Arisztid és Tasziló oroszlánvadászatra indultak. Arisztid elmegy fölverni a sátrat, Tasziló meg vadászni. Elvéti a lövést s iszkol az oroszlán elől, elbújik egy fa mögé. Az oroszlán berohan Arisztidhez a sátorba, Tasziló meg nagy hegykén bekiált:
- Arisztid barátom, fogd le az oroszlánt, én addig hozom a másikat!

A Tasziló meg az Arisztid mennek a bikaviadalra. A Tasziló jelentkezik, hogy ő legyőzi a bikát. Elkezd futni a bika előtt egyszer csak a harmadik körben elesik a bika, Tasziló megáll, visszafordul és leszúrja. A bika megdöglik.
Tasziló kimegy az Arisztid-hoz. Az Arisztid mondja a Taszilónak:
- Hé te Tasziló! Én összeszartam volna magam.
Erre Tasziló:
- Mit gondosz min csúszott el a bika?

Arisztid lemegy a Rákóczi térre, hogy egy lányt felcsípjen. Kiválaszt egyet de az nagyon sokat kér.
Sok válogatás után talál egy csajt aki száz forintért hajlandó vele elmenni.
Egy hét után találkozik a csajjal és nekimegy, hogy: "Te rohadt lotyó, lapostetűt kaptam tőled!"
Mire a csaj:
- Hát mit akarsz azért a nyomorult száz forintért, selyemhernyót?

Arisztid haldoklik, és halálos ágyához odakéreti barát, Taszilót.Azt mondja neki:
- Tudod, hogy a tizenkét személyes arany étkészletemből három darabot elloptak...Ha
meghalok, rád hagyom a maradékot, hadd legyen együtt a készlet.

Arisztid tévét néz. Az inas belép, táviratot nyújt át tálcán. Arisztid kibontja, elolvassa, aztán így szól:
- Gyászhírről értesítettek, Jean. Legyen szíves átkapcsolni a televíziót színesről, fekete-fehérre!

- Kedves bahátom, sajnálattal hallom, hogy a feleséged megszökött a sofőhöddel! - mondja Arisztid Taszilónak.
- Én nem bánom túlságosan - mondja Tasziló. - Én is elég jól vezetek.