További viccek:

Sósav

Kémia órán a tanár felír egy képletet a táblára, majd felszólítja az első sorban ülő Zsuzsikát:
- Nos, ez minek a képlete?
- Jaj, tanárúr, itt van a nyelvemen...
- Akkor köpje ki gyorsan, mert ez a sósav!

Evolúció

A férfi lélek evolúciós folyamata:

14 éves voltam és abban reménykedtem, hogy egy napon nekem is lesz barátnőm...
16 éves koromban jártam egy lánnyal, de ebben a kapcsolatban nem volt semmi szenvedély. Úgy döntöttem, hogy életem hátralevő részét egy szenvedélyes nő mellett töltöm el...
A főiskolán rátaláltam egy szenvedéllyel teli lányra, de túl emocionálisnak bizonyult. Olyan volt, mint egy királynő egy jól megírt drámában: mindig csak sírt és öngyilkossággal fenyegetődzött.
Elhatároztam, hogy egy olyan nőre van szükségem, aki stabilitást nyújt nekem...
25 éves koromra találtam is egy kiegyensúlyozott hölgyet, de eléggé unalmas volt. Abszolút megbízható jellemként semmi sem hozta őt lázba. Az életem egy nagy pangássá vált, úgy gondoltam, hogy izgalomra van szükségem...
28 évesen találkoztam egy izgalmas nővel, de nem tudtam lépést tartani vele. Egyik dologból a másikba kapott, soha sem állapodott meg semmi mellett. Zabolátlanul művelt mindenfélét és mindenkivel flörtölt. Legalább annyiszor éreztem nyomorultnak magam, mint boldognak. Azt gondoltam, hogy egy ambíciózus hölgy jót fog nekem tenni...
31 éves koromban rátaláltam erre a nőre. Ő valóban a földön járt. Összeházasodtunk. Olyan ambiciózus volt, hogy elvált tőlem és mindenemet elvitte...
Most 40 éves vagyok és úgy érzem, lelkileg is érett férfivá váltam. Egészen egyszerűen egy olyan nőt keresek, akinek jó nagy mellei vannak...

A részeg bemegy a kocsmába.- Kérek egy...

A részeg bemegy a kocsmába.
- Kérek egy hét fogásos ebédet!
- És az miből áll?
- Egy hamburgerből és hat korsó sörből.

Gyerekek

Egy nőnek a férjétől 17 gyereke van. Boldogan élnek, mígnem egyszer csak meghal a férj. Az özvegy egy év után egy második férj oldalán vigasztalódik, akitől születik még 6 gyereke. Ekkor azonban a nő és a második férje autóbalesetben meghalnak.
A gyásszertartáson a pap csendesen mormolja:
- Most már legalább egymás mellett vannak...
Az egyik hívő megkérdi:
- Atyám, úgy érti, hogy szegény asszony, és a férjei?
- Nem, úgy értem, hogy a lábai.

Óvoda

- Hogy nevezzük a legrégebbi Vodafonesokat?
- óVodásoknak

Elõször jöttek a dohányosok és...

Elõször jöttek a dohányosok és beperelték a dohánygyárakat, mert tüdõrákot kaptak a cigarettázástól.
Aztán jöttek a kövérek, akik beperelték a gyorséttermeket, mert elhíztak az ételtõl.
Azt hiszem, én meg beperelem a sörgyárakat az összes ronda nõért, akikkel lefeküdtem.

Szocializmus

- Miért áll a kapitalizmus a szakadék szélén?
- Onnan jobban látja a szocializmust.

Barkácsolás

Egy művelődési központban, a vasárnap délelőtti barkácsfoglalkozáson elhangzott monológ szelídített változata.
- Janikám, könyörgöm, ne hadonássz azzal a kalapáccsal, mert kivered apuka szemét! Nem kell kapkodni! Várd meg, amíg elmagyarázom, hogyan fogjuk elkészíteni azt a kis farepülőt. Nem ördöngösség. Először is ebből a furnérlemezből kivágjuk a szárnyakat. Apuka rászorítja a sablont, te pedig ügyesen körbefűrészeled. Úgy, úgy, mindig a vonal mentén. Híjjj, az anyád ne sirasson! Most nézd meg, belevágtál apuka ujjába! Na, próbáljuk újra, majd a másik kezemmel segítek, nehogy összevérezzem a sablont. Látod, megy ez! Most jöhet a jobb szárny! Majd apuka elkezdi, nehogy kicsússzon a fűrész. Janikaaaa, te ügyetlen, fakezű kölyök! Meglöktél, és belement a szálka apuka csuklójába! Akkora, mint egy gerenda! Úristen, de nagyon fáj! Mit ugrálsz itt, mint a bakkecske, amikor repülőt akarunk csinálni? Megpróbálom ezzel a harapófogóval kihúzni a szálkát. A fél szárny benne van a húsomban! Jól van, ne sírjál, nincs semmi baj, folytassuk. Most lássuk a gép törzsét. Tudod, Janika, mielőtt az ember nekifog valaminek, okosan átgondolja. Figyelj ide! Négy darabból fogjuk a törzset megszerkeszteni, azután külön készítjük el a farkát és az orrát. Nem, pilótafülkét nem csinálunk, arra már nem lesz idő. Én majd tartom a törzs tetejét, te pedig két kis szöggel ráütöd a szárnyat. Tessék, tartom a szöget. Aujjjj! Hájjjajjaj! Nézz ide, mit csináltál, te hülyegyerek! Olyat csaptál szegény apuka körmére, hogy a karom szakad le! Gyagyás vagy? Képtelen odafigyelni? Jajajaj! Ez a másik ujjam volt, te kis patkány! Mindjárt kivágom az egész nyomorult repülőt a szemétbe! Jól van, ne sírjál, nem akartam ekkora pofont adni, már meg is bántam. Apuka már mosolyog, nem haragszik. Nézd, én már oda is szögeltem. Tudod mit, kisöreg? A farokrészt inkább ragasztani fogjuk, mégpedig ezzel a szupereros tubusos ragasztóval. Gyerünk, nyomj ide egy kis pöttyöt! Ujjujujuj! Jaj nekeeeem! Az egészet belespriccelted apuka szemébe! Te kis féleszű kretén, most apuka nem lát semmit! Apuka megvakult! Jól van, tudom én, hogy szeretsz, de akit szeretünk, arra vigyázunk. A törzsre lyukakat fúrunk, azok lesznek az ablakok. Óvatosan fogd meg a fúrót, Janikám, édesem, majd meghallod, úgy fog zümmögni, mint egy kis méhecske. Úgy, most nyomd be a kapcsolót! Micsoda? Kiesett a rágógumi a kis szádból? Na, majd apuka felveszi. Áááájjjjojojojjóóó! Belefúrtál a hátamba, te féreg! Kihasadt a zakóm! Kész, vége! Kotródj a szemem elől, te félkegyelmű szadista! De nem, inkább maradj itt! Állj oda a falhoz, és nézd végig, ahogy apuka halomba dobálja ennek a vacak repülőnek a darabjait. Na, te kis Drakula, most hipp-hopp aládugok egy darab újságpapírt, így, ügyesen. És most meggyújtom! Van isten, ég, mint a bálnazsír! Hallod, hogy ropog a nyavalyás farepülőd? Mindjárt hamu lesz belőle! És most apuka megígéri neked, hogy soha a büdös életben nem lesz farepülőd, mert ha egyet is meglátok a kezedben, a fogaimmal tépem ízekre, és megeszem! Jól van, én is látom, hogy ég az asztal, de engem nem érdekel. Nem bizony. A szőnyeg is ég? Na és, kinek kell az a szőnyeg? Ne üvöltözz már, te kis svábbogár! Ha meggyulladt a fogas, hát meggyulladt, nem az én kabátom van rajta! Ne bőgj már, inkább nézd, milyen szépen lángol a szerszámosszekrény, az ajtó és a parketta! Úgy kell neked, meg annak a tetves repülődnek! Gyerünk, Janika, ide se jövünk többet!