Utolsó mondatok
Sokan Goethe-nek tulajdonítják a legfrappánsabb utolsó mondatot. (Mikor bejött az ápolónő és megjegyezte: Goethe úr, már sokkal jobban néz ki. Erre Goethe: Ellenkezőleg - és meghalt). Ennek mintájára keletkeztek egyéb - kicsit morbid - ilyen jellegű publikációk, íme néhány:
-Te Jani! Dobd mán ide a kalapácsot!
-Gyertek fiúk! Ezek a mieink!
-Látjátok gyerekek: ilyen egy sikló!
-Gyertek erre, tudok egy rövidebb utat!
-Most akkor elvágom a piros kábelt...
-De aranyos ez a kiskutya!
-Látod fiacskám milyen masszív ez a függőhíd!
-Még a sorompó előtt átérünk!
-mmmmmmmmm! Fantasztikus ez az őzlábgomba!
-Szivem, ugy már nem haragszol?
-No, lássuk csak azt a rossz öngyújtót!
-Vajon mire jó ez a piros gomb?
-Ugyan, itt csak fél méter mély a víz...
-Haha! Hat lövés! Kiürült a tárad!
-Oké, tiszta a terep...
-Hah! Ez csak egy tükör!
-Méghogy akna..
-Hülye vagy? Ez csak egy óra! Nem bomba!
-Rendőr bácsi! Igaz hogy maguk nagyon hülyék?
-Sötétben:Vajon ez az utolsó lépcső?
-Hát persze hogy lekapcsoltam a biztositékot, drágam...
-Hirosima: Nézd Yagamoto, egy repülő!
-Autószerelő: Pistike ne játsz az emelővel az veszélyes ...
-Aranyos kis vadmalackák hol az anyukátok?
-Figyeld azt a két motorost, hogy átmegyek közöttük.
-Challenger űrhajón: Engedjétek a nőt is vezetni!
-Ugyanmár itt nincsenek cápák....
-Várjál csak felbontom a levelemet...
-Tornatanár: a gerelyeket kérem ide!
-Jobbról jó!
-Gyertek nyugodtan, itt elég vastag a jég!
-Dik mán Gazsi, vegyük el a kopasztól a tárcáját!
-Hajrá, Újpest!
-Menetjegyeket, bérleteket kérem!
