Jancsika az állatkertben a csimpánzokat bámulja, egyszercsak megszólal:
- Mami! Nézd, az a majom pont úgy néz ki, mint az alattunk lakó részeges Pista bácsi.
- Kicsim, nem szabad ilyet mondani!
- Miért? A majom úgysem érti.
Kedves Télapó!
Azzal a kéréssel fordulok Hozzád, jó volna, ha a karácsonyi ajándékot újra Te hoznád, mint kiskoromban. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az az újítás, miszerint az ajándékvásárlást a szüleimre és egyéb rokonaimra bíztad, nem vált be. Ezek sóherek kérlek szépen. Már tavaly is akartam Neked írni, amikor azt a színesceruza-készletet kaptam, hogy itt valami nem stimmel. Merthogy eredetileg villanyvonatot kértem. Na már most, lehet, hogy a villanyt egy l-el írtam, a vonatot meg egy t-vel, pedig múlt idő, de ez egyik sem akkora hiba, hogy színes ceruzának olvassák tévedésből. Itt csak szándékosságot tudok feltételezni. Márpedig előre megfontolt szándékkal színes ceruzát venni karácsonyra, hát enyhén szólva nem stílusos. Akkor se, ha a magatartásom esetenként kívánnivalót hagy maga után. (A pokolba kívánnak néha ugyanis.) Gondoltam is, hogy beszólok az ősöknek, aztán úgy döntöttem, adok még egy esélyt. De amikor tegnap a szekrény mélyén az apám gatyái mögé rejtve megtaláltam a mesekönyvet a távirányítású versenyautó helyett, betelt a pohár. Ez már tendenciózus, ha érted, mire gondolok. Persze az ember nem szívesen panaszkodik az őseire. Végül is ők hozták a világra. (Apás szülés volt.) De hogy a hátrányos helyzetű Norbi is Batmant tudjon kapni, én meg csak ceruzát, hát ez olyan helyzet, amit nem akarok tovább színezni. Norbi egyébként azért hátrányos helyzetű, mert az apukája híres ügyvéd, aki minimálbéren van bejelentve, de szerencsére kapnak rendszeres önkormányzati segélyt. Az én őseim viszont bérből és fizetésből élősködnek a nemzet testén. Ezért előnyös helyzetűnek számítok. Jogilag. Anyukám azt mondja, azért lesz csak mesekönyv az ajándék, mert karácsonyra kishúgit hoz a Télapó. Nem tudom, hogy Neked szóltak-e erről a projektről, de amilyen szerencsétlenek, elképzelhető, hogy Te tudod meg legutoljára. Felvetném, hogy nem ártana néhány napot csúsztatni az átadás-átvételt, mert ha a húgi csak jövőre érkezne, kapásból 40 ezer forinttal többet érne...
- Anya! Borzasztóan fáj a torkom, meg a hasam is!
- Ó, te szegény gyerek! Miből is írtok dolgozatot ma?
Félkész, előre fagyasztott nudlit csináltam, édesre. Ősöket le tudtam passzolni pár napra vidékre, és tudjátok, hogy van ez. Egy idő után unod a házhoz szállított pizzát és elkezdesz alkotni.
Gondoltam, nem lesz gond.
Úgy kezdődött az egész, hogy: tudtam, hogy kell a vízbe egy kis só, amiben felfőzöm, ezért tettem bele, majd föl a tűzre, ott jó helyen van. Aztán párhuzamosan vele csináltam a prézlit. Elsőre az olaj lett sok, aztán a zsemlemorzsa - b***zus leég a nudli, megkeverem - öcsém ordít a lakás másik feléből: "leégett a prézli!" Kösz, én meg már azt hittem, hogy a füstölés gyárilag hozzátartozik. Segítsünk a dolgon, porcukrot adok hozzá. Mi, vazzeg, ez karamellizálódik! Gyere föl az aljáról te rohadék! Leveszem a tűzről. Jó, ez rendben lesz. Öcsém ordít: "Góóóóól!" Bemegyek, megnézem a visszajátszást a tévében, ja, ez tényleg szép volt. De szépen hozzák ki. Mi, ezért minimum egy szabadrúgás!..........Mit csinálok itt már egy tíz perce? Sprint vissza a konyhába. Tudtam, - hogy szülnél sünt - forr a víz a nudli alatt, ami összeállt egy konstans tömeggé. Nem baj, le a tűzről, leönteni a vizet, vissza a tűzre rá a prézlit. Ja, hogy zárványok vannak benne tele vízzel, és ez csak akkor derül ki, amikor már kevered a trutyit. Kit érdekel! Kell még egy adag prézli. Az olaj-zsemlemorzsa arány megint nem tökéletes, de nem baj, megoldjuk, leöntöm az olajat. Ja, hogy ez forró és nyomot hagyott a mosogató alján. Nem baj, majd azt mondom, hogy már korábban is ott volt, hátha elhiszik. Kész az anyag, és még csak alig füstölt, rá a nudlira. Igen, közben az is megégett, de oda se neki, jó lesz. Keverem még egy kicsit az egyre inkább lávaszerű anyagot, majd elordítom magam: "Kész a főzelék!"
Az elején írtam, hogy tettem bele sót, na igen.......Egy picit sok lett. Olyan íze volt, mint a krumplifőzeléknek, füstölt csülökkel. Leszámítva a csülköt. Végül is kenyérrel és a vasárnapról maradt rántott hússal egész jó íze volt. De leszűrtem a tanulságot: a főzés nem véletlenül a nők dolga.
A rendőr megállít egy részeg autóst, közben a gumibotjával fenyegetően hadonászik:
- 5000 Ft, és örüljön, hogy ennyivel megússza!
Erre a részeg: - Ne szórakozzon mááá biztos úr, 5000 ezé a gumibotééé, adja mán 500-ért és megegyeztünk...
-Te, milyen messze van innen Afrika?
-Nem tudom, de nem lehet túl messze, mert reggel a gyárba menet találkozom egy négerrel, és ő biciklin jár.
- Hogy figyelmeztetik a templomban a hívõk a papot, ha meggyullad a ruhája?
- Atya ég!
Egy férfi tolja a bevásárlókocsiját az áruházban, amiben egy bömbölő gyerek ül. Közben folyamatosan mondogatja:
- Albert, maradj csendben! Albert, ne kiabálj! Albert ne üvölts!
Egy nő rászól:
- A maga Albert fiacskája nagyon hisztis!
Mire a férfi:
- Hölgyem! Albert én vagyok!
Az állatvédő egyesület irodájában cseng a telefon:
- Jöjjenek gyorsan, a postás felmászott a fára, és onnan ingerli a kutyánkat!
