További viccek:
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem?
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam ? mondja Mrs Smith.
- Tényleg? ? lepődik meg a fotós. ? Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet?
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok? ? sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom? ? motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! ? kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? ? kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen ? mondja a fotós. ? Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm? felszerelését? ? hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?? A fenébe, hát nem elájult?
A feleségem arra kért, hogy menjek el az orvoshoz és írassak fel valamit, ami jobbá tenné a házaséletünket. Mikor hazajöttem, odaadtam neki a doboz fogyókúrás tablettát, amit felírtak.
Azóta albérletet keresek.
- Miért nem szól a rádió, amikor kanyar van?
- Mert kapaszkodnak a szenészek.
Az alábbi kis tanmese eredetileg az USA-ra vonatkozott, azonban úgy gondoltam, Magyarországra még fokozottabban érvényes, így eléggé el nem ítélhető módon megváltoztattam az eredeti szöveget. A lényeget azonban békén hagytam. És ez a történet most sajnos nem vicc...
Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in China). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of Brasilisa) csepegtette, lezuhanyozott, a hajszárítóval (made in Taiwan) megszárította a haját, a villanyborotvájával (made in China) megborotválkozott. Egy pólót (made in India) és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made in Korea) bújtatta. A kenyérpirítójából (made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait.
Az óráját (made in Switzerland) beállította a rádió (made in China) alapján, beült autójába (made in Germany) és mint már hónapok óta, álláskeresésbe fogott. Az ismét eredménytelen nap végén János hazament, papucsot (made in China) húzott, fogott egy üveg bort (made in France) és bekapcsolta tévéjét (made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott, miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet...
Két székely atyafi nézelődik a vásár után a brassói Fekete templom körűl.Csodálják az öreg építményt,megnézik a Honterus-szobrot, majd távolról nézik a tömött tornyot, melynek ablakain át jól látszik a nagyharang.
- Mondja, bátya - szól a fiatalabbik - hogyan kerülhetett az a hatalmas harang a toronyba?
- Hát hogyan másképp , mint csengettyű korában?
- Miért ordít a rendőr ha kávét iszik?
- Mert a kanál szúrja a szemét!
Egy pap a vasárnapi misén a következőket meséli a híveinek:
- A múlt hétvégén repülőgépen utaztam, és egyszer erős légörvénybe kerültünk. Még a gyakran repülő utasok is egészen megrémültek. Egyszercsak egy kétségbeesett asszony, látva az öltözékemet, megszólított: "Atyám, tudna valami vallási szertartást végezni, hogy megmeneküljünk?"
Nos, azonnal gyűjtést rendeztem.
A cigány elmegy az orvoshoz:
- Doktor úr, nagy baj van, kékül a bal lábam!
- Hát, ezt bizony le kell amputálni!
Két nap múlva visszamegy a cigány:
- Doktor úr, nagyon nagy baj van! Kékül a jobb lábam!
- Hát, cigány bizony ezt is le kell amputálni!
Két nap múlva beviszik a cigányt az orvoshoz:
- Doktor úr, hatalmas nagy baj van! Kékül a seggem!
Az orvos gondolkodik egy darabig, majd megszólal:
- Te cigány, nem fog véletlenül a farmerod?
