Szerencsés viccek

Betörésvédelem

Betörésvédelmi szövegek. Az ajtón jól látható helyre tűzzük ki, a betörőket valószínűleg kicsit elbizonytalanítja:

1. Kedves hentes úr! Holnaptól kérem napi 4 kiló húst hozzon Brutusnak. Az eddigi három kiló valószínűleg nem elég neki, mindig olyan ideges és kiszámíthatatlan lesz tőle.

2. Kedves postás úr! Vérfoltokat találtam a leveleinken, valószínűleg az Öné! Kérem legközelebb óvatosabban dobja be a leveleket, nem szeretnénk, ha még további testrészeit is elveszítené. Egyébként nem érkezett még meg a "Vadmacskatartás a lakásban" című könyv, amit nemrégiben rendeltünk?

3. Kati, ne gyere be! A Boa Constrictor már megint elszabadult!

4. Kedves rovarirtó! Ha bejön, kérem maradjon a fal mellett, a padlót ugyanis annyira megrágták a hangyák, hogy lezuhanhat a pincébe, a patkányok közé!

5. Figyelem! A lakásban található tárgyak közül jó néhány bombához van kötve, ami érintésre felrobban. Sok szerencsét!

761 pont

Természetfilmes utolsó mondatai

Természetfilmesek utolsó mondatai:
- A kezemben tartott növényevő lábatlan gyíkot, csak a szakemberek tudják megkülönböztetni a hasonló kinézetű szakállas viperától...
- A mindenevő vándorhangyáknak talán egyetlen hibájuk a rossz látásuk, ezért nem is sejthetik, hogy a vonulási útjuktól csupán fél méterre állok...
- Ennél a kialudt tűzhányó kráterénél...
- Szerencsére a nyársas antilop bikák a párviadal közben csak egymásra figyelnek...
- Az ember nem is gondolná, hogy ilyen közel engednek magukhoz ezek a hatalmas testű gorillák...
- A jóllakott oroszlán emberre sohasem támad...
- A hírhedt emberevő medvét éppen 3 éve lőttek ki, pont itt a barlang bejáratánál...
- Ezek a jámbornak tűnő hatalmas fókák a szárazföldön esetlenül mozognak...
- Arra keressük a választ, hogy miért hagyja ott áldozatát az anakonda, ha ember jelenik meg a környéken...
- Az uráli bagoly tojójáról sok véres történetet mesélhetnek a madarászok, de szerencsére ez itt most egy hím...

274 pont

A királylányok nyelvén tudni kell...

A tündérszép királykisasszony elhatározza, hogy férjhez megy. El is mondja apja urának, hogy hirdesse szét heted-hét országra. De csak ahhoz megy, aki kiállja a próbát. Kihirdeti a király, s özönlenek a hercegek, grófok, válogatott cigánylegények. Igen ám, de sorra megbuknak a vizsgán.
Egyszer arra jár a szegény vándorlegény, és beáll a sorba ő is, szerencsét próbálni. Nevetik is a hercegek, grófok, válogatott cigánylegények, hogy mit akar itt ez a csóró, szerencsétlen, hiszen ők sorban kudarcot vallottak. Mivel azonban mindenki próbálkozhat, egyszer a vándorlegény is sorra kerül.
- Menjünk ki, sétáljunk egyet a tündérkertben! - invitálja a királylány.
Kimennek, és elmennek a csilingelő aranyalmafa alatt, átmennek a szólószőlők között, és elérnek az ezüstpatak partjára. Ott a tündérszép lány lehúzza az ujjáról a gyémántokkal ékesített aranygyűrűjét, és bedobja a patakba, majd ezt mondja a legénynek:
- Vedd ki, és add a kezembe!
A szegény vándorlegény úgy tesz, ahogy a királykisasszony kérte, mire az megszólal:
- Ez a sok idióta meg mind a patakba ugrott!

830 pont

A szivartrükk visszaüt

Egy amerikai fickó drága szivarokat gyűjtött. A legdrágább 10 szivarját annyira féltette, hogy bebiztosította őket. Mikor megkötötte a szerződést, akkor vette észre, hogy tűzkár ellen is szól a biztosítás. Erre szép kényelmesen elszívta mindet, összegyűjtötte a hamut, és bevitte a biztosítóhoz. Hosszas pereskedés után a bíróság megítélt egy komoly összeget az elégett szivarokért. Csakhogy a biztosító sem volt rest, és feljelentette a fickót tíz rendbeli gyújtogatásért, amit a bíróság annak rendje-módja szerint rá is sütött a szivarbarát amerikaira. Azóta is ül a szerencsétlen.

878 pont

Lottó nyeremény

Hazamegy egy este a férj, és kérdi a felségétől:
- Mi lenne, ha nyernék a lottón?
- Hát, elfeleznénk, elválnék, kimennék Amerikába, fognék magamnak egy fiatal pasit, és beutaznám vele az egész világot!
A férj a zsebébe nyúl, kivesz belőle egy kétszázast, odadobja a feleségének:
- Nesze, eridj, kettesem volt!

1 078 pont

Izgalmas sztori

Két informatikus beszélget:
- Képzeld, tegnap az éjszakai klubban megismerkedtem egy csinos szőke nővel.
- Szerencsés fickó…
- Felhívtam a lakásra, ittunk egy kicsit, átöleltem…
- És aztán, mi volt még?
- Egyszer csak azt mondja: vetkőztess le.
- Nahát…
- Levettem a szoknyáját, aztán a bugyiját is, aztán lefektettem a notebook mellé, az asztalra…
- No csak, vettél egy notebookot? Milyen processzorral?

85 pont

Tanulság...

Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Műszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le. Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentős tőkével (vagyona gyakorlatilag a széteső-félben levő Ladából, két farmerből és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány. Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, műszőr kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó - sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne -, "multifunkciós műszer", ami egy hőmérő, iránytű és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetőségei.
Ekkor jöttek a segítőkész haverok, akik első hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Első lépés volt a műszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a műszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletről, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elő: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyűrődik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerű boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok összegyűlt, megkezdődött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány.
Először is totál meghülyültek a ragsztó gőzétől, mert zárt garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekről olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfűzni az eseményekhez: "Hehehe", meg néha azt is, hogy "Atom lett, hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezőn, néztek maguk elé, és vigyorogtak. Megnéztem az autót, az sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellőzők, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és probálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törődtek, és ettől az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyű balesetben széttrancsírozódott. Kivonszoltam őket a levegőre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog a fejük és a ruhájuk, mint Szűcs Judit fénykorában, diszkókiránynőként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytől, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak. Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erősebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a műszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni.
Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny". Árp**ak baromira tetszett, és megsértődött, amikor a "Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy "Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük? Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte - "Majd felhigítjuk." -, irány a "butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik - mi még inkább fiúk - körömlakkot nőknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor előadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árp**ak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielőtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónő nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletből, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézőseregünk lett. Akkor jöttem rá, hogy állok egy női butik előtt, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín. Árpi ügyesen feltalálta magát: "Csak a szárnyamra kell." Na, ettől kitört a röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele. De festettünk. A "szárnyat" ettől kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte - á la Barbie mobil.
Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál.
Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitűnő kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és "Na, akkor majd én!" felkiáltással előszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót.
Az első ötven méter után lejött a cső, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az ősrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó előtt pár száz méterrel megálltunk, és Árpi előállt a haditervvel. Én előremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik. Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre - "Hogy lássa, mi az élet.". Kérdeztem tőle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam. Odaértem.
- Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi.
- Most nem lehet, sokan vannak. - Hoppá, erre nem számítottunk.
- De valami nagyon fontosat akarok mondani.
- Mondd el itt, nem mehetek ki. - Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.
- De gyere ki, mert... - Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend.
Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt. Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyőző. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört. Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az arokból - ezt kesőbb mesélte. Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült...
- Na, megyünk? - kérdezte a lány.
- Ja, csak előbb nézd meg, milyen frankó a műszerfal. Klassz, nem? - Itt kezdtem el röhögni. Lány szétnéz a foszladozó alufólian:
- Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?
- Áh, még nem, majd később. De hallgasd milyen hangja van! - Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány:
- Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem.
- Menjünk inkább később, most csak dumáljunk. - próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek látszót.
- De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?! - Árpi ettől bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva).
- Nem megyunk, ___meg, mert kitört az a ki__szott kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le...
Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstől. Innentől már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendőrautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs műszaki, szülők felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerős egy üveg piáért elsimított, a szülők szörnyülködtek, kesőbb röhögtek. Az érdekes a dologban, hogy évekkel később Árpi, nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nőjével, hanem ezt mondta:
- Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa.
Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt.

840 pont
1 2 3 4 5 6...