Általános iskolások fociznak a szomszéd iskola csapatával. A félidőben odahívja az edző magához az egyik játékost:
- Fiam, ugye tudod, hogy ez egy játék?
- Igen. - feleli csodálkozva a srác.
- És azt is tudod, hogy ha szabálytalankodnak velünk, vagy egyszerűen csak az ellenfélnél van a labda, nem szabad a bírót átkozni és szidni az anyját?
- Igen.
- Akkor most menj oda az édesapádhoz, és légyszíves, magyarázd el neki!

- Mi az: feldobod, leesik és a szomszédban felkapcsolódik a lámpa?
- ???
- Véletlen egybeesés!

Egy paraszt el akarja vinni a szénát a szomszéd faluba, de amikor indulna, az anyósa könyörög neki:
- Kérlek, vigyél magaddal!
- Nem!
- Na, kééérlek!
- Nem, és kész!
- De meghúznám magam hátul, nem lennék a terhedre...
- Mondtam már, hogy nem!
Útközben sötét felhők gyülekeznek az égen, és egyszer csak belecsap a villám a szekér hátuljába, mire a parasztember felsóhajt:
- Ej, pedig de szépen kérte.

Hogyan lehet feldobni a számítástechnika szakkör hangulatát?
- Ülj le a számítógép elé, várj egy másodpercet, majd döbbent arckifejezéssel kezdj el kiáltozni: "Nem lehet! Megtaláltak!" Ezután szaladj el.
- Kezdj el ész nélkül hahotázni, majd 3 perc elteltével, amikor már mindenki téged néz, állj meg és kezdd el nézni, mit néznek a többiek.
- Kezdj el villámsebesen gépelni, majd gonosz arckifejezéssel kezdd el bámulni a szomszédodat.
- Mielőtt bejönnének a többiek, véletlenszerű sorrendben csatlakoztasd össze a monitorokat a számítógépekkel.
- Hozz magaddal egy láncfűrészt, de ne kapcsold be. Ha valaki megkérdezi, minek az neked, akkor csak annyit mondj: "A biztonság kedvéért..."
- Próbálj kölcsönkérni egy floppy lemezt mentés céljára. Kínálj érte egyre több pénzt, amíg valaki fel nem kínál egyet. Akkor vedd elő a zsebedből a saját lemezedet és mondd: "Hoppá! Erről megfeledkeztem!"
- Próbálj egy Nintendo játékkazettát bedugni a számítógép floppy meghajtójába. Ha nem sikerül, hívd a tanárt.
- Menj oda valakihez, kérdezd meg tőle udvariasan: "Bocsánat, használhatom a billentyűzeted egy másodpercre?" Ha megengedi, húzd ki a csatlakozóját, és dugd a hónod alá.
- Szaladj be a számítógépterembe, kiáltsd el magad: "Itt a világvége!" Majd ülj le és kezdj el gépelni.

- Hallom, a lányod hegedülni tanul. Na és, hogy halad?
- Nagyon jól. Neki köszönhetem, hogy megvehettem a szomszéd házat féláron.

- Mi az a 3 szó amit a legkevésbé szeretnél hallani egy cigánytól?
- ?
- Jó reggelt szomszéd!

- Na mit szól szomszéd, milyen nagy ember lett a fiamból, autó jött érte.
- És hova vitték?
- Előzetesbe.

A skót kérdezi a szomszédját:
- Mi volt nálatok tegnap? Láttam, hogy a lámpa egy-két percenként elaludt egy rövid időre, majd ismét felgyulladt.
- Semmi, semmi. Csak olvastam, és rájöttem, hogy lapozni sötétben is tudok.

Haldoklik az öreg McDonald. Utolsó tanácsait suttogja az ágyból megrendült feleségének, akit körbeülnek a közeli és távolabbi rokonok, barátok, ismerősök.
- Ne felejtsd el - suttogja az öreg -, hogy McGregor szomszéd tartozik nekünk ötven fonttal...
- Nem felejtem el... - szipog az asszony.
- És azt se felejtsd el - folytatja az öreg -, hogy Mr. McAdamsnak meg mi tartozunk három fonttal...
- Istenem... - sóhajt a feleség és körbepillant az egybegyűlt rokonokon -, szegény uram már megint félrebeszél...

Több mint egy éve kivették a vakbelemet, gondoltam elmesélem miként is történt.
Egy borús szombati délelött kezdődött az egész, ugyanis nekiálltam telehányni a lakás minden erre alkalmas berendezését. Állandó jelleggel tömtem magamba a gyógyszereket, de pár perc múlva viszontláttam őket... Este új jelenségre lettem figyelmes, elkezdett fájni a jobb oldalam, és nem tudtam aludni a fájdalomtól. Másnap bevittek az ügyeletre.
Szépen becsoszogtam, és egy szabadnapos csiga tempójában felugrottam a vizsgálóasztalra. Na, az orvos nekiáált tapogatni, én meg üvölteni. Azt mondja: vakbél, én meg elhittem neki. Ez gyanús lehetett számára, mert mégegyszer végigtapogatott, én meg ismét üvöltöttem. Vakbél, erősítette meg magát, én meg csendesen bólintottam.
Beutaltak az ügyeletes kórházba, bevittek. Az ügyeletes sebész (vagy hentes) fogadott, feküdjek fel. Megtapogat. Üvöltök. Vakbél. Be kell feküdnöm. Mondom végre. Feküdni. Délután kettőkor műtenek. Mondom jó.
Befekszem. Lefekszem. Jön egy nővér, hogy kérek-e fájdalomcsillapítót. Mondom, hogy a fenébe ne, de injekciót. Hozza. Szúr. Elmúlik a fájdalom. Tudok aludni. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Papírok. Hány kiló. Mondom másfelet biztos. De tényleg. Hány éves. Anyja neve. Két példányban. Aláírom. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Altatóorvos. Kérdések. Hány kiló. Anyja neve. Allergia. Betegségek. Válaszolok. Két példanyban. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Rokonok. Hozták a cuccom. Lepakolnak. Beszélgetünk. Elmennek. Alszom.
Rázzák a vállam. Sebész. Ő fog műteni. Viccelődik. Viccelődöm. Kérdez. Válaszolok. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Később lesz a műtét. Nem jött meg az összes medikus, kérdezem. Nevet. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Fussak WC-re. Miért? Most műtik. De jó. Futok. Negyed óra. Visszafutok. Negyed óra. Vetkőzzek. Injekció. Feküdjek fel az asztalra. Szúr. Kibírom. Betakar semmivel. Elmegy. Fázom. Reszketek. Nem tudok aludni. Bámulom a plafont. Egy pók. Már nem él. Együttérzek vele.
Jönnek. Bíztatnak. Ugorjak át a műtőasztalra. Mondom jó. Átkúszok. Mosolyognak. Én nem. Lekötnek. Kérdem féltek, hogy elszaladok? Nem válaszolnak. Altatnak. Jön a sebész. Még mindig viccelődik. Ez a századik műtét, egyszer már sikerülnie kell. Nevet. Jó neki. Kezd elmosódni a valóság. Kapok valami drogot. Alszom. Végre.

Felébredek. Beszéltem álmomban? Infúzió. Folyik ezerrel. Halvány emlékek. Alszom.
Reggel ébredek. Infúzió sehol. Reggeli? Nincs. Talán lesz ebéd.
Ebéd? Nincs majd vacsora.
Vacsora? Három szem keksz. Gyorsan befalom. Kinyalom a tányért. Morzsákra vadászom. A rohadt hangya. Engeded el! Korgó gyomorral alszom el.
Reggel van. Korán reggel. Egy nővér hoz valamit. Valami olajféle. Nincs jó szaga. Meg sem kóstolom. Előbb konzultálok az orvossal. Jön a vizit. Széklete van? Nincs, miből? Akkor ricinus. Ez itt? Az. Kérdem a dokit. Reggeli elött vagy után. Elötte. Jó. Felhajtom. Rossz íze van. Romlott méz cukor nélkül. A vizit mosolyog. Valamit tudnak, amit én még nem. Hatás? Egyelőre semmi. Jön a reggeli. 5 szem keksz. Hatás semmi. Fél óra. Jönnek a gázok. Talán a hímnuszt is el tudnám fingani, ha lenne hozzá kedvem. Jól érzem magam. A szobatársak nem. Jönnek a gázok. Opssssz... Ez nem gáz volt... futás.
Pár perc alatt kipattanok az ágyból. Rohanok a WC felé, útközben több lajhár és két csiga előz meg. Egyik kezem a jobb oldalamon, hogy ki ne follyanak a beleim. A másik kezem a seggemen, hogy ki ne follyon a... Úristen! Nehogy foglalt legyen a WC... akkor végem. Úristen! Hol a WC? Kérdezek. Folyosó végén balra, jobbra, egyenesen, balra, balra. Hűha, odaérek? Talán. Elértem. A folyosó végét. Esküdözök. Ki, mikor, miért igyon naponta öt liter ricinust. Odaérek. Benyitok. Szabad. Huuuuu... Ráülök. Ami a csövön kifér. Jön. Jön. Jön. Áprilistól a mozikban. Nem hagyja abba. Jön. Elég legyen már! Jön. Jóóó! Elállt. Fordulok jobbra. Semmi. Balra. Semmi. Hátra. Semmi. Az ajtó. Semmi. Plafon. Semmi. Utolsó esély. Szomszéd fülke. Semmi. HOL A WC PAPÍR? Nincs. Mi legyen? Az egész WC tele van. A fél seggem is. Kikémlelek. Senki. Akció! Lehúzom a WC-t. Letolt gatyával elevickélek a vizcsaphoz. Feltelepszem a mosdókagylóra. Lemosom, amit le kell. Most ne nyisson be senki. Sikerül félig meddig.
Szépen visszasétalok az ágyamba. Gondolom én. Félúton érzek valamit. Ne. Futás vissza. Útközben kérek WC papírt. Majd hozzák. Jólvan, mondom. Visszaülök. Jön. Jön. Abbamarad. Várok a papírra. Ráérek. Várok. Senki nem jön. Ismét csap. Lemosom. Sétálok vissza. Elérek az ágyamig. Visszafekszem.
Hozzák az ebédet. tíz szem keksz. Vacsora. Diétás. Öt szem keksz. Időnként versenyfutás a WC-re. Járókeretes bácsikák gyaláznak le. Hát igen. A technika. Papír nincs. Viszek zsepit. Rutinos versenyző vagyok. De még nem kell bedőlnöm ha kanyarodok.
Reggel vizit. Széklet van? Hajajjjj, sok is. Biztos? Biztos. De itt egy kis ricinus... NEM! Mosolyognak. Már értem.
Végre van időm szemlélődni a szobában. Betegtársak. Sorstársak. Csak én vagyok vakbéllel. Vicceket mesélnek. Röhögnek. Eltorzul arccal mosolygok. Közben a cérnák éppen megbeszélést tartanak, hogy kitartasanak-e.
Ebéd. Pár szem keksz. Vacsora. Valamilyen pép. Ránézésre bedarált kartonpapír két órán át főzve. Az íze egybevág a kinézetével. Azt mondják burgonyapüré. Ezek még nem láttak burgonyát. A püré sem. Ezek után legyen széklete az embernek.
Reggel kötéscsere. Gyönyörködöm a sebben. Az orvos is. A fájdalom is. Azt mondja szépen gyógyul. Mondom jó. Ebben maradunk. Mikor mehetek haza? Hamarosan. Jó. Good. Gut. Yee. Yeep.

Kohnné bejelenti a rabbinak, hogy válni akar, mert nincs megelégedve a férjével.
- Rendben van - bólint rá a rabbi -, de előbb süss egy kalácsot a férjednek, ám a hozzávalókat a szomszédasszonyaidtól kérd kölcsön.
Kohnné elmegy Grünnéhez lisztet kérni, elmondja, mire kell.
- Még te nem vagy megelégedve az uraddal? Hát mit szólnál, ha olyan kártyás, lump alak volna, mint az én Grünöm?!
Weisznétol cukrot kér kölcsön Kohnné a válási kalácshoz.
- Lenne csak a te urad a Weisz, ez a goromba, brutális fráter - méltatlankodik a szomszédasszony -, megtanulnád a magadét megbecsülni! Blauné, akitol vajat akarna kölcsönkérni, sírva mondja:
- Még kenyérre sem telik, nemhogy vajra! Az én uram minden pénzét a nőkre költi.
Az asszony hazaszalad, és az ura nyakába ugrik: - Kohn, te vagy a legjobb férj a világon!