- Hogy hívják a magyar belvárosi...
- Hogy hívják a magyar belvárosi orvost?
- Dr. Ötker.
- Hogy hívják a magyar belvárosi orvost?
- Dr. Ötker.
A közelünkben nyílt egy új szupermarket, ahol automata párásító rendszer üzemel, hogy az áru friss maradjon. Mielőtt a párásító bekapcsol, mennydörgés hallható, majd eső illatát lehet érezni. Amikor az ember a tejtermékekhez közeledik, tehénbőgést hall, és friss széna illatot érez. Ha a tojásos polchoz megyek, tyúkok kotkodácsolása hallatszik, és tojásos sült szalonna illata terjeng. A zöldség részlegen vajas pattogatott kukorica illata száll...
Wc-papírt nem veszek ott soha többet!
A kisfiú rosszul tanul az iskolában, ezért az apja megfenyegeti, hogy ha továbbra is rosszul tanul, átíratja egy Keresztény iskolába. A srác nem veszi komolyan a fenyegetést, az apja viszont beváltja az ígéretét.
Csodák csodájára a srác az év végén szín ötös bizonyítvánnyal jön haza a Katolikus iskolából. Kérdezi is tőle az apja, hogy ez hogyan lehetséges. Mire a srác:
- Tudod apu, ketten vagyunk zsidók az osztályban, a másik a tábla fölött keresztre van feszítve. Itt nem babra megy a játék!
Az eltűnt repülőgép után kutató expedíció a hegyek között végre megtalálja a lezuhant gépet. Ahogy elkezdik felkutatni a környéket, hamarosan egy túlélőre bukkannak, aki a hóba ásott kis lyukban kuporog, egy csontot s**pogatva. Amikor észreveszi a mentőket, örömmel ugrik fel, és szalad feléjük. Az expedíció vezetője megdöbbenve látja, hogy az ember által s**pogatott csont egy emberi lábszárcsont. A túlélő észreveszi a döbbenetet, és elkezd mentegetőzni:
- Nézzék, mindenki meghalt a zuhanáskor, nekem meg nem volt mit ennem. Nem ítélhetnek ezért el, az életösztön nagyon erős!
- De uram, a repülőgép még csak 4 órája zuhant le!
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya'.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Egy férfinak szép nagy háza volt, mögötte úszómedence és gyümölcsöskert.
Egy nap fogott egy vödröt és hátrament a kertbe, hogy szedjen egy pár gyümölcsöt. Mikor a medencéhez ért, látta, hogy néhány fiatal nő meztelenül fürdik benne. Mikor a nők meglátták, nyakig a vízbe merültek.
- Addig nem szállunk ki, amíg el nem megy! - kiáltották.
A férfi vállat vont:
- Nem azért jöttem, hogy magukat meztelenül lássam. Csak az alligátort akartam megetetni.
Két barátnő találkozik:
- Hát te miért vágsz ilyen savanyú képet? - kérdezi egyik a másiktól.
- A férjem elutazik egy hónapra.
- És ezért ez a szomorú arckifejezés?
- Igen, mert különben nem utazik el.
Mi van a hangyaboly alatt?
- Hangya-girl.
Villáminterjú az atlétikai VB. női 800-m en győztes Caster Semenyával:
- Mit üzen azoknak, akik megkérdőjelezik női mivoltát?
- Les**phatnak!