Egy szőke nő sétál egy városban. Egyszer csak elér egy folyóparthoz, de sehol nem talál hidat. Megy a folyó mentén, mire a másik parton meglát egy másik szőke nőt. És átkiabál:
- Hahóóó! Hogyan lehet átjutni a másik partra?
Mire a válasz.
- De hát már ott vagy!
Csöngetnek. A tulaj ajtót nyit, az ajtóban áll egy kicsike halál.
Úgy húsz centi az egész, minden de stimmel : csuklya, kasza, csontváz.
- Jaj Istenem, jaaaaj, jaaaj !!!
- Nem beszarni, csak tengerimalacért jöttem !
Pistikétől megkérdezi a tanítónéni:
- Hol a nagymamád Pistike?
- A nagymamám meghalt.
- Igen és hogy halt meg?
- Az ujján átment egy vonat.
- De attól nem hal meg senki!
- De pont a fülét vakarta.
Egyszer volt, régen volt, a Mikulás karácsony előtt észrevette, hogy a 4 krampusza megbetegedett. De a helyettes krampuszok nem tudtak olyan szépen és gyorsan csomagolni, mint az igazi krampuszok. A sok baj közepette Mikulásné bejelentette, hogy az édesanyja velük fogja tölteni a Karácsonyt. Szegény meggyötört Mikulás ennek hallatán kiment a rénszarvasszánhoz, de szomorúan vette tudomásul, hogy az 5 rénszarvasból 3 vemhes, 2 meg ismeretlen helyre távozott a kerítésen átugorva. Ezek után a teljesen összetört Mikulás bement a házába, hogy igyon egy kis fenyőpálinkát, de azt látta, hogy a krampuszok már mindet megitták. Erre olyan mérges lett, hogy a kezében tartott poharat összetörte. Mikor össze akarta söpörni a szilánkokat, rájött, hogy az egerek régen megették a seprűt.
Ekkor csöngettek, és a lelkileg meggyötört Mikulás ajtót nyitott. Az ajtóban egy angyalka állt, kezében karácsonyfával.
Az angyalka így szólt:
- Kedves Mikulás! Hát nem csodálatos ez a mai nap?
Hát így alakult ki az a szokás, hogy a karácsonyfa csúcsára angyalkát húznak.
Súlyos műtét után a beteg ébredezik. Egy ismerős arc hajlik fölé.
- Doktor úr, hogyan sikerült a műtétem?
- A műtét jól sikerült, de én nem a maga orvosa vagyok, hanem a Szent Péter!
Stirlitz megitatta a macskát benzinnel, az ment öt lépést, és összeesett.
- Biztosan kifogyott a benzin – gondolta Stirlitz.
