Két asszony beszélget:
- Nem tudom, mit tegyek. Az én férjem annyira rendetlen, hogy azt el sem tudod képzelni. Minden holmiját szanaszét hagyja a lakásban, nem győzök utána pakolni.
- Tudok adni egy tanácsot. - feleli a másik nő. - Amikor összeházasodtunk a férjemmel, az első héten határozottan közöltem vele, hogy ha elővesz egy tányért vagy egy poharat, akkor használat után mosogassa is el, és tegye vissza a helyére.
- És bevált?
- Nem tudom, azóta nem láttam.
Az étteremben a pincér udvariasan megkérdezi a vendégtől:
- Uram, hogy ízlik a bécsi szelet?
- Mint szakértő mondhatom, remek darab!
- Ön szakács?
- Dehogy, cipész vagyok.
- Tasziló, fogadj velem kérlek, hogy kimondok itt egy csúnya szót az étteremben, és senki nem fog megbotránkozni....
- Kérlek Arisztid, állom a fogadást.
Arisztid rendel egy tál süteményt, majd mikor a pincér kihozza, megkérdezi tõle fennhangon:
- Milyen édesség van a tálcán? Tán nem kuglóf-asz ott?
Megtetszik ez Taszilónak! Igaz, a fogadást elvesztette, de arra gondol, hogy ezt õ is eljátssza az asszonnyal, ha legközelebb beülnek egy süteményre.
Úgy is lesz. Mondja az étteremben a feleségének:
- Drágám, kérlek, kimondok itt egy csúnya szót, és senki nem fog megbotránkozni...
Rendel is egy tál süteményt, s mikor jött a pincér, felállva fennhangon rákérdez:
- Mi a lófaz ez itt, csak nem kuglóf?
- Ki az abszolút udvarias?
- Aki tud pánsípon játszani, de nem teszi.
Az esküvõi szertartás után az anyós megkeresi az ifjú võt, és így szól hozzá:
- Hát, fiam, most, hogy elvetted a lányomat, remélem megkomolyodsz, és nem csinálsz többé ostobaságokat!
- Nem, nem mama! Ez volt az utolsó...
A hosszú élet titka, hogy régen kell születni!
- Hogyan búcsúzik a temetkezési vállalkozó a hozzátartozóktól a szertartás után?
- A viszontásásra.
Jean bemegy a grófhoz.
- Uram, kint vár egy ember, akinek falába van.
- Mondja meg neki, Jean, hogy ilyesmire nincs szükségünk!
Jézus sétál az erdőben, mikor hallja, hogy valaki borzasztóan sír. Elindul a hang irányába s látja amint egy öreg ember keresgél valamit, s közben keservesen sír. Jézus így szól:
- Miért sír annyira, jóember?
- Nagy az én bánatom, elhagytam a kisfiam!
- Ezen segíthetünk, volt-e valami különleges ismertetőjele? – Bizony volt. Mindkét kezébe szög volt beleütve! Jézus térdeire rogyik, s kitárja karjait:
- Édesapám!
- PINOCCHIO!!!
