A háború vége. A Reichstagban mindenki magába roskadt. Hitler kétségbeesetten bolyong az épületben, de rá se hederít senki. Belép Stirlitz dolgozószobájába. Stirlitz felugrik:
- Heil, Hitler!
Hitler fáradtan:
- Legalább te ne szórakozz velem, Makszimics!
- Pistike, húzd már be a fejedet a kocsiba, mert baj lesz!
- Jaj, dehogy anya, látom, hogy mi következik, most jön majd három be-be-be betonoszlop.
- Mondja meg, drága Jucika: van-e szebb két szó annál, hogy "szeretem magát"?
- Igen, van. Az, hogy "feleségül veszem".
- Hogy hívják a büdös lehelletű lovagot?
- Hagymás Rostélyos.
Rabbi haldoklik a kórházban.
- Hívjatok egy katolikus papot! Hívjatok egy katolikus papot!
- Katolikus papot?! - kérdik a nővérek - Nem kéne inkább egy rabbit hívni?!
- Megőrültetek? Rabbit egy járványkórházba?
Két ember utazik a vonaton. Egyik megszólítja a másikat:
- Nem ismerjük mi egymást? Talán egyszer Szegeden talákoztunk.
- Az nem lehet, sose jártam Szegeden.
- Akkor talán Makón?
- Nem, Makón se voltam még.
- Akkor máshol...
- Az lehet, máshol voltam.
Kar:
Két nagy család élt a szép Veronában.
Ez lesz a szín, utunk ide vezet,
Rómeó nem nyúlhatott Júliához,
Mert nem kapott szabad kezet.
De Ő megtette ezt, s ahogy írva volt,
Megrázta Őt a 380 Volt.
Csak amikor már sarjuk föld alatt van,
Ezt mondja el e 10 perces darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És mi eddig csonka volt, itten az egész lesz.
Rómeó:
(bejön létrával a kezében, hasra esik)
De kuss, Júlia vetkezik,
(sztriptíz következik)
Látom amint ruhája omlik a válláról,
S tar fejét megfosztja parókájától,
Kinyitja az ablakot, s dús hajába tép a szél,
Itt látom én, hogy Bánfiból egy liter is elkél.
Te vagy számomra az élet,
Nélküled én nem is élek.
Mosolyod számomra meghozza a tavaszt,
Hát nem érted, szeress, Te paraszt.
(suttogva halkan hogy amaz meg ne hallja)
Lám meglát engemet, amint a földön heverek.
Júlia:
Ó, Rómeó, de nem az,
Csak Romja ó, Romja ó.
Óh, Rómeó, miért vagy Te Rómeó?
Dobd el neved,
S vidd innen a mocskos kezed,
Tagadd meg atyád,
S told le a gatyád.
Rómeó:
Ó, Júlia, szeretem szemed,
Mely kancsal, s üveg,
Szeretem füled,
Mely a válladon lebeg,
Szeretem orrodnak két hatalmas likát,
Melyen a pesti gyors röhögve fut át.
Júlia:
Ó, Rómeó, szeretem fejedet,
Azt a kerek holdat,
Melyen már nem segít
A hajnövesztő oldat.
Rómeó:
Ó, Júlia, beléd estem mint vak ló a gödörbe,
Érted könnyezem a felmosó vödörbe.
Ha méhecske volnék, mézet hoznék eleségül,
Ha marha volnék, elvennélek feleségül.
Kar:
Így fejezte ki Rómeó szerelmének hevét,
S ennek is Júlia itta meg a levét.
Egy kamionos betér Las Vegasban egy kuplerájba. Odaad a madamnak 500 dollárt, és azt mondja:
- A legrondább lányt akarom és egy tál spagettit.
Erre a madam:
- Hiszen ennyi pénzért megkaphatja e legszebb lányt és egy fejedelmi vacsorát is.
- Nem kell nekem semmi különleges, csak honvágyam van!
A kannibál család éppen egy embert eszik. A fiú mondja:
- Apu, milyen finom ez a misszionárius! Ettem a hátából, most ehetek az arcából is?
Erre az apa:
- Na de kisfiam... hátra arc?
