Arisztid tévét néz. Az inas belép, táviratot nyújt át tálcán. Arisztid kibontja, elolvassa, aztán így szól:
- Gyászhírről értesítettek, Jean. Legyen szíves átkapcsolni a televíziót színesről, fekete-fehérre!

- Tasziló, fogadj velem kérlek, hogy kimondok itt egy csúnya szót az étteremben, és senki nem fog megbotránkozni....
- Kérlek Arisztid, állom a fogadást.
Arisztid rendel egy tál süteményt, majd mikor a pincér kihozza, megkérdezi tőle fennhangon:
- Milyen édesség van a tálcán? Tán nem kuglóf-asz ott?
Megtetszik ez Taszilónak! Igaz, a fogadást elvesztette, de arra gondol, hogy ezt ő is eljátssza az asszonnyal, ha legközelebb beülnek egy süteményre.
Úgy is lesz. Mondja az étteremben a feleségének:
- Drágám, kérlek, kimondok itt egy csúnya szót, és senki nem fog megbotránkozni...
Rendel is egy tál süteményt, s mikor jött a pincér, felállva fennhangon rákérdez:
- Mi a lófaz ez itt, csak nem kuglóf?

Van az állatkertben egy majom aki mindenkit utánoz, ha az előbb 500 ft-ért jegyet vált a produkcióra.
Arisztidnek megtetszik a dolog, megveszi a jegyet, majd odaáll a ketrec elé, felemeli az egyik, majd a másik kezét, majd ugrálni kezd.
A majom mindent pontosan utánoz.
Arisztid nagyon meg van elégedve, felfelé fordított hüvelykujját mutatja a majom felé, meglepetésére a majom a rácshoz ugrik és leköpi.
Az állatkert alkalmazottja odaszalad Arisztidhez, és közli vele, hogy a felfelé mutató hüvelykujj a majmok nyelvén azt jelenti: a k... anyádat.
Arisztid azt mondja: rendben, elmegy a büféhez, vesz egy nagy kolbászt, kettévágja, felét beteszi a nadrágjába, a másik felével és egy késsel a kezében újra a ketrec elé áll.
A majom elővesz egy kolbászt és egy kést, és szembe áll vele.
Arisztid levág egy darabot a kolbászból és megeszi. A majom is.
Arisztid mégegyszer. A majom is.
Arisztid eldobja a kolbász végét. A majom is.
Arisztid kigombolja a sliccét, kihúzza a félig a kolbászt, egy kis darabot levág belőle, felmutatja a majomnak és eldobja.
A majom benyúl a saját lába közé, előre húzza a farkát, ráteszi a kést, egy pillanatig gondolkozik, majd Arisztid felé nyújtja felfelé mutató hüvelykujját.

A háború vége felé, 1945 tavaszán, a nagy sorban állások idején Tasziló, a volt gróf is türelmesen várakozik egy élelmiszerbolt előtt. A sor egyre csak nő, egyre több ember jön, mindenki türelmetlen. Egyszer Tasziló véletlenül hatalmasat szellent.
Teljesen megszégyenülve érzi magát, azonnal kilép a sorból és elindul. Néhány lépés után észreveszi, hogy követik. Hátrafordul és döbbenten látja, hogy a sor egy része elindult utána. Kétségbeesetten futásnak ered, de nem bírja sokáig, a harmadik utcasarkon összeesik. Ekkor utolérik a többiek és lihegve mondják:
- Az Istenért, uram! Nem akarjuk bántani, csak azt mondja meg, hol vette a babot!

Arisztid a vadászélményeit meséli:
- A tigris rohan felém, úgy 500 méterre van tőlem amikor felemelem a puskám - de még várok, hogy közelebb kerüljön.
- 100 méternél újból felemelem a puskám, de még mindig közelebb engedem.
- Úgy 50 méterre lehetett tőlem, amikor lőni akartam, de a puskám csütörtököt mondott... Khm... Uraim... én beszartam!
- Hát igen, ilyenkor az előfordul, - mondják többen.
- Nem akkor... most!

Az ifjú Tasziló nősülni készül, s arról faggatja az öreg grófot, hogy mit kell csinálni az ágyban, mert ő ezt még sohasem próbálta.
- Nagyon egyszerű a dolog fiacskám - magyarázza az öreg -, a pisilődet egyszerűen dugd oda ahol szőrös, és kész.
Eleinete rendben is megy minden, de reggel Xénia grófnő nyújtózik egy kéjeset, és Tasziló
meglátja a hónaalját, majd felsóhajt:
- Úristen, még van kettő!?

1930, Budapest, étterem:

- Taszilókám, fogadj velem kérlek, hogy kimondok itt egy csúnya szót, és senki nem fog megbotránkozni....
- Kérlek Arisztid, állom a fogadást.
Arisztid rendelt egy tál süteményt, majd mikor a pincér kihozta, megkérdezte tőle fennhangon:
- Milyen édesség van a tálcán? Tán nem kuglóf-asz ott?
Húúú de tetszett ez Taszilónak! Igaz, a fogadást elvesztette, de arra gondolt, hogy ezt ő is eljátsza az asszonnyal, ha legközelebb beülnek egy süteményre.
Úgy is lett. Mondja az étteremben a feleségének:
- Drágám, kérlek, kimondok itt egy csúnya szót, és senki nem fog megbotránkozni...
Rendelt is egy tál süteményt, s mikor jött a pincér, felállva fennhangon rákezdett:
- Mi a lóf...sz ez, csak nem kuglóf???

Arisztid és Anasztázia szerelmeskednek, és a grófnő egyre jobban belejön. Már diktálja az iramot:
- Most húzd meg, vissza, húzd, vissza, tekerd meg, beljebb, beljebb...
Arisztid egy ideig tűri, majd kifakad:
- Na, ha olyan jól tudod, akkor csináld egyedül.

Arisztid a székek alatt kúszik az előadás alatt a moziban.
- Mit csinálsz, Arisztid? - kérdezi tőle Tasuiló.
- Elvesztettem a kahamellacukhot.
- És ezért zavarod az előadást?
- Igen kéhlek, meht benne mahadt a fogsohom...

Arisztíd sétál a feleségével a korzón. Egyszer csak fölröppen előttük egy galamb és rápottyant valamit a grófnő prémgallérjára.
A grófnő megborzong. Azt kérdezi:
- Arisztid, kérem, nincs magánál egy kis papír?
- Van drágám. De, hogy repüljek utána?