Vasutas viccek

Furcsa betegség

Egy nô és egy férfi utazik a vonaton. A nô megdöbbenéssel tapasztalja, hogy a férfi gyakran tüsszent, majd előveszi a farkát és megtörli. Egy idô után nem bírja szó nélkül és megkérdi:
- Uram, mit csinál ön? Legyen tekintettel rám is és ne disznólkodjon!
- Sajnálom asszonyom, de egy igen ritka betegségben szenvedek, ugyanis valahányszor tüsszentek, azonnal elélvezek.
- Szörnyű! Mondja, szed valamit rá?
- Igen, borsot.

183 pont

István király

Két szőke nő utazik vonatfülkében. Velük szemben ül egy őszes szakállas férfi. Egyik szőke:
- Te, ez nem István a király?
Másik szőke:
- Hülye vagy, az ezer éve meghalt!
Kis idő múlva belép egy férfi a fülkébe.
- Hello István! Hogy vagy? Ezer éve nem láttalak!
Erre a szőke:
- Na, ki a hülye?

249 pont

Szerelem

Barátnőmmel a vasútállomáson találkoztunk, s mivel mindketten szomjasak voltunk, bementünk a helyi Restibe, hogy igyunk valamit. Ő ivott egy üdítőt, én meg egy pohár sört. Vizet ugye nem iszik normális ember, mert mint köztudott, abban bas...k a halak. Hát, ahogy így iszogatunk, és fogjuk egymás kezét, odalép hozzánk egy ősalkesz és megjegyzi:
- Szép dolog a szerelem!
- Bizony! - mondom én.
- Egyszer én is voltam szerelmes! - mondja - Pontosabban csak a farkam, de ezt a gondolatot gyorsan kivertem a fejéből!

186 pont

Vonat előtt

Sanyi és Józsi fogadnak a vasúti sín mellett. Azt mondja Sanyi:
- Te Józsi, fogadjunk, hogy nem tudsz átugrani a vonat előtt, amikor itt van előtted 1 méterre.
Azt mondja a Józsi:
- Én átugrom!
Jön a vonat, már 1 méterre van, a Józsi ugrik. Azt mondja Sanyi:
- Józsi, de gyors vagy te öregem! Az egyik lábad itt, a másik meg ott...

695 pont

Demográfia

Egy kis faluban igen magas a népszaporulat, ezért szociológusok érkeznek a helyszínre, hogy kiderítség az okokat. Amikor a falu orvosát kérdik, az mosolyogva válaszol:
- Tudják, a falun megy keresztül a vasút. Reggel hatkor a gyorsvonat mindig dudál az átjárónál és felriasztja a falusiakat. Ilyenkor ugye visszaaludni már későn van, felkelni meg még korán...

468 pont

Keksz

Douglas Adams: Keksz

Ez az egész tényleg megtörtént egy valós személlyel, és ez a valós személy én vagyok. Épp a pályaudvarra mentem.
Ez 1976 áprilisában volt Cambridge-ben, Angliában. Kicsit korán érkeztem. Rosszul tudtam a vonat indulását.
Vettem magamnak egy újságot, hogy megfejtsem a keresztrejtvényét, meg egy kávét és egy csomag kekszet.
Odamentem, és leültem egy asztalhoz. Azt akarom, hogy elképzeljék a helyszínt. Nagyon fontos, hogy maguk előtt legyen a kép. Itt az asztal, az újság, a csésze kávé, a csomag keksz. Egy fickó ül velem szemben. Teljesen
átlagos kinézetű, öltönyben, aktatáskával. Nem úgy tűnt, mintha valami különös dologra készülne. A következőt csinálta: hirtelen előrehajolt, felvette a csomag kekszet, kinyitotta, kivett egyet és megette.


Na most, azt kell mondjam, ez az a dolog, amit az angolok nagyon rosszul kezelnek. Semmi sincs a hátterünkben, neveltetésünkben, oktatásunkban, ami megtanítana bennünket, hogyan bánjunk azzal, aki fényes nappal az orrunk elől ellopja a kekszünket. Tudják, mi történne, ha ez Los Angeles belvárosában történt volna? Villámgyors tűzharc kerekedne, helikopterek érkeznének, a CNN, tudják... De végül, azt tettem, amit minden rámenős angol tett volna: nem vettem róla tudomást. Az újságba mélyedtem, kortyintottam egyet a kávémból, próbáltam egy megfejtést kitalálni a lapban, semmi mást nem tudtam csinálni, és azon gondolkodtam: "Mit fogok csinálni?"

Végül azt gondoltam, "Nincs más hátra, meg kell tennem", és nagyon erősen próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy a csomag rejtélyes módon már nyitva van. Kivettem magamnak egy kekszet. Gondoltam: "Ezzel lefegyvereztelek!" De nem, mert néhány pillanat múlva megintcsak ugyanazt csinálta. Vett még egy kekszet. Miután az első alkalommal nem szóltam, másodszorra valahogy még körülményesebbnek tűnt előhozakodni a témával. "Ne haragudjon, nem tehetek róla, de észrevettem, hogy..." Úgy éreztem, ez nem igazán működik.

Így mentünk végig az egész csomagon. Amikor azt mondom, hogy az egész csomagon, mindössze körülbelül nyolc darabra gondolok, de nekem egy egész életnek tűnt. Ő vett egyet, én is vettem egyet, ő vett egyet, én is vettem egyet. Végül, amikor befejeztük, ő felállt és elsétált. Illetve előbb jelentőségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradőltem.

Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy tökéletesen átlagos fickó pontosan ugyanezzel a történettel, csak ő nem ismeri a csattanót.

506 pont
1 2 3 4 5 6...