A moziban épp elkezdődik a film, amikor a sor közepén egy szőke nő feláll, és sűrű bocsánatkérések közepette elkezd kimenni a sorból. Az egyik néző megkérdi tőle:
- Mi van, miért megy ki, most kezdődik a film!
- Mert pont az előbb mondták be, hogy kapcsoljuk ki a mobiltelefonokat, én meg az enyémet kint hagytam a kocsiban.
- Halló, tűzoltóság? Kérem, jöjjenek gyorsan, ég a házam!
- És hogy jutunk el Önhöz?
- Miért? Már nincs meg az a szép piros autójuk?
Az optimista és a pesszimista beszélget. Azt mondja az optimista:
- Ha ez így folytatódik, hamarosan mind mehetünk az utcára koldulni.
Mire a pesszimista:
- Na jó, de kitől?
Odamegy a fiú az apjához:
- Édesapám, én meleg lettem.
- Aztán valami ismert médiasztár vagy-e, fiam?
- Nem.
- Van-e rózsadombi villád, luxuskocsival?
- Nincs.
- Vannak-e 100 millióid a bankban?
- Az sincs édesapám.
- Hát akkor nem meleg vagy te fiam, hanem csak egy hülye kis b*zi!!!
Híres idézetek:
- "Idegesítenek azok az emberek, akik nem adják a nevüket ahhoz amit mondanak!" - Anonymus
- "Az úgy kezdõdött, hogy a körmömet rágtam..." - Milói Vénusz
- "Mindig is elsõ szerettem volna lenni!" - II. János Pál pápa
- "A fiaim vezetékneve eltér" - Eltér János
- "Azt mondták, hogy a fehér csík mentén játsszak!" - Maradona
- "A barátom egy szörnyeteg!" - A szépség
- "Te vagy az egyetlen nõ az életemben!" - Ádám
- "Jobb adni mint kapni" - Egy bokszoló
Felmérést tartanak, hogy ki szerint mennyi idő alatt lehet megtanulni kínaiul?
Megkérdezik a tanyán élő Józsi bácsit:
- Hát, ha minden időm rá fordítom talán 4-5 év...
Aztán egy egyetemen tanító professzort:
- Véleményem szerint én 1-2 év alatt meg tudnám tanulni!
Majd a főiskolás diákot:
- Szerinted mennyi idő alatt lehet megtanulni kínaiul?
- Miért? Holnap ZH-t írunk?
A feleség korholja a férjét:
- Tegnap még volt nálad 10 ezer forint, most meg nincs egy filléred se! Hová tetted a pénzt?
- Odaadtam egy öregembernek.
- Micsoda nagylelkűség, hogy csak úgy adakozol. És ismerted azt az öregembert?
- Igen, ő a csapos.
Egyik évben szilveszteri partira indultunk a férjemmel. Felöltöztünk, mindent elrendeztünk a házban, bekapcsoltuk az üzenetrögzítőt, beállítottuk az automata éjjeli világítást, majd hívtunk egy taxit. A macskát kivittük a kertbe, mert ha bent hagyjuk, mindig megpróbálja megenni a papagájt. Amikor be akartam zárni az ajtót, a macska hirtelen visszaosont az ajtó résén a házba. A férjem utána ment, hogy elkapja, én pedig beültem a taxiba.
- A férjem is jön azonnal, csak még felszaladt elköszönni anyámtól. - mondtam a taxisnak, mert nem akartam, hogy megtudja, üresen hagyjuk a házat.
Kis idő múlva jött is a férjem, kifulladva vágódott be a kocsiba, és ezt lihegte:
- Bocs, hogy ilyen soká jöttem. Felloholtam a lépcsőn, sehol senki, végül megtaláltam az ágy alatt. Egy vállfával tudtam csak kipiszkálni onnan. Utána meg nyakon kellett csípnem, mert ki akart ugrani a kezeim közül. Végül rádobtam egy pokrócot, hogy meg ne karmoljon. Nagy nehezen lecipeltem a kövér seggét a lépcsőn, és kihajítottam a kertbe.
Erre a taxis jelentőségteljesen hátranézett ránk, majd elindultunk.
Két napja elég furcsa járvány tört ki. Én nem tudom, ki mit vacsorázott, de reggelente mindenki havat hány.
