Csengetnek, a házigazda dereka köré tekert törölközővel, a zuhanyozástól még félig vizesen nyit ajtót. Az ajtóban a postás áll és így szól:
- Megkérhetném, hogy adja át ezt a csomagot a szomszédnak? Ő ugyanis éppen fürdik...

A férjezett nő szeretője egy szinttel lejjebb lakik, pont az alsó szomszédja.
Egy nap a férj elmegy otthonról, de a feleség nem tudja mikor jön vissza, így nem meri felhívni a szeretőjét.
Végül kigondolják, hogy fúrnak egy lyukat a két lakás között, és azon a férfi majd feldugja a brokiját, a nő meg majd beleül.
Így is történik. Hirtelen azonban hazaér a férj. A nőnek csak annyi ideje van, hogy felugrik...
A férj haragra gerjed:
- Ejnye asszony, kiteszem a lábem, te meg itt meztelenkedsz, minden koszos, sehol a vacsora, és lám már a gombák is kinőttek...

A skót árokba fordul a kocsijával és szörnyethal. A szomszédja vállalja, hogy tapintatosan közli a szomorú hírt a feleséggel. Bekopogtat és amikor az asszony ajtót nyit, kérdezi tőle:
- John tegnap kocsival utazott Glasgow-ba?
- Igen.
- Az új öltönye volt rajta?
- Igen, az!
Erre a szomszéd leveszi a kalapját:
- Hm! Kár azért a finom tweed szövetért.

A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.

Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.

De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.

Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.

A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.

Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik f**zemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.

Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.

Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?

- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.

Általános iskolások fociznak a szomszéd iskola csapatával. A félidőben odahívja az edző magához az egyik játékost:
- Fiam, ugye tudod, hogy ez egy játék?
- Igen. - feleli csodálkozva a srác.
- És azt is tudod, hogy ha szabálytalankodnak velünk, vagy egyszerűen csak az ellenfélnél van a labda, nem szabad a bírót átkozni és szidni az anyját?
- Igen.
- Akkor most menj oda az édesapádhoz, és légyszíves, magyarázd el neki!

Hullafáradt üzletember két nagy bőrönddel beesik egy motelbe.
- Egy szobára lenne szükségem - mondja.
- Sajnos az összes szobánk foglalt - mondja a portás.
- Úristen, már nincs erőm másik szállodát keresni! - esik kétségbe az üzletember. - Egy üres ágyuk sincsen?
- Nos, egy üres ágy még van. Egy úriembernek kénytelenek voltunk egy kétágyas szobát kiadni egész hétre. Mivel csak az egyágyas szoba árát volt hajlandó fizetni, ezért beleegyezett, hogy a másik ágyat kiadjuk másnak. Meg is tettük, de sajnos az úr olyan hangosan horkol, hogy eddig egyetlen vendég sem bírta még egy éjszakát sem mellette. Ha nem zavarja a horkolás, akkor azt az ágyat olcsón megszámítjuk.
Az üzletember beleegyezik. Másnap a reggelihez kipihenten, vidáman érkezik. A portás megkérdi:
- Tudott aludni?
- Igen, pompásan!
- Nem zavarta a horkolás?
- Nem, bevetettem egy kis trükköt, az segített.
- Mi volt az?
- Este bementem a szobába, a szobatárs már az ágyban feküdt. Odamentem hozzá, adtam neki egy puszit, és azt mondtam: "Jó éjszakát, gyönyörűségem!" Ezután hajnalig ült az ágyában és bizalmatlanul méregetett.

Repülőgépen az egyik utas panaszkodik a légikísérőnek, hogy zavarja a kiégett, villogó fénycső. A légikísérő elmegy a gép elejéhez és lekapcsolja a világítást.
A szomszéd utas odaszól a panaszosnak:
- Ha lehet, a hajtóműveket ne emlegesse!

A roma gyerekek elmennek a szomszédos búcsúba muzsikálni. Hajnaltájt érnek csak haza mikor az öreg cigány faggatja őket:
- Hát fiaim, milyen vót a búcsú?
- Aaa, az jó vót.
- Etetek?
- Ettünk.
- Ittatok?
- A tok az itt van, de a hegedűt szétverték a hátunkon.

Egyik szomszéd mondja a másiknak:
- A kutyád egész éjjel megállás nélkül ugatott. Ugye tudod, hogy ez rossz jel, mert korai halált jelent.
- Valóban? Nem is ismertem ezt a babonát. Vajon kinek a halálát jelentheti?
- A kutyádét, ha még ma éjjel is ugatni fog!

Két szomszéd beszélget:
- Figyeljen csak, szomszéd! Mikor is van a születésnapja?
- Aztán miért kérdezi?
- Meg szeretném ajándékozni egy szép függönnyel az ablakára, hogy ne kelljen látnom, amit a meztelen feleségével művel.
- Aha... És a maga születésnapja mikor van?
- Hát azt miért kérdi, szomszéd?
- Megajándékoznám egy szemüveggel, hogy lássa kié is az a feleség, akit a lakásomban lát...

Csengetnek a szú-családnál. A családfő megy ajtót nyitni:
- Jó napot szomszédasszony, mit parancsol?
- Á, csak átugrottam egy PERCre...