Három vállalkozó meglátogat egy múzeumot. Észreveszik, hogy a hátsó kerítés javításra szorul, hát mind a hárman felajánlják, hogy megszervezik a munkálatokat a múzeumnak.
Az első (mondjuk,Béla) megméri centivel a kerítést, felír néhány számot, majd közli:
- Azt hiszem, 90.000 forintért meg tudnám csinálni. 40.000 az anyagköltség, 40.000 a munkások bére, és 10.000 lesz az én hasznom.
A következő, (Endre) szintén méricskél, számolgat, aztán:
- Szerintem ki lehet hozni 70.000-ből is. 30.000 az anyag, 30.000 a melósok, és 10.000 nekem.
A harmadik odanéz zsebretett kézzel, és foghegyről odaveti:
- 270.000 forint.
A múzeum munkatársa teljesen elhűlve:
-Hogy jön elő ekkora összeggel, amikor meg se nézte rendesen, hogy mit kell csinálni, mint a többiek!
- Roppant egyszerű. 100.000 magának, 100.000 nekem, és a munkával megbízzuk Endrét.

A parasztbácsi feljön pestre, és el akar menni a kuplerájba, de nem tudja merre is van. Meg kell kérdeznie valakit. Odalép a rendőrhöz.
- Tessék mondani merre van a Nemzeti Múzeum?
- Arra - mutatja az irányt a rendőr.
- Arra nem a kupleráj van?
- Nem, az arra van.

Vidéki házaspár feljött Pestre és megkérdezi a rendőrtől:
- Elnézést biztos úr, megmondaná hogyan jutunk el a Nemzeti Múzeumba?
Erre a rendőr:
- Kocsival vannak?
- Nem - mondja a férj.
A rendőr:
- Hát akkor gyalog.

Egyszer Pécsen voltam és láttam ott egy gyönyörű múzeumot a barátnőmmel. Elhatároztuk, hogy bemegyünk. Láttunk is egy hatalmas kaput és gondoltuk ott kell bemenni. Ezért beindultunk, egy park féle volt ott, ahol emberek ültek. Úgy határoztunk, hogy mi is odaülünk közéjük. Egyre közelebb értünk hozzájuk. Kezdett gyanús lenni, mert mind köntösbe voltak, előszőr nem értettük, hogy miért. De mikor a mentőautót megláttuk, akkor világossá vált számunkra is, hogy mi bizony a kórház betegei közé akartunk leülni.

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal:

"Ave Cezar Vavan"

Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, így már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.

De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a bukaresti nemzeti múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög.

Oda is súgja neki a múzeumőr:

- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Sekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni.
Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.

- Hát, csak azon - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

Interjút készítenek a múzeum igazgatójával. A riporter azt kérdezi:
- És mi az igazi ritkaság az önök múzeumában?
- A látogató...