A kocsikázó Stirlitz meglátta az út mellett stoppoló Müllert. Gonoszul elvigyorodott, majd elhajtott mellette. pár perc múlva ismét észrevette, amint Müller kétségbeesetten stoppol az út mentén. Ez még háromszor megismétlõdött. Stirlitz gyanút fogott. A tizedik alkalom után fény gyúlt az agyában: Aha, ez körforgalom! - gondolta Stirlitz.
A tanítónéni kérdezi az iskolában a gyerekeket:
- Mi az: négy lába van, barna és az erdõben él?
- Medve - kiabálják a gyerekek.
- Jó gondolat - mondja a tanítónéni, de lehetne õzike is!
A tanítónéni folytatja:
- Mi az, zöld, fûben van és ugrik?
- Béka - kiabálják a gyerekek!
- Jó gondolat - mondja a tanítónéni, de lehetne szöcske is.
Erre Móricka megkérdezi a tanítónénit:
- Mi az, amit a tanítónéni ha a szájába vesz, akkor nagy és kemény, s mikor kiveszi kicsi és puha?
A tanítónéni hatalmas pofont kever le Mórickának, de az csak folytatja:
- Jó gondolat, de lehetne rágógumi is!
Két veréb beszélget a lóversenypálya mellett.
- Mibõl él maga?
- Tudja, van itt egy szemfelszedõ vállalkozásom.
Egy szivarozó kisfiú és egy rágózó kislány játszanak a téren.
- Akarsz orvososdit játszani? - kérdezi a kislány. A kisfiú kifújja a füstöt, és így szól:
- Nem. Inkább köpd ki a rágódat, elnökösdit akarok játszani...
Azt hittem fájni fog. Eljött a nagy nap. Csak ketten voltunk, Ő meg én.
- Én félek. - mondtam.
- Ne félj, ki lehet birni.
Azt mondta megpróbál minnél türelmesebb lenni. Neki már nem ez volt az első.
- Szólj amikor jó. - mondta. És én abban a pillanatban olyan fájdalmat éreztem, mint még soha. S éreztem, hogy vérzem. Azt mondta nyisd szét jobban. Kivette és amikor a kezébe vette elállt a lélegzetem. Megnyugodtam.
Életemben először húzták a fogamat.
Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján.
Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe.
A másiknál kapott egy doboz finom szivart.
A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgász-szenvedélyérõl) nagy doboz csalit kapott.
Az egyik háznál pedig a gyönyörû, fiatal szõke háziasszony sokat sejtetõ hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerû reggelit készített. Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
- Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni! - mondja a postás. - De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom?
- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod - válaszol a lány - és megkérdeztem, mit adjak neked.
Azt mondta: "Bazdmeg, adj neki egy százast!" A reggeli már az én ötletem volt.
- Mit isznak az informatikusok reggel?
- ???
- HUB-os kávét...
A kocsmába két részeg beszélget.
- Te, kérsz kalózpálinkát?
- Igen
Mikor megitta megkérdezi:
- És miért hivják kalózpálinkának?
- Hát nem látod a halálfejet az üvegén?
Egy jótékonysági akció végén, amikor kinyitják a perselyeket, az egyikben a nagyobb címletek mellett három darab egypennyst is találnak.
- Na, ezeket biztosan egy skót dobta be - jegyzi meg valaki.
Mire mellette:
- Egy? Három!
