Iskolában a gyerekek a kőzetekről tanulnak. A tanító néni megkérdezi a gyerekeket, hogy milyen kőzeteket ismernek. Mondják, hogy:
- Mészkő, gránitkő.
A tanító néni megkérdezi Mórickát, hogy milyen kőzetet ismer. Erre azt mondja Móricka:
- Szarnom kő.
- Az milyen kő? - kérdi a tanítónő.
- Nagyon kő.
Hogy hívják a földművelő Mikulást?
Szánt-a Claus.
- Ica,Gyakran tisztítod az autódat?
- Nem, mert fiatalabbnak látszom a koromnál...
Ha egy férfi megérint a szavaival, a keze sincs már messze!
A tanár kérdi:
- Téged azért járatnak iskolába, hogy ne zavard otthon a takarítást?
- Hogyan lehet elsüllyeszteni egy szőke nőkkel teli tengeralattjárót?
- Be kell kopogni!
Kezdjük azon, hogy nem vagyok én akárki kutyája. Ebben a kutya világban, mikor sok az irigy kutya, nem igaz, hogy a kutya se törődik vele, hogy az én gazdám egy nagy kutya. A kutya mindenit, az se kutya, hogy nálunk nincs kutyakorbács - kutya egy dolog az -, de kutyuli-mutyulizás sincs. Kutyabajom sincs a kutyafáját, hiszen nálunk nem divat a kutyakomédia. Nem kutyálkodunk el semmit. Én kutyahűséggel kutyagolok, vagy ha kell, kutyafuttában, loholva teljesítem a feladatom. Na persze, az is igaz, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig, de azért ugatni kell! Mert kutyaütő az a kutya, amelyik kutyahitű, kutyafejű tatár és nem tudja, hogy esetleg még kutyaharapás árán is védeni kell a házat, a gazdit. Különben is, utálom az olyat, aki alázatos, mint egy kutya. Kutyagumit ér az ilyen kutya. Előbb-utóbb kutyaszorítóba kerül az effajta kutyafülű, és jóval kutyább élet vár rá, hisz az ilyen kell a kutyának. Egy-kettőre kutyavásárra kerül, és hamarosan kutyabőr lesz belőle.
Mindezt kutyakötelességem volt közölni minden olyan ebbel, akit kutyába (sem) vesznek:
KAJLA
(Érdemes kutya)
A piacon:
-Egy fej salátát kérek!
-Kettő lett, maradhat?
Egy katolikus pap, egy református pap és egy rabbi minden héten egyszer kártyáznak filléres alapon. A rendőrfőnök tudomást szerez róla, egy alkalommal tetten éri őket, és biróság elé viszi az ügyet.
A biró meghallgatja a rendőrfőnök jelentését és szigorú arccal megkérdezi a katolikus papot:
- Nos Atyám, igaz hogy kártyázott?
A pap felnéz az égre, magában mormogja "Oh Istenem bocsás meg" majd hangosan ezt mondja:
- Nem méltóságos uram.
A biró a református paphoz fordul és megkérdezi:
- Nos, tisztelendő úr igaz hogy kártyázott?
Megismételve a pap válaszát ő is azt mondja:
- Nem méltóságos uram.
Ezek után a biró a rabbihoz fordul és megkérdezi:
- Rabbi, igaz hogy kártyázott?
Hidegen a biró szemébe nézve adja a választ:
- Ugyan már, kivel?
