Arisztid üres kézzel jön haza a vadászatból.
- Na mi az, nem lőttél semmit? - kérdi a neje.
- Dehogynem.
- Akkor miért nem hoztad haza?
- Ugyan! Nem vagyunk mi kannibálok.

Arisztid és Anasztázia szerelmeskednek, és a grófnő egyre jobban belejön. Már diktálja az iramot:
- Most húzd meg, vissza, húzd, vissza, tekerd meg, beljebb, beljebb...
Arisztid egy ideig tűri, majd kifakad:
- Na, ha olyan jól tudod, akkor csináld egyedül.

Tasziló és Arisztid találkozik a marosvásárhelyi utcán. Megszólal Tasziló:
- Te, Arisztid! Esküszöm az élő Istenre, hogy ez a szerencsétlen Ionut megvakult!
- Ne viccelj, Tasziló, tegnap még semmi baja sem volt!
- Pedig, ha én mondom, megvakult. Ugyanis a büdös életbe nem fogja látni azt a kétszázezer lejt, amit a sörözőben kölcsönadott!

1930, Budapest, étterem:

- Taszilókám, fogadj velem kérlek, hogy kimondok itt egy csúnya szót, és senki nem fog megbotránkozni....
- Kérlek Arisztid, állom a fogadást.
Arisztid rendelt egy tál süteményt, majd mikor a pincér kihozta, megkérdezte tőle fennhangon:
- Milyen édesség van a tálcán? Tán nem kuglóf-asz ott?
Húúú de tetszett ez Taszilónak! Igaz, a fogadást elvesztette, de arra gondolt, hogy ezt ő is eljátsza az asszonnyal, ha legközelebb beülnek egy süteményre.
Úgy is lett. Mondja az étteremben a feleségének:
- Drágám, kérlek, kimondok itt egy csúnya szót, és senki nem fog megbotránkozni...
Rendelt is egy tál süteményt, s mikor jött a pincér, felállva fennhangon rákezdett:
- Mi a lóf...sz ez, csak nem kuglóf???

Arisztíd és Tasziló hajléktalanok. Éjszaka járják a várost, hogy olyan helyet találjanak ahol legalább tető van a fejük felett. Minden ajtót és kaput megpróbálnak, de egyik sem nyílik. Egyszer csak Tasziló talál egyett ami nyitva van. Megörülnek, bemennek. Egy tökéletesen berendezett szobában találják magukat.
-Hol a fenébe vagyunk? -kérdezi Tasziló
- Tök mindegy, itt lefekszünk, majd reggel kimagyarázkodjuk magunkat - válaszol Arisztíd.
Úgy is tesznek.
Reggel Tasziló felébred, körülnéz meglepődik, majd odaszól Arisztídnek
- Arisztíd húzd be a segged! Kirakatban vagyunk!

Arisztid meghívja Taszilovat vendégségbe. A bulin tea van és kalács. Esznek isznak jól mulatnak míg végül marad 2 kalács. Egy kisebb és egy nagyobb. Elkezdik tukmálni egymásnak. Vegyél te arisztid! Á dehogy vegyél te Tasziló! Hosszas unszolás után Tasziló kiveszi a nagyobbat. Mire Arisztid megjegyzi:
- Tudod Tasziló ez most nagy bunkóság volt.
- Miért, te melyiket vetted volna el a helyemben?
- Természetesen a kisebbiket!
- Hát ott van...

A bálban Arisztid afrikai vadászkalandjairól dicsekszik a táncpartnerének:
- Képzelje, két hónap alatt huszonkét oroszlánt ejtettem el!
- Nem csodálom. - feleli a hölgy. - Nyilván agyontaposta őket.

Az ifjú Arisztid gróf megnősül. Az esküvő után a barátai elmennek ünnepelni egy bordélyházba. Nagy meglepetésükre ott találják az újdonsült férjet.
- Hát te, mit keresel itt, mikor otthon van a szép fiatal feleséged? - kérdezik tőle.
- Tudjátok, szegény úgy elfáradt, hogy azonnal elaludt. Hát csak nem ébresztem fel néhány száz pengő miatt?

Arisztid gróf bemegy a konyhába, ahol Marcsa, a cselédlány tisztogatja az evőeszközöket. Megkérdezi tőle:
- Inox?
Mire a lány:
- Nem, uram. Nem látja, hogy támaszkodom?

Arisztid báró Párizsban járva megismerkedik egy fiatal nővel, aki rövid beszélgetés után meghívja a lakására. Mikor végeznek a kufircolással s Arisztid öltözködni kezd, a nő így szól:
- Talán most már rátérhetnénk az anyagiakra is, uram.
- De hölgyem - válaszolja felháborodottan Arisztid - csak nem gondolja, hogy egy úriember az ilyesmiért pénzt fogad el?