A fiatalkorú bûnözõknél külön statisztikát vezetnek arról, hogy a fiatalkorú bûnözõ fogyaszt szeszes italt vagy sem. A fõtárgyaláson tehát erre vonatkozólag kérdést kell intézni a fiatalkorú vádlotthoz. Az elnök a kérdést így teszi fel:
- Iszol bort, sört vagy pálinkát?
- Sört kérek!
Az újonc először megy haza szabadságra. Az anyja észreveszi, hogy nagyon szótlan. Elkezdi faggatni:
- Adnak eleget enni?
- Nekem elég.
- Jól bánnak veled?
- Eléggé.
- Nem szoktak szidni?
- Engem nem, csak Idesanyámat.
6 mondat amit sohasem fogunk a rendőrtől hallani:
1. És maradt még abból a sörből?
2. Nahát, az igazolványa szerint maga egy napon született József Attilával.
3. Mondja, maga szerint jól áll rajtam az egyenruha?
4. Szólítson csak Ferinek.
5. Azt hallottam, ma gyorsulási verseny lesz a bekötő úton.
6. Magának van igaza.
- Mi a foglalkozása? - ordít rá az újoncra az őrmester.
- Bakteriológus vagyok.
- Ne cifrázza nekem, mondja nyugodtan azt, hogy vasutas!
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya'.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Cammog a teknősbéka az úton. Áthajt rajta egy biciklis, teknősünk fél perc után előbújik, megy tovább. Ekkor egy motoros gyúrja meg. 2 perc után kóvályogva slattyog tovább. Következőleg egy autóval mennek keresztül rajta. 10 perc után sajgó páncéllal elindul, és magában megkérdezi:
"Nna, mi jöhet még?!"
Egyszer csak felhangzik a távolból:
"...Ünnepelj ma velünk, ünnepelj ma velünk...."
- Egy hónapja vettem ezt a porszívót. Akkor azzal reklámozta nekem, hogy ez a masina életem végéig kitart, de már most elromlott - mivel magyarázza ezt?
- Azzal, hogy amikor a porszívót vásárolta, Ön nagyon rossz bőrben volt.
- Mennyit kér ezért a bicikliért?
- Amennyit ad...
- Ha a magáé, akkor húszezer forintot, ha nem, akkor tízet.
- Sért a gyanúsítgatása! De nem bánom, hol a tízezres?
Egy viharos éjszakán zajlott a következõ rádióbeszélgetés a repülõtér irányítótornyában:
Elsõ hang a rádióból:
- Torony, 3000 láb magasan vagyok a Heli-pad 1 felett!
Egy másik hang a rádióból:
- Torony, az lehetetlen! Én is 3000 lábon vagyok a Heli-pad 1 felett!
Pár másodperc döbbent csend, az irányítótorony személyzete döbbenten várja a robbanást.
Ekkor az elsõ hang ismét:
- Te hülye! Te az én másodpilótám vagy!
