A főnök íróasztalán áll egy fotó, amin két aranyos óvodás gyerek mosolyog. A titkárnő ahányszor bejön a szobába, mindig ránéz a képre, egyszer aztán meg is jegyzi:
- Kicsi korban még minden gyerek olyan édes! De főnök, a maga gyerekei már kamaszok, miért nem rak ki róluk egy újabb fényképet?
- Azért, mert ha ezt nézem egész nap, és utána hazamegyek, könnyebben kibírom, hogy ne üssem agyon őket!
- Honnan tudja a szőke nő hogy ki fogják rúgni a munkahelyéről?
- A főnökétől kiviszik a heverőt...
Öreg cigány megkérdi a fiától:
- Te gyerek, hova lett az a jó kis bicska, amit a múltkor adtam neked?
- Hát fater, én azt elcseréltem egy jó kis karórára!
- Hogy a fene vigyen el... és ha szidják az anyád a kocsmában mit mondassz? Hogy fél nyolc van?
Kukacfiú a kukackislánynak:
- Ha nem jössz hozzám feleségül, egy csirke elé vetem magam!
Az ápolt az elmegyógyintézetben nem akar aludni. Az ápolónő megkérdi tőle, miért nem.
- Mert az anyu mindig mellém feküdt, amíg kicsi voltam.
Az ápolónő lefekszik az ápolt mellé, de az csak nem alszik.
- Most meg mi a baj?
- Anyu meztelenül feküdt mellém.
Az ápolónő levetkőzik, visszafekszik.
- Most meg miért nem alszol?
- Mert az anyu megengedte, hogy a köldökébe dugjam a kisujjam.
- Dugjad... Hé, az nem a köldököm!
- Nekem sem a kisujjam.
- Ügyvéd úr, szeretnék végrendeletet írni, de sajnos nem tudom, hgyan kell. Segítene megírni?
- Persze, hagyja csak rám az egészet!
- Nos, gondoltam, hogy Ön szeretné a legnagyobb részt, de én azért szeretném, ha a gyerekeim is kapnának egy részt az örökségből...
Magyarországi nyelvjárások:
- törzsgyökér (paszuly, keszkenyő, rokolya, farmatring)
- pláza (szoli, hambi, bocsika, szal, vok, fürcsi, dizsi)
- B-közép (mí, börszdéj, biör, disztroj, potétó, hánting, szinema)
- rendszergazda (béta-teszter, linux, vinyó, megabájt, diszk)
- militarista (engedély, örmi, AK-47, harckocsi, gázdugattyúvezetőcső)
- építész (malter, spakli, sóder, fángli)
- rap (Yo yo yo madafakka!)
- európai (dojcsland, vónung, folkszvágen, tür, flúgcojg)
- idejött (dikk má, gádzsi, bibas, rányi)
- ittmaradt (nyeszkolkó, kóská, szábáká, dá, nyet)
A II. Világháborúban egy amerikai katona egy kemény bevetés után éppen szabadságára indult angliai állomáshelyéről. Felszállt egy vonatra, majd ülőhely után kutatva benyitott egy fülkébe. Ott egy elegáns angol úriember, a felesége és a lánya ült. A negyedik ülőhelyet egy kis szobakutya foglalta el.
A katona udvariasan megkérdezte a nőtől:
- Elnézést, szabad ez a hely?
- Maguk amerikaiaik olyan udvariatlanok! - felelte a nő gőgösen. - Nem látja, hogy foglalt a szék?
- Ne haragudjon hölgyem, de nem fogná az ölébe a kutyáját, hogy leülhessek? Nagyon fáradt vagyok, és még messze a végállomás!
A nő hidegen ránézett:
- Maguk, amerikaiak! Nemcsak udvariatlanok, de még ráadásul pimaszak is!
A katona erre megfogta a kutyát, majd a lady sikoltozása közepette lehúzta az ablakot, és kidobta a vonatból.
Ekkor megszólalt az angol úr:
- Maguk amerikaiak mindent rosszul csinálnak! Nem a jó kezükben fogják a villát, nem az út jó oldalán közlekednek, ráadásul nem a jó szukát dobják ki az ablakon...
- Ismertem egy embert az egyik lába fából volt, úgy hívták, hogy Smith.
- És, hogy hívták a másik lábát?
