Egy férfi lakásán csörög a telefon. Felveszi, és egy idegen hangot hall:
- Jó napot kívánok. Nem vesztette el véletlenül a papagáját?
A férfi meglepődik:
- De, igen. Éppen ma reggel. Honnan tud róla? És hogyan talált meg engem?
- Ide szállt a madár az erkélyemre, és egyfolytában azt ismételgette, hogy: "Itt az 555-4321 üzenetrögzítője, a sípszó után kérem, hagyjon üzenetet!"
Hatvan kilométeres sebességgel görkorcsolyázott autóúton egy férfi Nagy-Britanniában, miközben lefotózta egy gyorshajtókra vadászó kamera. A 28 éves illető egyáltalán nem bánta a felvételt: eleve “fényképezkedni” akart. Láthatósági mellényt vett magára, hogy mozgását a kamera könnyebben érzékelhesse, sőt egy lejtőt is kihasznált ahhoz, hogy jókora lendülettel érkezzen a készülék elé. Büntetéstől nem kell tartania: Nagy-Britanniában nem tilos túllépni a megengedett sebességet görkorcsolyával vagy biciklivel, ahogy gyalog sem. Csakis motorizált járművek vezetői büntethetők – adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.
Szõke nõ telefonál a Legyen Ön is milliomos stúdiójából az anyjának:
- Szia anyu! Itt ülök a Legyen Ön is milliomos stúdiójában, és nem tudom a választ az elsõ kérdésre. Szerinted a számítógép, vagy a közönség segítségét kérjem?
Ha az 50-, 60- vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?
A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bicikliztünk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cola helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereiken.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 99 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
Szabadok voltunk, voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk, megtanultunk minden helyzetben talpon maradni.
Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak,hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.
Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.
- Hogyan veti a krumplit a rendőr?
- Ledobja a krumpliszsákot és ordít: "Oszolni!!!!"
Két hülye sétál az utca két különböző oldalán. Egyszer az egyik talál egy konzervesdobozt és átdobja a másiknak.
- Te hülye, miért dobtad át?
- Mert rá volt írva, hogy a túloldalon nyitandó...
Két barát beszélget a családjáról:
- Az én feleségem is állandóan panaszkodik a házimunka miatt.
- És miért?
- Mindig azt mondja, hogy rosszul csinálom.
Kémiaórán a tanár ezt kérdezi:
- Na gyerekek, ha beledobom az aranygyûrûmet a savba, szerintetek feloldódik?
- Nem, tanár úr.
- Nagyon jó! És miért nem?
- Mert akkor nem tetszene beledobni...
Sétáltatja a cigány a kutyáját a parkban, odaszól neki a skinhead:
- Hé te, miért sétáltatod azt a dögöt?
- Mert kell neki a mozgás - mondja a cigány.
- Nem hozzád szóltam!
