A gyerekek beszélgetnek az iskolában. Mondja Móricka:
- Képzeljétek az én apukámnak olyan jó foglalkozása van, hogy aki bemegy hozzá, rögtön tátva marad a szája!
- És mit dolgozik az apukád?
- Fogorvos!

- Valahányszor mosolyogni látom, kedves hölgyem, mindig arra gondolok, hogy fel kellene csábítanom hozzám.
- Maga ekkora nőcsábász?
- Nem, csak fogorvos vagyok.

Mit mond a nászéjszakán a könyvkötő?
- Örülök, hogy felvágatlan példányt kaptam.
A sámfakészítő?
- Pont az én méretem.
A címerszakértő?
- Kár, hogy nem vagyok brit oroszlán.
A pilóta?
- Isten ments a kényszerleszállástól!
A krupié?
- Több tét nem áll.
A nyelvtanár?
- Nyelvérzékből jeles.
Az órás?
- A fene egye meg, ebben már piszkált valaki.
A sofőr?
- Már itt is megelőztek.
A fogorvos?
- Nem fog fájni.
A tanár?
- Ismétlés a tudás atyja.
A vadász?
- Ez csak próbalövés volt.

- Már a mosolyából látom, hogy fogunk mi még találkozni.
- Azt hiszi, maga olyan ellenállhatatlan?
- Nem, fogorvos vagyok.

Két skót beszélget:
- Na, kihúzattad tegnap a rossz fogadat?
- Igen. Nemcsak azt, a többit is.
- Hogy-hogy?
- Elveszett a fogkefém.

A fiatal fogorvos közli a beteggel:
- Sajnos, uram, ezt a lyukas fogat ki kell húznom.
- És mennyibe fog az kerülni, doktor úr?
- Nos, mivel még csak kezdő fogász vagyok, hát legyen ezer forint óránként.