Hatalmas ládát cipel verejtékezve négy katona. Arra megy egy üregúr, és megkérdi tõlük:
- Mit cipeltek, fiúk?
- Az hadititok!
- És ennyire nehéz a láda?
- Hát hogy a fenébe ne lenne az, amikor tele van rakétával!
- Mit csinál a béna origamis?
- ???
- Mindig ugyanazt hajtogatja!
Van két jó barát, Béla és Karcsi. Béla ez egyik nagyon szomorú, de másnap már megint nagyon jó kedve van. Szóvá is teszi ezt a barátja neki: - Miért van most olyan jó kedved, hisz nem azt mondtad, hogy meghalt az apád?
- Azt mondtam. De ma reggel vettem észre, hogy a levél nem nekem, hanem a bátyámnak szól.
A lexikon olyan, mint a melltartó. Elõfordulhat az, hogy nem találjuk meg benne azt, amirõl azt hittük, hogy benne lesz.
Megszületik a kisbaba, és csodák-csodájára már beszélni is tud. Odaszól az orvosnak:
- Maga az orvos?
- Igen, én vagyok - feleli döbbenten az orvos.
- A születés kicsit fájt, de azért jó munkát végzett! Hol van az édesanyám?
- Itt vagyok - feleli az anyja elhalóan.
- Nagyon jó volt a hasadban ilyen hosszú ideig. Köszönöm, hogy megszülethettem! Apám is itt van?
- Igen, itt vagyok! - feleli büszén az apa.
- Gyere kicsit közelebb! - kéri a baba.
Az apa közelebb hajol, ekkor a baba elkezdi a mutatóujjával a férfi homlokát ütögetni, és felkiált:
- Na, ugye milyen kellemetlen?!!
- Miért nincs a skót temető előtt kerítés?
- Mert aki bent van, az nem tud kijönni, aki meg kint van, az nem akar bemenni!
Megszólítják az öreg székelyt a vásárban:
- Magáé ez a borjú?
- Nem - feleli. - A tehenemé.
Panaszkodik az asszony a férjének:
- Figyelj, Jenõ, mindig hazahordod a munkádat a munkahelyedrõl. Én így nem tudok tovább veled élni!
- Na és, nagyon sok ember hazahordja a munkáját. Sajnos ilyen idõket élünk.
- Az igaz, de nem mindenki BONCMESTER!!!
- Mi az abszolút pofátlanság?
- Terhes nőnek azt köszönni, hogy sziasztok.
