A falu végén találkozik az ószeres két rendőrrel. Kérdi az egyik:
- Mondja, öreg, mennyi idő kell ahhoz, hogy valakiből jó ószeres legyen?
- Egy év - válaszol az öreg.
- És ha ezalatt sem tanulta meg?
- Akkor még egy év.
- Na és ha még ez sem elegendő? - faggatóznak tovább a rendőrök.
- Akkor elmehet rendőrnek.

Három rendőrt halálra ítélnek. A bíró kihirdeti a végrendet:
- Három végzési lehetőség közül lehet választani. Golyó, kötél, vagy villamosszék.
Jön az első:
- A villanytól félek, a kötél nem méltó hozzám, én a golyót választom.
Kiviszik, sortűz, meghal. Jön a második:
- A kötél fájdalmas, a golyó nem méltó hozzám, legyen a villamosszék!
Rákapcsolják, semmi. Megbütykölik, még egyszer rákapcsolják, szintén semmi. A harmadik sikertelen kísérlet után a ítéltet szabadon kell engedni, de annyi ideje marad, hogy odaszóljon társának, hogy a villamosszékben nincs áram. Következik a harmadik:
- A golyótól irtózom, a villamosszékben nincs áram, tehát marad a kötél.

Két rendőr Amerikába hajózik tapasztalatcserére. Ahogy közelednek a parthoz az egyikük nevetni kezd, mire a másik megkérdi:
- Te meg mit nevetsz?
- Látod ott a felhőkarcolókat?
- Aha.
- Hát így nem volt nagy kunszt felfedezni Amerikát.

Megy haza a rendőr, a felesége várja a ház előtt. A rendőr messziről odakiált:
- Drágám! Sötétíts be! Csukj be minden zsalut, ablakot, húzd le a redőnyt és bújj a paplan alá!
A felesége megteszi, bebújik a paplan alá és izgatottan várja a férjét. A rendőr hazaér és bebújik ő is a paplan alá.
- Nézd drágám, milyen jól világít az új kvarcórám!

Két rendőr sétál a Dunaparton. Egyszer csak hallják, hogy valaki kiabál:
- Help! Help!
- Ez mit jelent? - kérezi az egyik.
- Ez angolul azt jelenti, hogy segítség.
- Jobban tette volna, hogy ha úszni tanul meg, és nem angolul! - mondja az előző.

Egy védőügyvéd keresztkérdésekkel próbált ellentmondásba keverni egy rendőrt Chicagoban. A beszélgetés így zajlott:

Ügyvéd: Őrmester, látta a védencemet elmenekülni a helyszínről?
Rendőr: Nem, uram, de néhány háztömbbel távolabb láttam egy férfit futni, akire ráillett a tettes személyleírása.

Ü: Őrmester, ki adta a személyleírást?
R: Az a kolléga, aki jelen volt a tett helyszínén.

Ü: Tehát, egy kolléga adta a személyleírást arról a férfiről, akit tettesnek neveznek. Megbízik ebben a kollégájában?
R: Igen, uram, az életemet is rábíznám.

Ü: Az életét? Akkor hadd kérdezzek pár dolgot: a rendőrőrsön, a szoba ajtaján, ahol munka előtt átöltöznek, van zár?
R: Igen, uram, van.

Ü: És a szobában, Önnek van szekrénye?
R: Igen uram, van.

Ü: És a szekrényén van zár?
R: Igen, uram.

Ü: Őrmester, ha annyira megbízik a kollégáiban, hogy az életét is rájuk bízná, akkor miért zárja be a szekrényét?
R: Tudja, uram, a rendőrőrs egy olyan épületben található, ahol a bíróság is helyet kapott, és tudunk róla, hogy néha ügyvédek is bejárnak abba a szobába.

Ennél a pontnál a tárgyalóteremben kitört a nevetés, és a bíró szünetet rendelt el.