Arisztid és Tasziló ülnek egy teaházban. Esznek, isznak, jól mulatnak míg végül csak két teasütemény marad. Egy kisebb és egy nagyobb. Elkezdik tukmálni egymásnak. Vegyél te Arisztid! Á dehogy vegyél te Tasziló! Hosszas unszolás után Tasziló kiveszi a nagyobbat. Mire Arisztid megjegyzi:
- Tudod Tasziló ez bunkóság volt.
- Miért, te melyiket vetted volna el a helyemben?
- Természetesen a kisebbiket.
- Hát ott van.

Arisztíd sétál a feleségével a korzón. Egyszer csak fölröppen előttük egy galamb és rápottyant valamit a grófnő prémgallérjára.
A grófnő megborzong. Azt kérdezi:
- Arisztid, kérem, nincs magánál egy kis papír?
- Van drágám. De, hogy repüljek utána?

Arisztid húz maga után egy döglött lovat. Arra jön Tasziló, és kérdezi:
-Minek neked ez a döglött ló?
-Ne fárassz most, segíts inkább!
Felcipelik a dögöt Arisztid harmadik emelti lakásába. Be a fürdöszobába, ott a kádba.
-Most viszont áruld el, minek kell neked ez a döglött ló?
-Este buli lesz nálam, jönnek a barátaim meg sokan mások. Eszünk, iszunk, aztán a mosdóba akar némelyik menni, meglátják a tetemet a kádamban, aztán megkérdezik:
-Arisztid neked meg egy döglött ló van a fürdöszobádban?
-Na most mondjam nekik, hogy nincs?

Arisztid és Tasziló beszélgetnek:
- Te mondd csak, mennyiért vinnéd el a feleségemet?
- Semmiért!
- Rendben, viheted!

Anasztázia grófnőnek nagyon kellemetlen a lehellete. Mivel a baráti társaságban, senki sem meri szóvá tenni, Tasziló úgy dönt, majd ő beszél a grófnővel. Mikor találkoznak, meg is kérdezi a grófnőt:
- Drága grófnő! Nincs magának valami problémája a fogaival?
Erre a grófnő felháborodottan:
- Dehogy is nincs! Ezért rakattam fel egy új hidat.
Mire tasziló a következőt javasolta:
- Meg kell nézni! Meg kell nézni! Valaki biztosan a híd alá szart.

Arisztid vadászélményeit meséli:
- Az oroszlánt nem lelőni nehéz, hanem hazavinni, az egy több száz kilós állat. Én úgy csinálom, hogy miután lelőttem , megemelem egy kicsit, majd a bal lábát a bal vállamra teszem, a másikat...
Itt megszólal a telefon és áthívják Arisztidet a szomszédba.
Kisvártatva visszajön, megkérdezi:
- Hol is tartottam?
- Ott, hogy a bal lábát a bal válára teszi, a másikat...
- Ja igen - .... a jobb lábát pedig a jobb válamra és csak nyaltam, nyaltam, nyaltam!

A háború vége felé, 1945 tavaszán, a nagy sorban állások idején Tasziló, a volt gróf is türelmesen várakozik egy élelmiszerbolt előtt. A sor egyre csak nő, egyre több ember jön, mindenki türelmetlen. Egyszer Tasziló véletlenül hatalmasat szellent.
Teljesen megszégyenülve érzi magát, azonnal kilép a sorból és elindul. Néhány lépés után észreveszi, hogy követik. Hátrafordul és döbbenten látja, hogy a sor egy része elindult utána. Kétségbeesetten futásnak ered, de nem bírja sokáig, a harmadik utcasarkon összeesik. Ekkor utolérik a többiek és lihegve mondják:
- Az Istenért, uram! Nem akarjuk bántani, csak azt mondja meg, hol vette a babot!

A Tasziló meg az Arisztid mennek a bikaviadalra. A Tasziló jelentkezik, hogy ő legyőzi a bikát. Elkezd futni a bika előtt egyszer csak a harmadik körben elesik a bika, Tasziló megáll, visszafordul és leszúrja. A bika megdöglik.
Tasziló kimegy az Arisztid-hoz. Az Arisztid mondja a Taszilónak:
- Hé te Tasziló! Én összeszartam volna magam.
Erre Tasziló:
- Mit gondosz min csúszott el a bika?

Arisztid haldoklik, és halálos ágyához odakéreti barát, Taszilót.Azt mondja neki:
- Tudod, hogy a tizenkét személyes arany étkészletemből három darabot elloptak...Ha
meghalok, rád hagyom a maradékot, hadd legyen együtt a készlet.

Az ifjú Arisztid gróf megnősül. Az esküvő után a barátai elmennek ünnepelni egy bordélyházba. Nagy meglepetésükre ott találják az újdonsült férjet.
- Hát te, mit keresel itt, mikor otthon van a szép fiatal feleséged? - kérdezik tőle.
- Tudjátok, szegény úgy elfáradt, hogy azonnal elaludt. Hát csak nem ébresztem fel néhány száz pengő miatt?