Történt egyszer, hogy a hét törpe elhatározta meglesik Hófehérkét a kulcslyukon keresztül mikor átöltözik. Megbeszélik, hogy mivel a kulcslyuk nagyon magasan van, egymás nyakába állnak és kisorsolják ki kerüljön legfölülre.
Odaállnak az ajtóhoz és így is tesznek. A kuka kerül legfölülre és tudósítja a többieknek, hogy Hófehérke éppen mit csinál. Mondja:
- Most leül az ágyra!
- Most lehúzza a szoknyáját!
- Most leveszi a blúzát!
- Most kiengedi a haját!
- Most leveszi a melltartóját!
- Most feláll!
Erre a többi:
- Nekem is, nekem is, nekem is, nekem is...

Az öreg Kenobi bemegy a Jedik városába és megszólít egy sétáló férfit:
- Megmondaná kérem, hogy merre van a legközelebbi Baumax?
Mire a férfi:
- Nálunk csak Obi van, Kenobi.

Bemegy a cowboy a bárba, és meglát egy csinos lányt, aki a pultnál üldögél. Be akar vágódni nála, de nem tudja, hogyan kezdje. Gondol egyet, elõveszi a coltját, halomra lövi az ott szórakozókat, csak a lányt hagyja életben. Akkor összeszedi minden bátorságát, odamegy hozzá, és megszólítja:
- Mit csinál egy ilyen csinos lány egyedül a bárban?

Barátnõk beszélgetnek:
- Képzeld, drágám, tegnap egy híres orgonamûvész koncertjén voltam.
- Nagyszerû lehetett, és mit hallottatok?
- Azt hogy Kovácsék válnak.

Hogyan beszéljünk magas lóról?
Ügyvédekkel: "Az ügyvédi pálya valóban nagyon vonzó. Fõleg, ha az embert nem vették fel az orvosira..."
Tanárokkal: "Ha egyszer nekem is csak 9 hónapot kéne dolgoznom egy évben..."
Festõmûvészekkel: "A társadalomnak nagy szüksége van a festõkre. Mármint a csupasz falaknál minden jobban mutat, nem?!"
Sportolókkal: "Szórakoztató lehet, ha valakinek ilyen hosszúra nyúlik a gyerekkora."
Könyvelõkkel: "Egyszer nekem is volt könyvelõm... aztán vettem egy zsebszámológépet."
Politikusokkal: "És a kedves mama tudja, hogy mibõl él a fiacskája?"
Külföldiekkel: "A kiejtése alapján nem is hinné az ember, hogy beszéli a nyelvünket."
Vízvezetékszerelõkkel: "Mindig magára fogok gondolni, valahányszor lehúzom a vécét."
Modellekkel: "Ha így néznék ki, mint maga, én sem gondolkodnék".

Két koma elutazik a fõvárosba. Megnézik a várost, kipróbálnak mindent, amit csak tudnak, majd beülnek egy presszóba is, mivel még sosem voltak ilyen helyen.
- Mit hozhatok? - kérdi a felszolgáló.
Mivel még sosem voltak ilyen helyen, nem tudták mit rendeljenek. Átnéztek a szomszéd asztalhoz ahol tejszínhabos kávé volt az asztalon.
- Olyant kérünk, kettõt.
A felszolgáló kihozza a tejszínhabos kávét. A komák nézik, nem tudják mit csináljanak vele, amikor megint átnéznek a szomszéd asztalhoz, mit csinál vele az ottani vendég. Látják, hogy az lassan inni kezdi. A bátrabb koma is szájához emeli a poharat, érzi a hideg tejszínhabot, megborítja, jön a forró kávé. Égeti a száját, könnybe lábad a szeme, de nem szól egy szót sem.
- Hát neked mitõl lett könnyes a szemed? Talán nem volt jó?
- De, nagyon jó volt, csak közben eszembe jutott szegény jó édesanyám.
A másik koma is szájához emeli a poharat, õ is érzi a hideg tejszínhabot, megborítja...
- Hát a te szemed miért lett könnyes? Talán nem ízlett?
- De ízlett, csak közben eszembe jutott a jó kurva anyád!

Az új albérlõ bekopog a fõbérlõhöz és egy üres konyakos üveget mutat neki:
- Asszonyom, ez az üveg tegnap még teljesen tele volt. Maga bejött a lakásba, és megitta a konyakomat?
- Igen! Elõre megmondtam, hogy nem tûrök alkoholt a lakásomban!

A paraszt kisfia nagyon beteg. Egyszer csak valaki bekopog az ajtón. A paraszt idegesen kinyitja az ajtót, majd látja, hogy a halál kisfia áll ott a kaszájával.
- Add oda a kisfiadat, lejárt az ideje! A paraszt dühösen azt mondja neki, hogy "Nem adom!", és becsapja az ajtót!
Fél óra múlva újra kopognak, a paraszt idegesen ajtót nyit, majd látja, hogy a halál fia meg a nagy halál a kaszájukkal állnak ott, és a halál kisfia sírva mondja az apjának a parasztra mutatva:
- Õ volt az.