A háború vége felé, 1945 tavaszán, a nagy sorban állások idején Tasziló, a volt gróf is türelmesen várakozik egy élelmiszerbolt előtt. A sor egyre csak nő, egyre több ember jön, mindenki türelmetlen. Egyszer Tasziló véletlenül hatalmasat szellent.
Teljesen megszégyenülve érzi magát, azonnal kilép a sorból és elindul. Néhány lépés után észreveszi, hogy követik. Hátrafordul és döbbenten látja, hogy a sor egy része elindult utána. Kétségbeesetten futásnak ered, de nem bírja sokáig, a harmadik utcasarkon összeesik. Ekkor utolérik a többiek és lihegve mondják:
- Az Istenért, uram! Nem akarjuk bántani, csak azt mondja meg, hol vette a babot!

Arisztid vadászélményeit meséli:
- Az oroszlánt nem lelőni nehéz, hanem hazavinni, az egy több száz kilós állat. Én úgy csinálom, hogy miután lelőttem , megemelem egy kicsit, majd a bal lábát a bal vállamra teszem, a másikat...
Itt megszólal a telefon és áthívják Arisztidet a szomszédba.
Kisvártatva visszajön, megkérdezi:
- Hol is tartottam?
- Ott, hogy a bal lábát a bal válára teszi, a másikat...
- Ja igen - .... a jobb lábát pedig a jobb válamra és csak nyaltam, nyaltam, nyaltam!

Van az állatkertben egy majom aki mindenkit utánoz, ha az előbb 500 ft-ért jegyet vált a produkcióra.
Arisztidnek megtetszik a dolog, megveszi a jegyet, majd odaáll a ketrec elé, felemeli az egyik, majd a másik kezét, majd ugrálni kezd.
A majom mindent pontosan utánoz.
Arisztid nagyon meg van elégedve, felfelé fordított hüvelykujját mutatja a majom felé, meglepetésére a majom a rácshoz ugrik és leköpi.
Az állatkert alkalmazottja odaszalad Arisztidhez, és közli vele, hogy a felfelé mutató hüvelykujj a majmok nyelvén azt jelenti: a k... anyádat.
Arisztid azt mondja: rendben, elmegy a büféhez, vesz egy nagy kolbászt, kettévágja, felét beteszi a nadrágjába, a másik felével és egy késsel a kezében újra a ketrec elé áll.
A majom elővesz egy kolbászt és egy kést, és szembe áll vele.
Arisztid levág egy darabot a kolbászból és megeszi. A majom is.
Arisztid mégegyszer. A majom is.
Arisztid eldobja a kolbász végét. A majom is.
Arisztid kigombolja a sliccét, kihúzza a félig a kolbászt, egy kis darabot levág belőle, felmutatja a majomnak és eldobja.
A majom benyúl a saját lába közé, előre húzza a farkát, ráteszi a kést, egy pillanatig gondolkozik, majd Arisztid felé nyújtja felfelé mutató hüvelykujját.

Arisztid hazaérkezik és ott találja a feleségét az ágyban. Megkérdezi tőle:
- Járt itt a Tasziló?
- Igen.
- És mit akart?
- Kitakart, megizélt, betakart, de hogy mit akart azt nem mondta.

- Kérlek szépen, kedves Arisztid, ha azonnal nem tudok szerezni tízezer forintot, főbe lövöm magam. Tudsz rajtam segíteni?
- Boldogan segítenék, kedves Tasziló, de sajnos nincs pisztolyom.

Arisztid megkérdezi Taszilót, hogy kölcsön adná-e a sötét ruháját, mert meghalt a nagyapja.
- Rendben van, csak vigyázz rá! - feleli Tasziló.
Egy hónap múlva találkoznak és Tasziló kérdezi, hogy mikor adja vissza a ruháját.
- Hogy adnám vissza, amikor nincs nálam?
- De hol van? - kérdezi Tasziló.
- Hát a nagyapámon! - feleli Arisztid.