- Anyu, miért vagy rám mérges? Sosem mondtam, hogy kitakarítottam a szobámat!
- De igen, éppen az imént!
- Nem, én csak azt mondtam, hogy befejeztem a szobám takarítását!

Két szőkenő barátnő Amerikában utazgat. Egyszer eltévednek, nagy nehezen bekeverednek egy városkába. Bemennek az első étterembe, egyikük nézi a térképet, a másik megkérdezi a pincérnőtől:
- Elnézést hölgyem, el tudná mondani nekünk, de szép lassan, hogy hol vagyunk?
Mire a pincérnő:
- Bbbbbbuuuuurrrrgggggeeeerrrr Kkkkkiiiinnnngggg!

-Los Angelesben minden órában elütnek egy embert!
-Nem irigylem a szerencsétlent!

Egy ír férfi bemegy egy dublini bárba és rendel három korsó Guiness-t. Leül egy távoli sarokba, majd gyorsan megissza mind a hármat. Amikor újra rendel három korsóval, a pincér megjegyzi:
- Uram, elnézést, hogy beleszólok, de ha egyszerre csak egy korsóval inna, jobban tudná élvezni a sör ízét.
- Tudja, hárman vagyunk testvérek. Egyik bátyám Amerikában él, a másik Ausztráliában. Amikor elváltunk egymástól, megfogadtuk, hogy mindig iszunk a távollevő helyett is.
A férfi ezután mindig hármasával issza a söröket. Egyik nap azonban csak kettő korsóval kér. A pincér kiviszi az italt, majd csendesen megszólal:
- Engedje meg, hogy a személyzet nevében is kifejezzem együttérzésemet a kedves báty elvesztése miatt.
- Ugyan, nincsen semmi baj, csak engem eltiltott az orvos az alkoholtól.

Clinton elnök gépe leszállni készül Washingtonban. A kapitány a hangosbemondóban:
- Elnök úr, kérem állítsa a szék támláját és a stewardesst függőleges helyzetbe!

Az amerikai férj meséli.
- A feleségem egy texasi farmon nőtt fel. Én viszont kaliforniai vagyok. Világéletemben csak úsztam és szörföztem. Higgyétek el, amíg a feleségemet meg nem ismertem, nem is láttam tehenet.

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...

Az amerikai, a japán és az orosz motorbalesetet szenvednek. Bekerülnek a kórházba.
Az orvos bemegy a japánhoz és kérdezi:
- Magával mi történt?
- Menni Yamaha. Menni kétszáz. Jönni fa. Bumm.
Bemegy az amerikaihoz és kérdezi:
- Magával mi történt?
- Menni Honda. Menni kétszáz. Jönni szalagkorlát. Bumm.
Bemegy az oroszhoz és kérdezi:
- Magával mi történt?
- Menni Simson. Menni negyven. Többiek elhúzni kétszáz. Azt hinni állni. Leszállni. Bumm.

Autóparkolás
Mrs. Elizabeth Simpkins 1993 október 12-én este 11 óra 15 perckor kezdett parkolni Vauxhall Nova Swing típusú autójával (megfelel az Opel Corsa Swingnek) egy 19.36 méter hosszú parkolóhelyre, Ropergate városában. 8 óra 14 perccel később sikerült is a járdától 90 centiméter távolságban leparkolni az autót, ám az eltelt idő alatt jónéhány sérülést okozott saját, és a parkolóhely két végén álló autó lökhárítójában, egy üzlet bejárati ajtaján és két lámpaoszlopban.

Vásárlói bizonytalanság
A leghosszabb ideig tartó vásárlói csereigény 12 napig tartott 1995 augusztus 21 és szeptember 2 között a birminghami Dorothy Perkins üzletben. Mrs. Sandra Wilks (GB) szombat reggel az üzletben nem tudott választani két, hasonló kinézetű, egyaránt akciós ruha között. Az első óra próbálás és tanakodás után a férj a próbafülkében, egy padon ülve, arcát kezébe temetve azt javasolta feleségének, hogy vegye meg mindkettőt. Mrs. Wilks azonban csak az egyiket vette meg 12.99 fontért, ám másnap megjelent, hogy mégis inkább a másikat szeretné, és ez a procedúra ismétlődött a fent említett időszak alatt.
A hölgy egyébként egy másik rekordot is tart, 1995 szeptember 12-től kezdődően 3 hétig és két napig állt mozdulatlanul egy üzlet kirakatában.

Autóvezetés
A behúzott kézifékkel megtett autóvezetés távolsági rekordját a brit Dr. Julie Thorn tartja, 504 kilométerrel. A Stranraer és Holyhead között 1987 április 2-án, egy Saab 900-as autóval felállított rekord első kilométerein már észlelhető volt a füst, Holyhead-be pedig füstfelhőbe burkolózva érkezett a hölgy. Ez az utazás tartja a leghosszabb, majdnem megfulladt autóvezetővel megtett és a leghosszabb, folyamatosan villogó vészjelzővel leautózott távolság világrekordját is.

Pletyka
1992 február 18-án Joyce Blatherwick és közeli barátnője, Agnes Banbury együtt teáztak. A beszélgetés közben Mrs. Blatherwick - szigorú titoktartási fogadalom mellett - elárulta barátnőjének, hogy viszonya van a hentessel.
Délután 2 óra 10 perckor aztán Mrs. Blatherwick eltávozott, Mrs. Banbury pedig azonnal elkezdte elmesélni - persze mindenkit megesketve a titoktartásra - a dolgot ismerőseinek. 20 perccel később már 128 embernek sikerült továbbadnia a titkot, újabb 20 perc kellett a 372 fős hallgatóság eléréséhez. Délután 4 óráig 2774 ember tudott az afférról, beleértve a helyi amatőr színjátszó társulatot, néhány arra haladó kerékpárost, egy amerikai turistákkal teli autóbuszt, sőt még a hentes feleségét is.
Amikor aztán a hullafáradt Mrs. Banbury éjfél környékén ágyba került, a barátnő viszonyáról 75338 ember tudott, akikkel akár a Wembley Stadiont is meg lehetett volna tölteni.

A leghosszabb csendes filmnézés
A leghosszabb idő, amit a férjjel együtt nézett film közben buta kérdések feltétele nélkül egy nő eltöltött, Mrs. Ethel Brunswick nevéhez fűződik. 1990 október 28-án a Brunswick házaspár leült, hogy megnézze a "The Icpress File" című filmet. 2 perc 40 másodperc után a feleség feltette a "Ő most jó, vagy gonosz?" kérdést, ezzel saját rekordját adta át a múltnak, amit 1962 óta tartott. Akkor a "633-as repülőszázad" című film nézése közben 2 perccel és 38 másodperccel a kezdés után megkérdezte: "Ez egy háborús film?"

A II. Világháborúban egy amerikai katona egy kemény bevetés után éppen szabadságára indult angliai állomáshelyéről. Felszállt egy vonatra, majd ülőhely után kutatva benyitott egy fülkébe. Ott egy elegáns angol úriember, a felesége és a lánya ült. A negyedik ülőhelyet egy kis szobakutya foglalta el.
A katona udvariasan megkérdezte a nőtől:
- Elnézést, szabad ez a hely?
- Maguk amerikaiaik olyan udvariatlanok! - felelte a nő gőgösen. - Nem látja, hogy foglalt a szék?
A katona elnézést kért, majd végigjárta a vonatot, de mindenhol foglaltak voltak a fülkék. Ekkor visszatért az angol házaspár fülkéjéhez, és újra benyitott:
- Ne haragudjon hölgyem, de nem fogná az ölébe a kutyáját, hogy leülhessek? Nagyon fáradt vagyok, és még messze a végállomás!
A nő hidegen ránézett:
- Maguk, amerikaiak! Nemcsak udvariatlanok, de még ráadásul pimaszak is!
A katona megszégyenülten húzódott vissza a peronra. Egy óra múlva nem bírta tovább, bement a fülkébe, megfogta a kutyát, majd a lady sikoltozása közepette lehúzta az ablakot, és kidobta a vonatból.
Ekkor megszólalt az angol úr:
- Maguk, amerikaiak mindent rosszul csinálnak! Nem a jó kezükben fogják a villát, nem az út jó oldalán közlekednek, ráadásul nem a jó szukát dobják ki az ablakon...