Kovács úr látogatóba megy a kollégájához, akinek a felesége hármasikreknek adott életet.
- A hármasikrek nagyon ritkák - mondja büszkén az asszony. - Minden 185000 esetből egyszer következik csak be!
- Nem semmi - mondja Kovács. - Csak azt nem tudom, ennyi eset mellett hogy volt időtök másra is?
A parasztbácsi vesz egy iszonyat lerobbant mezőt, valahol a senki földje közepén. Gyom, gaz mindenütt, - mondom, tök lepusztult a hely.
Öt éven át gürcöl, hogy valamit kihozzon belőle, minden nap reggeltől estig a földeken van, és csak ás, kapál, gyomlál, látástól vakulásig.
Ott görnyed, izzad, mire öt év után valahogy kinéz a környék: használható termőföld lesz, amin már megterem néhány fajta zöldség.
Ekkor jár arra a közeli falu új lelkésze:
- Milyen szép földje van, Jani bá! Ugye, milyen csodákra képes Isten és az ember, együtt?
Parasztbácsi:
- Ja. Látta vóna, amikor az öreg kapor-szakállúnak még egyedül kellett boldogulnia...
- Vezetékneve?
- Kovács.
- Keresztneve?
- István.
- Házas?
- Nem.
- Neme?
- De nem ám!
- Mondd, miért jársz te folyton vendéglőbe?
- Mert szeretem a muzsikát.
- Miért nem mész akkor hangversenyre?
- Mert ott nem árulnak bort.
A bolondok házában az egyik ápolt elkezd kiabálni:
- Én vagyok Napóleon!
Egy másik megkérdezi:
- Honnan tudod?
- Isten mondta nekem!
Hátulról egy harmadik:
- Hazugság, én meg sem szólaltam!
- Ki az abszolút kertész?
- ???
- Aki a cipõjét addig locsolja amíg ki nem nõ a szára.
Száguldozik egy motoros az országúton, amikor nekicsapódik a bukósisakjának egy veréb. A veréb elájul, a motoros megsajnálja és hazaviszi.
Otthon beteszi egy kalitkába, ad neki egy kis kenyeret, vizet, és elmegy munkába.
Kis idő múltán a veréb magához tér és körbepillant:
- Atya ég! Rács, kenyér, víz… Csak nem halt meg a motoros?
Egy lány felhívott, menjek át este, nincs otthon senki... Átmentem, és tényleg nem volt ott senki!
Két hernyó ül egymás mellett a padon. Egyik fiú, másik lány. Megszólal a lány:
- Adsz egy puszit?
- Nem, már megint elfelejtettél borotválkozni.
