DVD
Körülbelül 3 évvel ezelőtti eset volt az, mikor édesapám egy dvd-lejátszó megvásárlása iránt érzett csillapíthatlan vágyát kielégítette, magyarán elment a METRO-ba. A gépjármű hátsó csomagtartóját kitöltő szerkezettel éppen sítáborból hazaérve lepett meg, enyhén illuminált állapotban. Azt nem tudom, miért ivott, de ezt sok esetben nem is kell és nem is lehet megérteni. Jól van az úgy! A szituáció érdekesen nézett ki. Én ugyebár megérkeztem az 1 hetes, címben említett személy által finanszírozott sítúrámból, amikor is a buszról leszállván az első dolog, amivel szembesültem az édesapám egészen mélyről jövő kitörő üdvözlése volt, némi égetett szesz illatával párosulva. A dvd-vonalon maradva, ugyebár, raknám be a szlovákiai kiruccanástól nagy mértékben megnehezült táskámat a csomagtartóba, amikor nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy ezt a helyet kisajátította egy japán szamuráj dinasztiáról elnevezett asztali dvd-lejátszó. Kérdeztem édesapámtól, ez mégis micsoda, amire Ő persze a két füle irányába enyhén feltolt szájszéllel reagált és így szólott hozzám: -Jó mi? Hazamegyünk és összeszereled. De azért jót vettem nem? - Útközben hazafelé a helyzet akkor fordult válságosra, amikor is realizálódott a dvd, mint lemez formátum hiánya az utastérben. Édesapám utolsó mentőövét felhasználva, (a felezőset még délelőtt többszörösen elhasználta, ami után a közönség segítségét kérte) felhívta kedves barátját, akihez betérve 3 dvd-lemezzel lettünk gazdagabbak. A filmek pontos összetételére sajnos nem emlékszem, de nem az 5000 Ft-os fajták voltak, azt hiszem (lehet ez az oka). Hazaérve persze, a lejátszó kivételes előnyt élvezett unalmas élménybeszálóimmal szemben, amit a dvd-lejátszó összeszerelése közben próbáltam előadni. Édesapám is természetesen kivette részét az összeszerelésben, a legnagyobb erősségének mondható az általam csak "mental helping"-ként aposztrofált segédlettel. Ez annyit tesz, hogy a kicsomagolás után elhangzó "Na, mit kell segíteni?" szóösszetételű mondat elmondása ( itt fontos az elmondani és a kérdezni szavak közti jelentéstartalmi különbség kiemelése) után a felvetésre érkező válaszreakciók ellenére hősünk mély tudatállapotba süllyed és alfa szinten működik közre a szerkezet installálásában. Ennek legfőbb ismérve a kézben lévő távirányító és használati utasítás mind horizontálisan mind vertikálisan legalább 540 fokkal való elforgatása és szúrós szemmel való nézése a fotelben ülve. A használati utasítás magyar nyelvű részét (ha létezik egyáltalán ilyen) hősünk a spanyol, üzbég, német, angol, svéd, cseh, macedón és orosz, összesen 87 oldalt kitevő fejezetek után találja meg, legalábbis addig, amíg össze nem áll a rendszer. A rendszer elkészülte után a "mental helping"-ből épp kilépő hősünk a "Na és akkor hogy kell ezt bekapcsolni?" kezdetű felkiáltás sorozattal teszi számunkra világossá dvd-lejátszónk inaktivitását. Itt kell megjegyeznem, hogy a távirányítón elhelyezkedő megkülönböztetett jelzésű ki- és bekapcsológomb minden 45 évnél idősebb férfinél érvényét veszti (hősünknél mindenféleképpen). Ezt csakis háromféle módon lehet megmagyarázni:
A, A távirányítókról és azok gombjainak elhelyezkedéséről tárolt információk nagy része törlődik a memóriából (ha egyáltalán benne voltak).
B, A meggyengült látás következtében a színek között már nem tehető megfelelő mértékű elkülönítés.
C, Ugyanolyan alakú, mint a többi gomb.
A megfelelő gomb megnyomása után a dvd-lemez behelyezése néven futó többkomponensű és rendkívül bonyolult műveletsor elvégzését magamra vállaltam, ezzel is még kíváncsibbá téve édesapámat. A film ennyire azért már nem kelthette fel érdeklődését, mivel annak közepén szokásához híven egy mélyebb, meditatív állapotba redukálta magát, ezzel is átadva magát a fotel kényeztető ölelésének. A film végén futó stáblista végül olyan szinten felingerelte édesapámat, hogy vissza kellett térjen a valós tér-idő kontinuumba, amikor is nagy egyszerűséggel konstatálhatta: "Azért ez megérte!"
