Megy a Karatézó Karalábé a kertben, találkozik a paradicsommal és jól összeveri. A paradicsom megkérdezi:
- Hát te meg ki vagy?
- Én vagyok a Karatézó Karalábé.
Megy tovább, találkozik a paprikával, azt is jól összeveri, és az is megkérdezi:
- Hát te meg ki vagy?
- Én vagyok a Karatézó Karalábé.
Megy tovább, szembe jön vele egy alak. Jól összeveri a karalábét. A karalábé nagy nehezen, nyögdécselve megkérdezi:
- Te meg ki vagy?
- Én vagyok Krump Lee!
- Hogy hívják a szegedi láthatatlan embert?
- Ködmön.
Két tehén beszélget:
- Hallottál arról a ragályos betegségről, amitől a tehenek megbolondulnak?
- Igen, hallottam. Még jó, hogy mi pingvinek vagyunk.
Bemegy egy fickó a kocsmába. Kér egy italt, majd beszédbe elegyedik a csapossal, akinek irtózatosan nagy tenyere van. A sokadik ital után a csapos megemlíti, hogy neki bizony van egy csodalámpája, amiben egy dzsinn lakik. Ez a dzsinn viszont a mesebelivel ellentétben csak gazdájának egyetlen kívánságát teljesíti. Emberünknek megtetszik a dolog, elkezd alkudozni, majd megveszi a tulajtól.
Mikor kilép az ajtón, gondolja, kipróbálja a szerzeményt. Mikor megjelenik a dzsinn, mondja neki:
- Kérek egy nagy halom stexet!
A dzsinn csettint egyet az ujjával, majd az égbõl elkezd tonnaszám ömleni a keksz. A férfi nagy nehezen visszamenekül a kocsmába, és felháborodottan mondja a csaposnak:
- Ember, maga becsapott engem! Ez a dzsinn nagyothalló, kértem tõle stexet, erre adott nekem kekszet! Ráadásul csak egy kívánságot teljesít, így módosítani sem tudom a kérésemet.
A csapos szomorúan felemeli nagy lapátkezét:
- Uram, gondolja, hogy én az egyetlen kívánságomat egy 30 centis MAROKRA fecséreltem volna?
Horgász véletlenül ottfelejti a halat, amit fogott, a buszban, az ülés alatt. Pár nap múlva megjelent egy hirdetés a helyi újságban:
"Aki a buszban felejtett egy zacskó halat, az szíveskedjék befáradni a garázsba, és elviheti a buszt."
Tizenegyedik nap.
Mikor a sötétség kitisztul és én kiérek az alagútból, feltűnt, hogy meg sem vagyok sérülve. Aztán mégiscsak. Lehetséges. Ezért még valaki megfi...
Meghaltam.
Persze egy igazi operátor ezt nem halálként könyveli el, hanem egy kiadós otthon töltött szabadságként. Öt másodperccel később megkapom azt a csekély 15KV-ot a tüdőcsúcsom környékére. (Ezek a kórházi fiúk aztán tudják, mi a buli!)
A POKOLI OPERÁTOR ÉLETBEN VAN!
Három héttel később, mikor már le tudok ülni a fenekemre, visszatérek a konzolhoz. A pihenés jót tett nekem, egyszerűen *nagyszerűen* érzem magam.
Bepótolom lemaradásomat a posták terén, majd értesítem a diákokat, hogy visszatértem, úgy, hogy egy jelzés nélküli karbantartási leállást hajtok végre azzal, hogy belerúgok a reset gombba. (Ezt igazán szeretik).
Felcsapom a mára rendelt kifogást. "Globális felmelegedés" IGEN IGEN IGEN!!
Micsoda fogadtatás!
Hónap vége van, amikor általában az automatikus, levélben figyelmeztető programok elkezdenek csipogni a gazdáiknak. Emiatt visszaállítom a rendszeridőt négy nappal, hogy csend legyen, aztán lecserélem a printerben lévő friss szalagot egy három évesre, amiben lyukak vannak.
Végignézem a saját csigapostámat, és megnézem a Pokoli Operátorok havilapját, a "kill -9"-et, és végigolvasgatom a cikkeket. Van itt egy kis aranyos arról, hogy miként tegyük az OS/2-t lassúvá, unalmassá, de ez nekem tisztára úgy néz ki mint az OS/2 saját installációs utasításai...Na, de sebaj. Átlapozok a PokOp varázsló rovathoz, hogy leadták-e a cikkeimet.
Mindegyik itt van! Még az is, amelyikben arról a C fordítóról írok, amelyik véletlenszerűen sorokat töröl a forráskódból.
A telefon csöng.
"A PC-m képernyője elsötétült!!"
"A hálózati kábel," mondom neki.
"Nem lehet, azt már megnéztem. Mikor bekapcsolom, nem csinál semmit!"
"A hálózati kábel," mondom neki.
"Nem, azt már leellenőriztem, és rendben van. De a billentyűzeten nem villannak fel a fények, meg máshol sem."
"A hálózati kábel," mondom neki.
"Ó, most veszem észre a kábel nincs jól bedugva!"
"A hálózati?" kérdem.
"Igen... bocsánat."
"Sebaj. Legalább rendesen működik?"
"Igen, azt hiszem. És sajnálom, MAGÁNAK volt igaza végig!"
"Persze, mostanában rengeteg ilyen hibával találkozunk, a globális felmelegedés miatt. Véletlenszerűen hőtágulást okoz ugyanis, és ez a szilárd halmazállapotú tárgyakban hőindukált mozgást eredményezhet."
Gondosan figyelek. Semmi. Más szóval: >BUTA MÓD BEKAPCS<
"Bár ezt véglegesen meg tudja javítani." mondom neki.
"Igen, És hogyan?"
"Egyszerűen csak sót kell kicsapni a fém érintkezőkön."
"Ó!" (A BUTA MÓD egyre keményebben érvényesül).
"Csak annyit kell tennie, hogy egy kis folyékony ásványi anyagot kell rá juttatnia. Van magánál oldott ásványi só ugye?"
"Ó, nincsen."
"Oké, sebaj. Csak vegye be azt a kábelt a szájába, ami a PC-be megy és nyalogassa meg. De ne felejtse el megpucolni, hogy ne nyeljen szennyeződést. És a monitort kapcsolja ki!
"Oké, csinálom."
>Fzzzt< >clunk!<
Hallom, ahogy a hallgató a földre esik.
Kár beléjük a szabad kapacitás...
(Fordította: Benő)
A papa órák óta játszik a kisfia villanyvonatával, pedig lassan éjfélre jár. Egyszer csak megszólal a telefon:
- Halló! - hangzik a kagylóból az alattuk lakó hangja. - Nem tudná megmondani, mikor indul az utolsó vonat?
Felszáll a vonatra egy úr és a felesége. Találnak egy kabint, amiben csak egy ember ül. Kisvártatva a férj kimegy a kabinból, a másik férfi meg utána, és megszólítja:
- Ne haragudjon meg, uram, de az Ön felesége rettentően ronda. Én plasztikai sebész vagyok, és mindössze 300.000 forintért csodaszéppé tudom varázsolni.
Visszakérdez a férj:
- 300.000-ért? A vadász 80.000-ért lelövi.
- Beteg vagyok, Jean... Hozzon néhány panelt.
- Minek a panel, uram?
- Hogy hamarabb felépüljek.
