Az újoncok 20 kilométeres menetgyakorlaton vesznek részt. Már egy órája menetelnek keményen, és kezdenek rogyadozni a lábaik a nehéz menetfelszerelés alatt. Az õrmester elérkezettnek látja az idõt egy kis lelkesítésre:
- Katonák! Eddig mindenki nagyszerûen teljesített, már vagy 5 kilométert leküzdöttünk! Ha nem tévedek, bármelyik percben elérhetünk a starthelyre, és megkezdhetjük a gyakorlatot!
Mit mond a kiképzõtiszt az újoncoknak?
- Uraim, az egység az, amiben most vannak. A kétség az, amibe fognak esni...
Az õrmester kiküldi az újoncot az épületbõl, hogy nézze meg, megjött-e a tábornok. Az kimegy, visszajön és jelenti, hogy senkit sem látott. Kis idõ múlva újra kiküldi az õrmester, hogy nézze meg, megérkezett-e már a tábornok. Az újonc kimegy, lát egy embert közeledni:
- Hé, haver! Nem te vagy a tábornok?
- De, én. - feleli a tábornok döbbenten.
- Hát, pajtás, nem szeretnék a bõrödben lenni! Az õrmester úr már kétszer is keresett.
A tizedes elküldi a katonát, hogy nézze meg, ott van-e a bokor mögött. A katona visszajön. Kérdi a tizedes:
- Na, mit látott, ott vagyok?
- Igen uram, csak le van takarva egy adag vécépapírral.
Az újonc katonától kérdezi az õrmester:
- Na fiam, milyen volt az elsõ napja?
- Uram, nem emlékszem rá! Akkor még egészen kicsi csecsemõ voltam.
- Aztán, hogy érzed magad itt, a katonaságnál?
- Jól.
- És nem szidnak túl sokat?
- Engem nem, csak édesanyámat.
A Második Világháború elõtt a németek és a szovjetek éppen aláírták a Molotov-Ribbentrop paktumot Lengyelország felosztásáról. Az ezt követõ fogadáson Molotov elvtársnak nagyon megtetszik a németek titkárnõje, úgyhogy oda is ül mellé és tölt a hölgynek egy pohár pezsgõt. A hölgy elmosolyodik és megissza a pezsgõt. Molotov elvtárs megint tölt és megfogja a nõ térdét.
A hölgy megint elmosolyodik és megissza a pezsgõt. Molotov elvtárs megint tölt egy kis pezsgõt és keze följebb csúszik a hölgy combján. A hölgy megint elmosolyodik, megissza a pezsgõt, majd odahajol Molotov elvtárshoz és a fülébe súgja:
- A szeme se rebbenjen meg Molotov elvtárs, amikor a tökömhöz ér, nehogy lebuktasson! Szerjózsa vagyok az orosz hírszerzéstõl!
Az elsõ világháborúban három tiszt azzal jelentkezett az alezredeshez, hogy szereljék le õket.
- Maga miért akar leszerelni? - kérdezi az elsõt.
- Jelentem, gyomorbeteg vagyok!
- Fél gyomorral is szolgálunk a hadseregben! - szól a rövid válasz.
- És maga? - kérdezi a másodikat.
- Jelentem, tüdõbeteg vagyok.
- Fél tüdõvel is szolgálunk a hadseregben! - hangzik a válasz.
- Hát maga? - kérdezi a harmadikat.
- Jelentem, hülye vagyok.
Az alezredes éppen kezdte volna a szokásos mondókáját, majd a felénél megállt és elgondolkodott...
- Leszerelni!
Egy hatalmas katonai teherszállító repülõgépet kísér két vadászgép. A pilóták rádión keresztül beszélgetnek egymással unalomûzésként. A vadászpilóták elkezdenek mindenféle mûrepülõ gyakorlatokat végezni. Egyikük átszól a teherszállító gép pilótájának:
- Látod, pupák, mire jók ezek a kis madarak?
A nagy gép pilótája visszaszól:
- Ugyan már, ez semmi. Most én jövök, ezt biztos nem tudjátok utánam csinálni!
A két vadászgép hátrébb húzódik, várják a mutatványt, de a nagy gép rendületlenül repül tovább. Öt perc múlva a pilóta beleszól az éterbe:
- Na, láttátok?
- Nem láttunk semmit. Miért, mit csináltál?
- Lássuk csak: robotpilótára kapcsoltam, felálltam, kinyújtóztattam a lábaimat, ittam egy kávét, és hátramentem a klotyóba...
Katonaságnál rászól a közkatonára a felettese:
- Menjen a konyhára krumplit pucolni!
- Nem mehetek kérem, vírushordozó vagyok!
- Nem érdekel, azt majd más széthordja maga helyett...
