Szegényember és a király

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas birodalom. Ennek a birodalomnak volt egy mindeki által tisztelt, bölcs és hatalmas királya. Ennek a bölcs királynak egyszer a fülébe jutott a hír, miszerint hatalmas birodalmának legtávolabbi csücskében él egy szegényember, de olyan nagyon szegény, mint senki más széles e világon.
Gondolta a király, ez így nem jó, hogy pont az ő birodalmában él a világ legszegényebb embere, úgyhogy elhatározta, magához hívatja, és gazdagon megjutalmazza.
El is küldött egy hírnököt a szerencsétlen flótáshoz azzal az üzenettel, hogy siessen hozzá a fővárosba, amilyen gyorsan csak telik tőle.
Természetesen a szegényembernek nem volt se szekere, se lova (az autóról meg még nem is hallottak akkoriban), úgyhogy gyalog indult el a király színe elé.
átvágott árkon bokron, megmászta a legmagasabb hegyeket, bejárta a legsötétebb erdőket, semmi nem tántoríthatta el céljától, mert tudta, hogy szent kötelessége teljesítenie királyának parancsait.
ámde egyszercsak elért a birodalom legnagyobb, és leggyorsabb sodrású folyójához, mely olyan széles volt, hogy nem látta a túlpartot. Balszerencséjére a folyó éppen meg volt áradva, így csónakok nem jártak rajta, híd meg nem épült a két part között a nagy távolság miatt.
Szegény barátunk teljesen kétségbeesett, hogy most nem tudja teljesíteni királya parancsát, és végső elkeseredésében úgy döntött, megpróbálja átúszni a folyót.
Bele is vetette magát a vízbe, de az ár azonnal magával ragadta.
Élt akkoribana folyóban egy igen ritka halfajta, melynek egyedei akár 6-7 méter hosszúra is megnőttek. Hatalmas mérete miatt a fajt lóhalnak nevezték. Ennek a lóhalnak volt még egy, történetünk szempontjából lényeges tulajdonsága: állában hatalmas üreg volt található, melybe akár egy ember is belefért.
Hősünk szerencséjére, mielőtt megfulladt volna a sebes sodrású folyóban, bekapta őt egy ilyen lóhal. Szegény pára úgy tervezte, hogy most jól fog lakni a zsákmánnyal, ámde a szegényembert sem ejtették a fejére: gyorsan elbújt az állüregben.
Napokig utazott étlen-szomjan az ember a hal szájában, hasztalan próbált meg kijutni onnan.
Azonban a hal sem tudta lenyelni kényszerű utasát,így végül megelégelte a hiábavaló küzdelmet, és kiköpte a fickót, pont a megfelelő partra.
A szegényemeber megszárította ruháit, és most már végre befejezte útjat uralkodójához.
És amikor megérkezett, hangzott el szájából az azóta szállóigévé vált mondás:
-Felséges királyom, LÓHAL áLLáBAN érkeztem hozzád!