Egy orvosi kutatócsoport a Stanford Egyetemről feladott egy hirdetést, miszerint résztvevőket keresnek egy rögeszmés-kényszeres magatartással kapcsolatos felméréshez. Olyan embereket kerestek, akiknél már megállapítottak ilyen tüneteket. A hirdetés megjelenése utáni napon 300 válaszlevelet kaptak. Mind ugyanattól az embertől érkezett.
- Ezzel biztos bekerülök a Guiness rekordok könyvébe...
- Á, ez tűzálló...
- Ez a gomb vajon mit csinál?
- Szóval, te kannibál vagy?
- Szerintem az csak egy pattanás...
- Biztos kihúztad a konnektorból?
- Ugyan már, az esélye egy a millióhoz...
- Kihúzom a biztosító szeget, és meddig számolok?
- Szerinted hol lehet a maci mamája?
- Mondom, hogy így kell ezt csinálni, láttam a tévében...
- Induljunk el lassan lefelé...
- Ugyan már, a patkányméreg csak a patkányokra veszélyes...
- Elbír ez mindkettőnket...
- Ez nem volt valami ízletes...
- Jó kutyus...
- Ezt én bekötött szemmel is megcsinálom...
- Ugye nem ütsz meg egy szemüveges pasit?
- Ne légy már ilyen babonás!
- Na, ezt nézd meg!
- Kacsa? Hol?
Ügyintéző: - Ügyfélszolgálat, ELMŰ. Miben segíthetek?
Ügyfél: - A fürdőszobában állandóan gázszagot érzek.
Ügyintéző: - Ez az Elektromos Művek.
Ügyfél: - Jó, de ha felrobbannék, akkor szóltam.
"Nagyon jó vagyok a háztartásban. Valahányszor elválok valakitől, megtartom a házát."
- Gábor Zsazsa
A férjem, aki mellesleg autószerelő, vesebeteg, és felkerült a művese várólistára. Aggodalommal vártuk, hogy mikor tudják megműteni. Egyszer csörgött a telefon, jó hírt kaptunk a kórházból. A 12 éves fiam vette át az üzenetet, és közölte az apjával:
- Apu, megérkezett a cserealkatrészed!
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya'.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
