Clinton a repülőn

Clinton elnök gépe leszállni készül Washingtonban. A kapitány a hangosbemondóban:
- Elnök úr, kérem állítsa a szék támláját és a stewardesst függőleges helyzetbe!

609 pont

További viccek:

Gondolatok a munkáról

Az ambíció egy gyenge kifogás arra, hogy nincs semmi érzéked a lustasághoz.

Bármilyen egyszerű problémából lehet csinálni megoldhatatlan feladatot, ha megfelelő számú gyűlést tartanak a megvitatására.

Amit nem érdemes csinálni, azt jól csinálni pláne nem érdemes.

Ha kitartóan dolgozol napi nyolc órán át, akkor főnök lehetsz, és dolgozhatsz napi tizenkét órát.

A rendezett íróasztal rendetlen fiókot takar.

A semmittevés fárasztó, mert nem tudsz pihenőt tartani.

Az első dolog, amit egy új állás betöltésénél meg kell tanulnod, a főnök hangját felismerni.

Végezz plusz munkát - így a főnöködet hozzá nem értő naplopónak állíthatod be.

A bürokrácia aranyszabálya: akinél az arany, az irányít.

Mindennap elkések a munkából, de ezt helyrehozom azzal, hogy korábban megyek haza.

Azt hittem, hogy karriert akarom csinálni, de kiderült, hogy csak pénzt akartam keresni.

Ha tudnánk, hogy mit csinálunk, akkor azt már nem kutatásnak neveznék.

A fényt az alagút végén kikapcsolták anyagi gondok miatt.

Mondd meg, mire van szükséged, és én megmondom, hogyan próbálj meglenni nélküle.

- Melyik az a Microsoft termék, amivel...

- Melyik az a Microsoft termék, amivel sohasem fogsz szívni?
- A Microsoft porszívó...

Szőke

Egy szőke nő felszed a bárban egy férfit, és hamarosan a férfi lakásán kötnek ki. A szöszi elnyúlik az ágyon és csak fekszik mozdulatlanul. A férfi megkérdezi tőle:
- Mit csinálsz?
- Azt, amit akkor szoktam, ha a plázába megyek és nincs pénzem: csak nézelődöm.

Tanulság...

Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Műszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le. Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentős tőkével (vagyona gyakorlatilag a széteső-félben levő Ladából, két farmerből és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány. Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, műszőr kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó - sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne -, "multifunkciós műszer", ami egy hőmérő, iránytű és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetőségei.
Ekkor jöttek a segítőkész haverok, akik első hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Első lépés volt a műszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a műszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletről, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elő: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyűrődik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerű boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok összegyűlt, megkezdődött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány.
Először is totál meghülyültek a ragsztó gőzétől, mert zárt garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekről olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfűzni az eseményekhez: "Hehehe", meg néha azt is, hogy "Atom lett, hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezőn, néztek maguk elé, és vigyorogtak. Megnéztem az autót, az sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellőzők, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és probálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törődtek, és ettől az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyű balesetben széttrancsírozódott. Kivonszoltam őket a levegőre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog a fejük és a ruhájuk, mint Szűcs Judit fénykorában, diszkókiránynőként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytől, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak. Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erősebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a műszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni.
Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny". Árp**ak baromira tetszett, és megsértődött, amikor a "Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy "Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük? Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte - "Majd felhigítjuk." -, irány a "butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik - mi még inkább fiúk - körömlakkot nőknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor előadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árp**ak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielőtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónő nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletből, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézőseregünk lett. Akkor jöttem rá, hogy állok egy női butik előtt, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín. Árpi ügyesen feltalálta magát: "Csak a szárnyamra kell." Na, ettől kitört a röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele. De festettünk. A "szárnyat" ettől kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte - á la Barbie mobil.
Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál.
Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitűnő kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és "Na, akkor majd én!" felkiáltással előszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót.
Az első ötven méter után lejött a cső, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az ősrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó előtt pár száz méterrel megálltunk, és Árpi előállt a haditervvel. Én előremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik. Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre - "Hogy lássa, mi az élet.". Kérdeztem tőle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam. Odaértem.
- Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi.
- Most nem lehet, sokan vannak. - Hoppá, erre nem számítottunk.
- De valami nagyon fontosat akarok mondani.
- Mondd el itt, nem mehetek ki. - Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.
- De gyere ki, mert... - Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend.
Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt. Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyőző. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört. Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az arokból - ezt kesőbb mesélte. Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült...
- Na, megyünk? - kérdezte a lány.
- Ja, csak előbb nézd meg, milyen frankó a műszerfal. Klassz, nem? - Itt kezdtem el röhögni. Lány szétnéz a foszladozó alufólian:
- Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?
- Áh, még nem, majd később. De hallgasd milyen hangja van! - Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány:
- Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem.
- Menjünk inkább később, most csak dumáljunk. - próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek látszót.
- De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?! - Árpi ettől bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva).
- Nem megyunk, ___meg, mert kitört az a ki__szott kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le...
Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstől. Innentől már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendőrautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs műszaki, szülők felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerős egy üveg piáért elsimított, a szülők szörnyülködtek, kesőbb röhögtek. Az érdekes a dologban, hogy évekkel később Árpi, nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nőjével, hanem ezt mondta:
- Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa.
Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt.

Neki nagy kell

A szörnyen dagadt szőke nő megy be a Suzuki szalonba, és nézegeti az autók elején az "S"-jelet.
Odamegy hozzá az eladó:
- Segíthetek valamiben hölgyem?
- Igen. XXL-es méretben kéne...

Mosdó

Móricka bekiabál a matekórán:
- Tanárnő, kimennék a mosdóba!
- Kisfiam, talán "Elnézést, kimehetek a mosdóba?"
- De én kérdeztem előbb!

Mi az...???

- Mi az: Budi előtt farakás???
- ???
- Pinokkió elkésett...

- Miért nem figyelsz, Laci?

- Miért nem figyelsz, Laci?
- Figyelek.
- Jó, akkor mondd meg, mit kérdeztem.
- Miért nem figyelsz, Laci?