További viccek:

Nézőpont

- Azért rémes egy ilyen vadállattal együtt dolgozni - mondta az oroszlán, amikor az idomító bement a ketrecébe.

A cigány szemináriumon vesz részt, melyen így

A cigány szemináriumon vesz részt, melyen így szól hozzá a párttitkár:
- Ti is kaphattok ingyen telket, mint a tanárok, a törvényben annyi jogotok van mint a tanároknak! Éljetek hát a jogaitokkal! A cigány hazamegy, és otthon kérdezik mi volt. Mire a cigány:
- Azt mondták hogy mindenki egyenlő, most már mindenki cigány.

Mazerati

Egy sofőr felkerül a Mennyországba és találkozik Szent Péterrel, aki megkérdezi tőle, hogy mi volt a foglalkozása. A sofőr azt mondja, hogy autóversenyző. Szent Péter ad neki egy Lamborghinit, de kiköti, hogy maximum 150-nel mehet.
Első nap rögtön elhúz mellette 200-zal egy Mazerati. Második nap ugyanaz 250-nel, de a sofőr nem akar vele versenyezni, ezért hagyja, hogy megelőzze. Harmadik nap már 300-zal hagyja ott a Mazerati. A sofőr erre már felháborodik, odamegy Szent Péterhez és panaszolja neki:
- Miért van az, hogy én csak 150-nel mehetek, de a Mazerati elmegy mellettem 300-zal?
- Te hülye, az nem Mazerati, hanem Názáreti! És ő a főnök fia.

Konkurencia

Ül a cigány árus a cucca mögött a piacon. Arra megy egy másik, és egy óvatlan pillanatban felkapja az egyik árut, majd gyorsan elszalad vele.
Mire az árus nagy búsan megszólal:
- Na, ez is csak beszerzési áron kelt el...

Egy ember

- Egy halott ember fekszik a mezőn.A hátá van egy táska. Ha a táskát kinyitotta volna megmenekült volna.
Mi volt a táskában?
- ???
- Ejtőernyő.

Kanári

- Apu, eltűnt a kanári a kalitkából!
- Aha, most már értem, hogy miért fütyül a macska.

Koldus

Kijön egy ember a templomból, és látja, hogy az út szélén egy koldus kéreget. Ad neki 100 forintot.
- Az Isten áldja meg magát, majd imádkozni fogok az Ön beteg anyósáért. Az én imámnak foganatja van. Egyszer elfelejtettem imádkozni, mert éppen berúgtam, és másnapra meg is halt szegény!
- No, itt van még egy százas barátom, aztán rúgjon be megint!

Igaz történet, Tomcat nyomán

A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.

Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.

De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.

Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.

A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.

Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik f**zemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.

Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.

Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?

- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.