Munkahelyi mondatok

Amit szívesen mondanál néha a munkahelyeden:

- Aha. . . úgy tűnik, az elb@szás tündére megint erre járt...
- Nem tudom mi bajod, de fogadok, hogy jó nehéz kiejteni.
- Mit szólna ahhoz, hogy soha? A soha elég gyors lesz?
- Látom, úgy döntött, hogy a nyilvánosan szégyeníti meg önmagát.
- Kedvesebb leszek, ha Ön okosabb lesz.
- Úgy tűnik, magyarul beszél, de egy szót se értek belőle.
- Nem vagyok magamnál. Kérem, hagyjon üzenetet.
- Kedvelem Önt. Emlékeztet rá, milyen volt fiatalnak és hülyének lenni.
- Örökké őrizni fogom az Önről alkotott első, téves elképzeléseimet.
- Ön igazolja az idegenekkel szembeni természetes bizalmatlanságomat.
- Van elég tehetségem és kreativitásom, csak szarok az egészre.
- Már most próbállak elképzelni ragtapasszal a szádon.
- Csak mert senki se ért meg, még nem vagy művész.
- Az Ön valósága és az enyém közötti bármilyen összefüggés teljesen véletlenszerű.
- Sajnálom, de a hatalmamat csak jóra használhatom.
- Ez valóban logikusan hangzik. Ideje emelni a gyógyszeradagot!
- Ki, én?! Én itt csak szobáról szobára vándorolok.

388 pont

További viccek:

Utolsó kívánság

A többszörös gyilkossággal vádolt személyt villamos székbe ültetik.
- Van valami utolsó kívánsága? – mondja az őr.
- Igen
- És mi?
- Megfogná a kezem?

Feleség semmiért

Arisztid és Tasziló beszélgetnek:
- Te mondd csak, mennyiért vinnéd el a feleségemet?
- Semmiért!
- Rendben, viheted!

Csinos pincérnõ a vendéghez:

Csinos pincérnõ a vendéghez:
- Hogy kéri a tojásait, fõzve vagy rántva?
- Simogatva.

Pótolhatatlan

Egy skót kisváros focicsapata feloszlik.
- Nem tudod, miért oszlott fel a csapat? -kérdezi az egyik helybéli lakostól a másik.
- Mert ellopták a labdát!

Háborús emlékek

Nagypapa mesél az unokáinak a háborús emlékeiből:
- Egyszer egy teljes századot tettem harcképtelenné, teljesen egyedül!
- Tényleg? Tüzér voltál?
- Nem… szakács!

Dolgos

- Mi az, cukros, és szobahőmérsékleten köt?
- Nagymama.

Süketnéma társaság

A süketnémák bulizni mennek egy jeltolmáccsal. A tolmács mondja a pincérnek, hogy neki el kell egy órára mennie, de ne izguljon visszajön.
- Ha a társaságból valaki a mutatóujját emeli a magasba, akkor sört vigyen nekik, ha a középső ujját akkor pedig bort- mondja és elmegy. A süketnémák emelik is a mutatatúujjukat, viszi mindegyiknek a sört. Aztán a középsőt, viszi a bort. Igy megy ez egy ideig, aztán hirtelen felvátva billegetik mind a két ujjukat. A pincér izzadni kezd, nem tudja hogy most mit is kérnek. Szerencsére az utolsó pillanatban megjön a jeltolmács.
- De jó hogy jön, mit kérnek ezek most?
- Már semmit, csak berugtak és azt éneklik, hogy "sört ide, bort ide."

Jólét

Grósz Károly valamikor az 1980-as években:
- Elvtársak! Jövőre jobban fogunk élni mint most!
Erre egy hang a hallgatóság soraiból:
- Maguk igen, de mi?