További viccek:

Mikulás

- Kisfiam, honnan tanultad ezt a csúnya beszédet? - kérdezi az anyja a hatéves Pistikétől.
- A Mikulástól, anyu.
- A Mikulástól?
- Igen, mikor a sötétben felbukott egy székben a szobámban.

Hal

- Hogy hivják az angol takaritóhalat?
- Partfish.

Leolvasta

A süketnéma házaspár mutogatva beszélgetnek.
- Hol a macska? - kérdi a férj.
- Megfojtottam az éjjel! - mutogatja a feleség.
- De,hát miért? - vonja kérdőre a férj.
- Egész éjjel nyávogott! - mutogatja a feleség.
- Te teljesen hülye vagy, nem is hallhattad! - mutatja a férj.
- Leolvastam a szájáról.

- Miért áll a ló a teniszpálya közelében?-

- Miért áll a ló a teniszpálya közelében?
- Mert Navratilova.

Stressz

- Mi a különbség az izgalom és a stressz között?
- ???
- Az izgalom az, ha a feleséged terhes. A stressz az, amikor a titkárnőd...

Pénztől függ

Az orvos találkozik régi betegével, és barátságosan üdvözli:
- Á, hogy vagyunk, hogy vagyunk?
- Megmondom, doktor úr - feleli a beteg -, ha nem kér túl sokat.

Lány

A szülők elbúcsúztak a lányuktól, aki a férjével egy új lakásba költözött. Az anya hangosan zokog, az apa pedig vigasztalja:
- Igaz, hogy elveszítettük a lányunkat, de helyette kaptunk egy szabad fürdőszobát, és egy telefont!

A mutáns visszatér

A mutáns nem halt meg, pedig az a vénasszony, aki annak idején félig felgyújtotta és levágta négy csápját, azt hitte. Három év telt el a brutális ütközet óta, és most a mutáns ott rejtőzködött bosszúra éhesen egy bokor mélyén. A bokor szemben helyezkedett el a gondnokság ajtajával, amely mögött Elvira néni – merthogy így hívták a vénasszonyt – éppen sapkát kötött az unokájának, céklalevet ivott és valami horrorfilmet nézett a kereskedelmi csatornán. Sejtelme sem volt arról, hogy az elszánt mutáns mire készülődik odakint.
Felerősödött a szél. A mutáns úgy érezte, hogy eljött a megfelelő pillanat. Lassan kikászálódott rejtekhelyéről és megindult az ajtó felé. Kocsonyás szemeiben tűz lángolt, talpa után trutymó maradt a pázsiton. Eljött a bosszú napja, a régóta várt nap, csak ez szikrázott eltorzult agyában. Maradék csápjaival ide-oda csapkodott, tudat alatt már gyakorolta azokat a mozdulatokat, amelyekkel majd cafatokra tépi Elvira nénit. Ahogy az ajtóhoz ért, sátáni mosoly ült ki püffedt, egyfolytában váladékot termelő arcára. Várt még néhány pillanatot, mielőtt bekopogott volna.
Elvira néni befejezte a sapka kötését, és megállapította, hogy túl kicsi és túl sárga is lett.
- Ennek a hülyegyereknek még egy normális sapkát se lehet varrni arra a hülye fejére – morgolódott fennhangon, s szitkozódva vágta az egészet a szemétbe a kötőtűkkel együtt, majd mosogatni kezdte a műanyag poharakat. Ekkor hallotta meg a halk, tompa kopogást. Az öregasszony furcsállta egy kissé, hogy miért nem csöngetett a késő esti látogató. Habozott egy kicsit, aztán odaballagott az ajtóhoz és sarkig tárta. A tornác üres volt. Egy árva lélek sem állt rajta. Elvira néni kinyújtotta ráncos nyakát, először jobbra, majd balra tekintett.
- Szemtelen kölykök! – kiabálta dühösen, ökölrázások közepette. Már éppen csukta volna be az ajtót, mikor hörgésre lett figyelmes. Lassan előrehajolt, és a papucsa orrára nézett.
A tíz centiméter magas mutáns elszántan csapkodta papucsának rózsaszín bumszliját cérnavastagságú csápjaival. Közben hörgött, és összetrutymózott mindent. Elvira néni egy ügyes mozdulattal kikapta a zárból a vaskos kulcstartóját és kétszer lefelé suhintott vele. A mutáns vinnyogva menekült az éjszakába, néhány csápját és trutymóját maga mögött hagyva. Elvira néninek most sem volt nehezebb dolga, mint három évvel ezelőtt…