Vadászat
A bálban Arisztid afrikai vadászkalandjairól dicsekszik a táncpartnerének:
- Képzelje, két hónap alatt huszonkét oroszlánt ejtettem el!
- Nem csodálom. - feleli a hölgy. - Nyilván agyontaposta őket.
A bálban Arisztid afrikai vadászkalandjairól dicsekszik a táncpartnerének:
- Képzelje, két hónap alatt huszonkét oroszlánt ejtettem el!
- Nem csodálom. - feleli a hölgy. - Nyilván agyontaposta őket.
Arisztid és Tasziló oroszlánvadászatra indultak. Arisztid elmegy fölverni a sátrat, Tasziló meg vadászni. Elvéti a lövést s iszkol az oroszlán elől, elbújik egy fa mögé. Az oroszlán berohan Arisztidhez a sátorba, Tasziló meg nagy hegykén bekiált:
- Arisztid barátom, fogd le az oroszlánt, én addig hozom a másikat!
Arisztid és Tasziló összefutnak az utcán. Azt kérdi Arisztid:
- Te, hallottad, hogy meghalt a Csorák?
- Honnan veszed ezt? Nemrég még láttam.
- Az egyik étterem előtt láttam kiírva egy táblára: "HALVACSORÁK".
Arisztid hazaérkezik és ott találja a feleségét az ágyban. Megkérdezi tőle:
- Járt itt a Tasziló?
- Igen.
- És mit akart?
- Kitakart, megizélt, betakart, de hogy mit akart azt nem mondta.
Arisztid vadászélményeit meséli:
- Az oroszlánt nem lelőni nehéz, hanem hazavinni, az egy több száz kilós állat. Én úgy csinálom, hogy miután lelőttem , megemelem egy kicsit, majd a bal lábát a bal vállamra teszem, a másikat...
Itt megszólal a telefon és áthívják Arisztidet a szomszédba.
Kisvártatva visszajön, megkérdezi:
- Hol is tartottam?
- Ott, hogy a bal lábát a bal válára teszi, a másikat...
- Ja igen - .... a jobb lábát pedig a jobb válamra és csak nyaltam, nyaltam, nyaltam!
Arisztid és Tasziló ülnek egy teaházban. Esznek, isznak, jól mulatnak míg végül csak két teasütemény marad. Egy kisebb és egy nagyobb. Elkezdik tukmálni egymásnak. Vegyél te Arisztid! Á dehogy vegyél te Tasziló! Hosszas unszolás után Tasziló kiveszi a nagyobbat. Mire Arisztid megjegyzi:
- Tudod Tasziló ez bunkóság volt.
- Miért, te melyiket vetted volna el a helyemben?
- Természetesen a kisebbiket.
- Hát ott van.
Arisztid haldoklik, és halálos ágyához odakéreti barátját, Taszilót. Azt mondja neki:
- Tudod, hogy a tizenkét személyes arany étkészletemből három darabot elloptak... Ha meghalok, rád hagyom a maradékot, hadd legyen együtt a készlet!
Arisztid és Tasziló ülnek egy teaházban. Esznek, isznak, jól mulatnak míg végül csak két teasütemény marad. Egy kisebb és egy nagyobb.
Elkezdik tukmálni egymásnak. Vegyél te Arisztid! Á dehogy vegyél te Tasziló! Hosszas unszolás után Tasziló kiveszi a nagyobbat. Mire Arisztid megjegyzi
- Tudod Tasziló ez bunkóság volt.
- Miért, te melyiket vetted volna el a helyemben?
- Természetesen a kisebbiket.
- Hát ott van.
Arisztid báró Párizsban járva megismerkedik egy fiatal nővel, aki rövid beszélgetés után meghívja a lakására. Mikor végeznek a kufircolással s Arisztid öltözködni kezd, a nő így szól:
- Talán most már rátérhetnénk az anyagiakra is, uram.
- De hölgyem - válaszolja felháborodottan Arisztid - csak nem gondolja, hogy egy úriember az ilyesmiért pénzt fogad el?
Arisztid tévét néz. Az inas belép, táviratot nyújt át tálcán. Arisztid kibontja, elolvassa, aztán így szól:
- Gyászhírről értesítettek, Jean. Legyen szíves átkapcsolni a televíziót színesről, fekete-fehérre!