ekkora összeggel, amikor meg se nézte rendesen, hogy mit kell csinálni, mint a többiek!
- Roppant egyszerű. 100.000 magának, 100.000 nekem, és a munkával megbízzuk Endrét.

Ez a történet valóbban megtörtént egy igen kedves barátommal. Egy Neumannos iskolakiránduláson összejött egy igen szép lánnyal, akit nevezzünk Lizának. Ez tényleg egy vonzó lány volt, de ugye mint szokott lenni, ez nem párosul nagy agykapacitással. Nos bementek a diákok egy múzeumba, ahol mindenféle régi érdekes közlekedési eszközök voltak, többek között antik biciklik is. Ez a nagyon nagyon régi bicikli úgy néz ki, hogy van egy hatalmas első kereke, és egy nagyon picike hátsó kereke. Hirtelen Liza felvetett egy kérdést: Hogy tudja követni a kis kerék a nagy kereket?
Ennyi.

A rabbi súlyos beteg, bekerül a kórházba. Érzi is, hogy lassan lejár az ideje ezért behívat egy katolikus papot és mondja a végrendeletet:
- A falusi gyáram havi bevételének a felét felajánlom a Kerületi Zsidó Iskola segítésére.
A pap szorgosan írja.
- Az aranykészletemet felajánlom a Zsidó Kultúrális Múzeumnak.
Ezt is írja.
- A megmaradt 22 millió készpénzt pedig küldjék el a Szegény Zsidók Alapítvány javára.
Ezt már nem bírja szó nélkül a pap sem, ezért megkérdi:
- Mondja, ha mindent a zsidóknak ajánlott, miért nem hívott egy hivatásos rabbit?
- Megőrült? Egy rabbit a fertőző osztályra?

Egyszer Pécsen voltam és láttam ott egy gyönyörű múzeumot a barátnőmmel. Elhatároztuk, hogy bemegyünk. Láttunk is egy hatalmas kaput és gondoltuk ott kell bemenni. Ezért beindultunk, egy park féle volt ott, ahol emberek ültek. Úgy határoztunk, hogy mi is odaülünk közéjük. Egyre közelebb értünk hozzájuk. Kezdett gyanús lenni, mert mind köntösbe voltak, előszőr nem értettük, hogy miért. De mikor a mentőautót megláttuk, akkor világossá vált számunkra is, hogy mi bizony a kórház betegei közé akartunk leülni.

Ez a történet a kommunizmusban játszódik.
Ugyanis ebben az időben kötelező volt minden brigádnak megjelenni legalább egy alkalommal színházban, moziban...
Így hát a hónap végén a brigád nagy viáaba bonyolódott: "Hova is menjünk a hétvégén?" /kulturálódni/
A brigádvezető megszólal:
- Menjünk moziba!
A brigád felháborodva morog, a múlt hónapban is ott voltak, s azóta nem játszanak új filmet.
Mire egy hang a brigádból:
- Menjünk színházba!
Erre egy újabb hang:
- Inkább múzeumba!
- Vagy inkább koncertre!
S ekkor egy újabb dolgozó ajánlata hangzik fel:
- Menjünk OPERÁBA!
Persze ekkor a brigád legcsendesebb dolgozója, Gazsi felugrik s könyörögni kezd.
- No de kedvös elvtárs urjak, csak eztet ne tögyék velem! Én mindön hónap végén megyek operába az assonnyal.
Ekkor megkérdezi tőle a brigádvezető:
- Hogy, hogy Gazsi?
- Hát úgy, kedves elvtárs urjam: haza megyek s az assony így kezdi:
"Gazsi! Aida pénzt!
Mire én:
- Egy nagy Faust!
- Nem lesz este Tosca!
Újra én:
- De lesz Verdi a pofádra!"