A csikszeredai állomasra berohan a csiki góbé, de nagyon sietett, mert a vonat már beérkezett az állomásba.
Kérek egy jegyet nagysága!
Hova?
Ide a markomba ne! de siessen mert indul a vonat!

Vidéki állomáson kérdi egy utas a vasutast:
- Mondja, melyik vonattal lehet a leggyorsabban Budapestre jutni?
- A gyorsvonat öt perc múlva érkezik, a személyvonat pedig másfél óra múlva. Én mégis azt tanácsolnám, hogy a személlyel menjen!
- Miért? Az lassabb is, később is jön!
- Igen, de a gyorsvonat nem áll meg nálunk!

A vonat kiér a hosszú alagútból. A srác a barátnőjének:
- Ha tudtam volna, hogy ilyen sokáig leszünk sötétben kihasználtam volna az alkalmat.
- Hát nem Te voltál?

Masiniszta a kereszteződésnél:
- Kamion nincs, a többi nem ellenfél!

Egy ember felszáll a vonatra, de mielőtt végleg nyugovóra térne, megkéri a kalauzt:
-Volna oly szíves felébreszteni, ha Linzbe érünk?
-Természetesen! - válaszolja készségesen a kalauz.
-De én hajnalban sajnos egy kicsit morcos vagyok, de ne törődjön velem. - mondja a férfi és aludni tér.
Másnap délben arra ébred, hogy a vonat Bécsben vesztegel. Azonnal megkeresi a kalauzt, és ordítva támad rá:
-Mit képzel maga nyomorult disznó? Miért nem keltett fel maga büdös csirkefogó?
A kalauz a sértésekre nem válaszol, hanem bunbánóan néz a férfire. A férfi lehiggad, elszégyelli magát, és elnézést kér, amiért így kiborult.
-Sose mentegetozzék uram! - feleli a kalauz - Már megszoktam az ilyesmit! Hallotta csak volna miket vágott a fejemhez az az utas, akit Linzben Ön helyett leszállítottam!

A vonaton egy vagány csőbe akar húzni egy fiatal srácot. Odamegy a vészfékhez, és úgy tesz mintha meg akarná húzni. Belekapaszkodik, rángatja, nyög, de nem megy vele semmire. A srác látván ezt félrelöki a vagányt és megrántja a vészféket. A vonat csikorogva megáll. Kisvártatva berohan a kalauz:
-Ki húzta meg a vészféket?
Mire a srác kihúzza magát:
-Én! Méghozzá fél kézzel!

A vonaton két férfi ül egymással szemben. Az egyik panaszkodik a másiknak, hogy ő rosszul érzi magát, ha háttal kell ülnie a menetiránynak. A másik udvariasan felajánlja, hogy cseréljenek helyet. A vonat elindul, az udvarias utas pedig lehányja a másikat.
- Ember! Miért nem mondta, hogy maga is rosszul lesz, ha háttal ül a menetiránynak?
- Gondoltam, inkább én hányjam le magát, mint maga engem.

Vidám társaság érkezik a Keleti pályaudvar indulási oldalához, akik a Nyíregyházára induló vonatot keresik.
Még nem tolták be! Csak háromnegyed óra múlva! - válaszolja az egyik vasutas.
A legények beülnek a restibe, és egyik sört rendelik a másik után. Letelik a háromnegyed óra, és akkor rohannak ki a restibol. Épp hogy sikerül felkapaszkodniuk az utolsó kocsira. A harmadik lemarad, ott áll a peronon, néz a vonat után, és harsogó nevetésben tör ki.
-Mit tud maga ezen nevetni? - kérdezi az egyik vasutas.
-Hát csak azt, hogy a haverjaim azért jöttek ki a pályaudvarra, hogy engem kikísérjenek!