A nagypapa meséli az unokájának:
- Kisunokám, nekem egyszer a zene mentette meg az életemet!
- Hogyan, nagypapa?
- Még az 1950-es nagy árvíz idején történt. Jött a nagy víz, aztán elöntötte a házunkat. Már majdnem megfulladtunk, amikor mentő ötletem támadt. Felfordítottam az ebédlőasztalt, ráültettem a nagymamát, és ő szépen kiúszott rajta az ablakon, ahol aztán felvette egy mentőcsónak.
- De nagypapa, hol volt itt a zene?
- Tudod, én meg zongorán kísértem a nagyit...
Még annak idején Gorbacsov és idősebb Bush elmennek egy különös tehetségekkel megáldott jóshoz. Azt szerették volna megtudni, hogy milyen lesz a világ ötven év múlva. A jós neki is kezd és nézegeti az üveggömbjét:
- Látom Washingtont, látok egy nagy épületet, egy fehér épületet. A Fehérházat. Ki van tűzve rá egy vörös zászló.
Ekkor Bush lecsügged, Gorbacsov büszkén kidüleszti mellét és szól a jósnak, hogy folytassa csak tovább.
- Látom Moszkvát, látok egy nagy épületet, a Kreml Palotát. Ezen is egy ugyanolyan vörös zászló van kifeszítve, és erre is ugyanaz van írva, mint az előzőre.
Ekkor megkérdezte Gorbacsov, hogy mi van ráírva.
- Áh, sajnos nem tudom kiolvasni. Kínaiul van.
Egy kisfiú sír egy padon. Megkérdezi tőle egy idős ember:
- Miért sírsz?
- Mert elvesztettem a nővéremet.
- Hát mért nem kapaszkodtál bele a szoknyájába?
- Mert nem értem föl.
- Hogy avatnak fel egy pezsgőgyárat?
- Hozzávágnak egy hajót!
Az öreg rabbi mosolyogva meséli a barátainak:
- Ma hét embert tettem boldoggá.
- Hogy-hogy? - kérdezik tőle.
- Három fiatal párt adtam össze egyetlen nap alatt.
- Akárhogy is számolom, az összesen hat ember. - teszi hozzá az egyik cimbora.
- Hát én? Mit gondolsz, ingyen tartom az esküvőket?
Egy egyetemre jaró papnak szóbeli vizsgája van. Lejár a vizsga, kijön a teremből, kollégái elkezdik faggatni, hogy volt a vizsgán. Erre pap így felel:
- Hát, beszélgettünk mint egy pap a pappal. Mikor kérdett, én vetettem a keresztet, mikor válaszoltam, ő vetette a keresztet.
A ruházati bolt vezetője visszajön az ebédszünet után, és látja, hogy az eladónak be van kötve a keze. Az eladó büszkén újságolja:
- Képzelje, eladtam azt a nagyon ronda öltönyt, ami már két éve itt porosodott nálunk.
- Arra a rózsaszín förmedvényre gondol a kék gombokkal?
- Igen.
- Hát ez nagyszerű. Fogadni mertem volna, hogy azt sosem adjuk el. De miért van bekötve a keze?
- Amikor kikísértem a vevőt, az a rohadt vakvezető kutya megharapta a kezem.
- Nos, hogy érzed maga a pszichológiai kezelések után?
- Köszönöm jól. Tudod, azelőtt mindig azt gondoltam magamról, hogy határozatlan vagyok.
- És most?
- Most már nem vagyok ebben olyan biztos.
A tanító néni az összetett mondatokat tanítja. Mint lehetséges kötõszót, a "valószínûleg" -et adja meg. A gyerekek példamondatokat mondanak.
Józsika: Édesanyám fogja a pénztárcáját és a kosarát, valószínûleg vásárolni megy.
Tanító néni: Helyes.
Zsoltika: Édesapám reggel magához veszi a táskáját, valószínûleg dolgozni indul.
Tanító néni: Nagyon helyes.
Pistike: A nõvéremhez megérkezik a zongoratanár, lehúzza a nadrágját, a nõvérem a bugyiját, valószínûleg beleszarnak a zongorába.
