Miért nincs bevakolva a skót háza? Mert kisebb
Miért nincs bevakolva a skót háza?
Mert kisebb lesz a telek.
Miért nincs bevakolva a skót háza?
Mert kisebb lesz a telek.
Az igazgató feltűnően csinos titkárnőjéhez berobog az igazgato felesége.
- Maga a múltkor megesküdött nekem, hogy békét hagy a férjemnek!
- Én mondtam neki - védekezik a titkárnő -, hogy vége köztünk mindennek.
- Akkor miért járnak szállodába azóta is?
- A férje ragaszkodik hozzá hogy letöltsem az 1 hónap felmondási időt.
- Andris, kérlek!! Ne hajts olyan eszetlenül és gyorsan, mert beledőlünk az árokba!!
- Nem mindegy? Úgyis kiszáradt már belőle a víz!!
Idegesítenek azok az emberek, akik nem adják a nevüket ahhoz amit mondanak
(Anonymus)
Úgy kezdődött, hogy a körmömet rágtam...
(Milói vénusz)
Mindig is első szerettem volna lenni...
(II. János Pál)
Elég legyen a valóságból! Ígéreteket akarunk!
(a szegények)
A fiaim vezetékneve eltér
(Eltér János)
Acél idegeim vannak
(Robotzsaru)
Azt mondták, hogy a fehér csík mentén játsszak
(Maradona)
X
(egy analfabéta)
A barátom egy szörnyeteg
(a szépség)
Anyám egy egér
(Mickey)
Emberszerető vagyok
(egy kannibál)
Elég legyen a fekete humorból
(Ku klux klán)
Itt aki nem fut elég gyorsan, az repül
(egy terrorista)
Te vagy az egyetlen nő az életemben
(Ádám)
Jobb adni mint kapni
(egy bokszoló)
Mi a tyúkok kedvenc színe?
A csirkék...
- Ha az egyik iskolai vécében van vécépapír: szerencséd van.
- Ha működik a vécé: még nagyobb szerencséd van.
- Ha van illatosító spray is: Tűnés azonnal a tanári vécéből!
A kávéházban egy francia fogyasztja a reggelijét: kávé, kifli, vaj és dzsem az asztalon, amikor megjelenik egy rágógumizó, tipikus amerikai férfi és se szó, se beszéd, leül az asztalához. A francia ügyet sem vet rá.
Egy idő múlva az amerikai nem bírja tovább:
- Ti franciák, mindig megeszitek az egész kiflit?
- Persze – morogja mogorván a francia.
Az amerikai kifújja a rágóját, megvárja, míg szétpukkan, majd így folytatja:
- Mi az Államokban csak a belsejét esszük meg – csámcsogja. A héjat konténerbe gyűjtjük, újra feldolgozzuk, kiflit sütünk belőle, és eladjuk Franciaországba.
A francia csak hallgat. Ám az amcsi csak nem hagyja abba a piszkálódást:
- Dzsemet esztek a kiflihez?
- Hát persze! – vakkantja oda a francia.
- Mi nem – mondja az amerikai hangosan kérődzve. – Mi odaát friss gyümölcsöt eszünk reggelire, a héját konténerbe gyűjtjük, újra feldolgozzuk, dzsemet főzünk belőle, és eladjuk a franciáknak.
- És mit csináltok a használt kotonokkal? – kérdezi a francia.
- Természetesen kidobjuk őket! – vágja rá az amerikai.
- Mi nem – válaszol a francia. – Mi összegyűjtjük őket,
újrahasznosítjuk, rágógumit készítünk belőle és eladjuk az USÁ-ba.
Az elsős Katikától kérdezi a nagypapája:
- Na és, kicsim, ragadt már rád valami az iskolában?
- Igen, papa, már háromszor beleültem a padtársam rágójába.
Két öreg éldegél egy szociális otthonban, egy néni és egy bácsi. Mivel mindketten özvegyek, ezért egy nap a bácsi arra gondol, megkéri a néni kezét. A vacsoránál aztán nekiszegezi a kérdést:
- Hozzám jössz feleségül?
A néni meghatottan válaszol:
- Igen, örömmel!
Ennek mindketten nagyon örülnek, majd nyugovóra térnek, mindketten a saját szobájukban.
Másnap azonban a bácsi nem emlékezik arra, hogy választottja vajon igent, vagy nemet mondott? Ebédnél aztán - szégyen ide vagy oda - csak megkérdi:
- Arra emlékszem, hogy tegnap este megkértem a kezed, de arra sajnos már nem, hogy igent mondtál-e...
- Jaj, te csacsi, hát persze hogy hozzád megyek - kuncog a néni. Majd elgondolkodva hozzáteszi:
- Jó is hogy szóba hoztad, mert én arra emlékeztem, hogy megkérte valaki a kezem, de arra már nem, hogy ki volt az.