A múltkor elmentünk vásárolni a feleségemmel és az öt éves kislányommal.
Nem is volt baj, csak amikor már a kasszánál jártunk, elkezdett hisztizni, sírni meg toporzékolni, hogy csokit akar, de azonnal. Olyan hangos volt, hogy már az egész áruház minket figyelt.
A lányom meg én megdöbbenve figyeltük, és szégyenkeztünk helyette is.
- Ennél a Kovácsnál nem hordott fukarabb embert a hátán a föld.
- Miért?
- Mert a végrendeletében mindent magára hagyott.
Egy férfi bemegy az anyakönyvi hivatalba, hogy bejegyeztesse újszülött gyermekét. Az anyakönyvvezető megkérdezi, milyen nevet szeretne adni a kisfiának.
- Euro - válaszolja az apuka.
- De ilyen név nincsen, az egy pénznem - mondja a hivatalnok.
- Érdekes, senki nem mondta ezt, amikor az első két fiamat Mark-nak és Frank-nak neveztem el.
A beteg a diliházban lelkesen írogat.
- Mit írunk,mit írunk?-kérdi nyájasan a vizitelő professzor.
- Levelet írok magamnak.
- Na,és mi lesz benne?
A beteg csodálkozva néz rá:
- Honnan tudhatnám,mikor még meg se kaptam?
- Hány szőke nő kell egy fürdőszoba kitapétázásához?
- Fogalmam sincs.
- Három, de nagyon vékonyra kell őket vágni.
Kiváló bolhaport hirdetett a székely vásározó -
de téglapor volt az, csak szépen csomagolva.
Vették is a népek mint a cukrot.
- Aztán mondja csak , hogy kell használni ezt a bolhaport?
- Meg kell fogni a bolhát - évődött a ravasz kereskedő -az orrára kell tenni egy csipettel, attól felfordul.
- Hogy mondja kend? Hiszen ha megfogom, már nem kell a por, mert agyonnyomom...
- Agyonnyomni? - nézett rá a kereskedő - Az is jó...
Mórickát fülön csípi az anyja:
- Mit hallok kisfiam, hogy csúnya szavakra tanítod a papagájt?
- Dehogy mama, pont fordítva, én csak azokat a szavakat ismétlem elõtte, amiket nem szabad kimondania!
Egy férfi visszavisszi egy könyvet a könyvtárba:
- Jó napot, visszahoztam a könyvet, amit a tegnap vettem ki.
- És hogy tetszett?
- Gyönyörű. Csak szöveget találtam túl unalmasnak.
Kohn elhatározza, hogy túlad a család egy régi gyűrűjén. Inasával elküldi Grünnek, az ékszerésznek. Nem is olyan sokára csörög a telefon Kohn házában.
- Szervusz Kohn! Szép ez a gyűrű, adok érte 40 ezer forintot.
- Nem megy kedves Grün, én ezért a gyűrűért 50 ezret szeretnék kapni.
- 45?
- 50.
- 47?
- Mondom: 50.
- Esetleg 48?
- Nem érted, hogy 50 ezer alatt nem adom?
- Ugyan Kohn! Add oda 49 ezerért!
- 50 ezernél egy fillérel sem kevesebb!
- Akkor visszaküldöm - így Grün.
Lecsapják a telefont. Valamivel később csengetnek Kohnnál. Grün inasa jön, hoz egy apró csomagot és egy kísérő levelet. Kohn elveszi a kísérő levelet, ezt olvassa benne:
"Kedves Kohn! Ha meggondoltad magad és mégis eladod nekem a gyűrűt, adok 49.500-at, te pedig ne bontsd fel a csomagot, hanem küldd vissza!"
Kohnt majd szétveti a méreg, összetépi a levelet, kikapja az inas kezéből a kis csomagot, de legnagyobb meglepetésére a gyűrű helyett csak egy újabb levelet talál benne:
"Na jó, legyen 50 ezer."
