Egy sofőr négercsókot szállít a teherautóján, amikor meglát két néger diákot stoppolni az út szélén. Gondolja, milyen jó poén, négercsókot szállít és az utasok is négerek, hát felveszi őket. Beér egy faluba, ahol kihajt elé egy autó. A sofőr félrerántja a kormányt, a teherautó felborul, a rakomány szétszóródik. Mikor a rendőrök a helyszínre érnek, csodálkozva látják, hogy egy skinhead a szétszóródott négercsókokat tapossa szét nagy bőszen.
- Ember, maga meg mit csinál? - kérdezik tőle.
- Inkább segítsenek maguk is. Nem látják, hogy két tojás már kikelt?

A közlekedési rendőrökkel is történhet baleset. Íme, három verzió:

1.
Az őrszobán rendőrök beszélgetnek frissen elhalálozott kollégájukról:
- Nahát, ez a szegény őrmester! - kezdi a legjobb ismerőse. - Reggel kificamodott az ujja, és estére már nem élt.
A többi rendőr tágra nyílt szemmel vág egymás szavába, mert nem hiszik az egészet.
- Micsoda? Ez lehetetlen! Egy ujjficamodástól még senki sem hal meg!
- Pedig szegény őrmesternek ez volt a baja. - folytatja az első rendőr. - No, és egy kis komplikáció is adódott.
- És mi volt az?
- Délben elgyúrta egy teherautó.

2.
A kezdő autós fellapátolta a motorház tetejére a közlekedési rendőrt. Az természetesen kikelt magából, de méltatlankodott a mazsola is.
- Most ugye, ordít!? De mi a fenének szobrozott az utca közepén?

3.
Motorbalesetet szenvedett a rendőr. Felgyógyulása uán a járőrtársa érdeklődik a dologról:
- De hát, hogyan történt? Mondd el!
- Tudod, repesztek a sötét országúton, jobbra is, balra is jön velem szemben egy-egy reflektor. Én azt hittem, hogy két motoros, csak amikor megpróbáltam elhaladni köztük, akkor derült ki, hogy egy furgon.

Ha az 50-, 60- vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bicikliztünk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cola helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereiken.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 99 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
Szabadok voltunk, voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk, megtanultunk minden helyzetben talpon maradni.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak,hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

Nemrégiben, a Belváros egy forgalmas helyén felborult egy teherautó, ami dugig volt pakolva szinonima szótárakkal.
A hírügynökségek jelentése szerint a helyszínen tartózkodó gyalogosok megijedtek, megrettentek, bemajréztak, megállt bennük az ütő...

A kamionos felvesz egy stoppos lányt. Kis idő múlva megáll az út szélén, a lány szemébe néz, és azt mondja neki:
- Azt tudod, hogy a nemi erőszakot 5 év börtönnel büntetik?
- Ezt miért mondod nekem? - kérdi a lány meglepődve.
- Csak hogy tudd, mit kockáztatok.

Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a
garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán a teherautóra.
Kapom a telefont, hívom az óberhét, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek...és már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam,
hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, lepuffantottam mind a
négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is.
No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El
is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni
megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit...