Állítólag megtörtént az eset (de nem biztos):

Miután megállt iszogatni egy zugkocsmában, a zimbebwei buszsofőr azt vette észre, hogy utasai - 20 elmebeteg, akit Harare városából Bulawayo-ba szállított - megszöktek.
Mivel nem szeretett volna balhét magának, a sofőr egy közeli buszmegállóhoz hajtott, és az ott várakozóknak felajánlott egy ingyenes utat. Ezután az utasokat beszállította az elmegyógyintézetbe, a személyzetnek azt mondta, hogy a páciensek nagyon izgatottak és mindenféle kényszerképzeteik vannak.
A trükköt csak 3 nap múlva vették észre...

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!"

Amikor először hallottam a nevét, én is azt kérdeztem, amit ti akartok kérdezni: "Hát nem fiú? Azt hittem, fiú."
- Én is azt hittem - mondja Róbert Gida.

Az ajtóban megfordult és visszaszólt:
- Most fürödni fogok; nem jössz be?
- Jöhetek - mondtam én.

- Bu! - mondta Micimackó. - Ez fáj.
- A dolog úgy áll - állapította meg Nyuszi -, hogy be vagy szorulva. (...)
És hosszú ideig Mackó csak annyit tudott mondani:
- Bu!
És egyszerre csak azt mondta:
- Jaj!
Aztán még ennyit mondott: - Hopp! - Mint mikor a dugó kijön a palackból.

Füles hallgatva álldogált és búsan lógatta a fejét. Micimackó egyszer-kétszer körüljárta.
- Mi történt a farkoddal? - mondta meglepetve.
- Mi történt volna? - mondta Füles.
- Nem látom sehol. (...)
- Hát akkor mi van helyette?
- Semmi.

- No mit mondtam, ugye, látod?
- Szá-szá-szándékosan tömted tele! - fuldokolt Malacka és köpködött. De a következő percben már a szájában volt (...)

- Kellemetlen - mondta Micimackó.
- Nem támasztanád a hátad a hátamnak? Ugyanis folyton hanyatt bukom a nagy erőlködéstől.

Ebéd után Róbert Gida odasúgott Nyuszinak, és Nyuszi azt felelte, hogyne, hogyne, természetesen, és egy kicsit félrevonultak a folyópartra.

- Nem akarom, hogy a többiek hallják - mondta Róbert Gida.
- Természetesen - mondta Nyuszi jelentős pillantással.
- Nézd csak, Nyuszi... azt akarom kérdezni tőled, nem tudod-e véletlenül, hogy fest közelről egy olyan izé...

Füles kihúzta a farkát a vízből, s lóbálni kezdte, hogy megszáradjon.
- Számítottam rá - mondta. Megdermedt a farkam. Elaludt, nem is érzem, hogy van. Nem azért mondom. Nem vádolok senkit. De megdermedt. (...)
Nem tehetnek róla hogy nincs képzeletük. Az ő számukra ez a testrész nem jelent semmit... Azt hiszik, csak arra való, hogy lógjon. (...)
- Hé, Füles! - mondta Mackó, közeledve a léccel.
- Köszönöm érdeklődésedet, Micimackó. Azt hiszem, ha minden jól megy, egy-két nap múlva már használhatom...
- Mit?
- Hat nem a farkam egészségi állapota iránt érdeklődtél?
- Nem is tudtam, hogy beteg volt.
- Megint tévedtem. Azt gondoltam, tudni szeretnéd, mi van vele, dermedt-e még, és hogy nem lehetnél-e valamiben a segítségemre.

Egy darabig Mackó és az Úszó Medve nem tudtak megegyezni azt a kérdést illetően, hogy melyikük legyen felül, és melyikük alul, de néhány helyzetváltoztatási kísérlet után mégis úgy állapodtak meg, hogy alul legyen inkább az Úszó Medve, s így Mackó diadalmasan fölülkerült (...)

- Mindjárt tizenegy óra - mondta Micimackó dühösen -, éppen jókor érkeztél, Malacka, egy kis nyalakodásra.

- Hol vagy, Malacka?
- Alul - mondta Malacka, olyan alul került hangon.
- De mi alatt?
- Alattad - nyögött Malacka. - Állj fel.
- Ó! - mondta Micimackó, és gyorsan felállt. (...)
- Én sem akartam alul kerülni - mondta Malacka tompán és bánatosan. - De már jól vagyok, Micimackó, és örülök, hogy te voltál az.

De rögtön meg is fordult, mert nagyon viszketett a háta, pont a közepén. És ahogy megfordult, meglátta Róbert Gidát.

De Malacka nem figyelt oda, úgy örült, hogy láthatja Róbert Gidát ingujjban. Csak egyszer látta így, mikor még fiatalabb volt, és egy este fél órával korábban kellett lefeküdnie - azóta sokszor gondolt rá, jól megnézte-e Róbert Gidát ingujjban.

- Lám, az enyém! - kiáltott Zsebibaba... - Á, mégse... ez valami más. Látod te a tiédet, Malacka? Én már szinte azt hittem, hogy az enyém... De mégis! De mégse! Látod a tiédet, Micimackó?
- Nem én. (...)
- Malacka! Én látom a tiédet! - mondta hirtelen Micimackó.
- Az enyém olyan szürkés - mondta Malacka, aki nem mert túl mélyen hajolni, mert könnyen beleeshetik. Nyuszi azonban még mélyebbet hajolt, mint szokott. Kereste a maga botocskáját. Zsebibaba föl-alá ugrándozott.
- Gyere már ki, botocskám! Botlott botocskám, gyere ki, botocskám!
Malacka felizgult, eddig csak az övét látták, akkor pedig ő nyert!
- Gyün - kiáltott Micimackó.
- Biztos, hogy az enyém? - sivalkodott Malacka izgatottan. - Persze, hogy az enyém, hiszen szürke! Nagy, szürke! Nicsak, itt gyön! Naagy, naagy, szürke! Á, jaj...

- Próbálj meg engem is lökdösni! - mondta Zsebibaba mohón.
- Nézz ide, Füles... a Tigris engem is... Mondd, Malacka, te mit gondolsz?...

Nahát nyomakodott és tolakodott befelé, kifelé, addig-addig, amíg csakugyan kinyomta magát. Boldog volt és izgatott;

Evvel nem messzire jut az ember, pláne, ha az egyik beszélgetőnek a farka mihamarabb láttávolon kívül kerül. A beszélgetés második szakaszában már nem is látszik.

(...) ez csakugyan jó dolog, mielőtt nekikezd az ember, olyan az a perc, hogy szinte jobb, mint mikor már nyalja - de nem tudta, hogy hívják az ilyesmit. Azután arra gondolt, hogy Róbert Gidával együtt lenni is egész jó dolog; ha Malacka velük van, barátságos és kedves dolog az is.

Egy ismerősöm megjegyzést tesz egy hölgyre:
- Ha kettővel kevesebb lenne az IQ-ja, akkor növény lenne!
A hölgyek nagy előszeretettel hírdették mindezt az öltözőben, mire egy másik pontagyú nő megkérdezte (nevetve a poénon):
- Mi az az IQ?

Egy anya meséli:
"Nemrég egy kétnapos vidéki útra kellett mennem, és meglepődve tapasztaltam, hogy a hétéves lányom kétségbeesetten, könnyekkel küzdve fogadta a hírt. Valójában jó érzés volt, hogy így fogok Neki hiányozni, egészen addig, míg indulás előtti este megkérdezte az apjától:
- Apa, tudod, mennyire lötyög már a fogam. Ha pont akkor fog kiesni, mikor Anya nem lesz itthon, akkor te tudod, hogy kell intézni ezt a Fogtündér-dolgot?

Mit nem hallotok soha az asszonytól?

- Frappans ötlet volt Drágám, hogy a koszos zokniaidat az asztal közepén tárolod. Így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni.
- Milyen kedves Tőled, hogy felhajtva hagyod a WC ülőkét, így megspórolsz nekem 1 mozdulatot, amikor ki akarom sikálni.
- Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollégáim megdobtak egy zsák virággal a szülinapomra, alig bírtam hazacipelni, és nincs is ennyi vázánk. Még jó, hogy minden este legurítasz 5 sört, legalább az üres üvegeket is teledughatom a bánatos virágaikkal...
- Már megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal vonzóbb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmába, és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni.
- Lécci tedd maximumra a tévét, hogy a konyhában is jól halljam a gólokat!
- Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzám? Hányszor mondjam még, hogy nincs vonzóbb a 2 napos borostánál?
- Teszed le rögtön azt a porszívót? Romba döntöd az illúzióimat. Ilyet csak homokosok tesznek. Ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki...
- Kérlek, meséld el újra, hogy fogtad el tegnap a Lajos betlijét azzal a zseniális trükkel!
- Imádom, ahogy szellentesz, mikor mellém bújsz, mert érzem, hogy mellettem igazán tudsz lazítani egy feszültségekkel teli, nehéz nap után!
- Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott még édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat.
- Utánaszámoltam: annak a szoknyának az árából valóban pont két rekesz sört lehet venni, úgyhogy holnap inkább turkálok valamit a sarki bálásnál.
- Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy szerdánként az egész éjszakát rászánod arra a Vén Diófában, hogy szegény Jenő lelkét ápold, hisz mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy érzed, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon tüske szerencsétlenben!
- Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyörű turbó Porschét!
- Nem, nem kérek most lángost! Az a tangás lány, aki a parton billeg, még azt hiszi, hogy nincs jó feneke, azért sietsz el a büfébe.
- Itt van egy-két p***ólap, légy szíves ezeket lapozgasd, amíg gyorsan megpucolom a tévé távirányítóját.