Móricka hosszasan leskelõdik a szülei...
Móricka hosszasan leskelõdik a szülei hálószobájának kulcslyukán...
Egyszer csak elvörösödik és mérgében ölével az ajtóba csap:
- És még ezek akarnak pszichológushoz küldeni azért, mert szopom az ujjam...
További viccek:
Majom
Jancsika az állatkertben a csimpánzokat bámulja, egyszercsak megszólal:
- Mami! Nézd, az a majom pont úgy néz ki, mint az alattunk lakó Pista bácsi.
- Kicsim, nem szabad ilyet mondani!
- Miért? A majom úgysem érti.
Kanári-szigetek
Februárban áll egy barna és egy szőke nő a buszállomásnál.
Barna:
- Angyalom, milyen szépen le vagy sülve!
Szőke:
- A férjemmel a Kanári-szigeteken voltunk telelni.
Barna:
- Azok merre vannak?
Szőke:
- Nem tudom! Repülővel mentünk!
Gondolatolvasó
Előadó: Bob, Kevin
Zenész
- Hogy hívják a zenész kislányt?
- ???
- Har Mónika.
Beteg hableány
- Hogy hívják a beteg hableányt?
- ???
- Hablehány.
A mutáns visszatér
A mutáns nem halt meg, pedig az a vénasszony, aki annak idején félig felgyújtotta és levágta négy csápját, azt hitte. Három év telt el a brutális ütközet óta, és most a mutáns ott rejtőzködött bosszúra éhesen egy bokor mélyén. A bokor szemben helyezkedett el a gondnokság ajtajával, amely mögött Elvira néni – merthogy így hívták a vénasszonyt – éppen sapkát kötött az unokájának, céklalevet ivott és valami horrorfilmet nézett a kereskedelmi csatornán. Sejtelme sem volt arról, hogy az elszánt mutáns mire készülődik odakint.
Felerősödött a szél. A mutáns úgy érezte, hogy eljött a megfelelő pillanat. Lassan kikászálódott rejtekhelyéről és megindult az ajtó felé. Kocsonyás szemeiben tűz lángolt, talpa után trutymó maradt a pázsiton. Eljött a bosszú napja, a régóta várt nap, csak ez szikrázott eltorzult agyában. Maradék csápjaival ide-oda csapkodott, tudat alatt már gyakorolta azokat a mozdulatokat, amelyekkel majd cafatokra tépi Elvira nénit. Ahogy az ajtóhoz ért, sátáni mosoly ült ki püffedt, egyfolytában váladékot termelő arcára. Várt még néhány pillanatot, mielőtt bekopogott volna.
Elvira néni befejezte a sapka kötését, és megállapította, hogy túl kicsi és túl sárga is lett.
- Ennek a hülyegyereknek még egy normális sapkát se lehet varrni arra a hülye fejére – morgolódott fennhangon, s szitkozódva vágta az egészet a szemétbe a kötőtűkkel együtt, majd mosogatni kezdte a műanyag poharakat. Ekkor hallotta meg a halk, tompa kopogást. Az öregasszony furcsállta egy kissé, hogy miért nem csöngetett a késő esti látogató. Habozott egy kicsit, aztán odaballagott az ajtóhoz és sarkig tárta. A tornác üres volt. Egy árva lélek sem állt rajta. Elvira néni kinyújtotta ráncos nyakát, először jobbra, majd balra tekintett.
- Szemtelen kölykök! – kiabálta dühösen, ökölrázások közepette. Már éppen csukta volna be az ajtót, mikor hörgésre lett figyelmes. Lassan előrehajolt, és a papucsa orrára nézett.
A tíz centiméter magas mutáns elszántan csapkodta papucsának rózsaszín bumszliját cérnavastagságú csápjaival. Közben hörgött, és összetrutymózott mindent. Elvira néni egy ügyes mozdulattal kikapta a zárból a vaskos kulcstartóját és kétszer lefelé suhintott vele. A mutáns vinnyogva menekült az éjszakába, néhány csápját és trutymóját maga mögött hagyva. Elvira néninek most sem volt nehezebb dolga, mint három évvel ezelőtt…
- Egy óra alatt hét korsó sört...
- Egy óra alatt hét korsó sört hajtottál le. Én még vízbõl sem tudnék ennyit meginni.
- Hát vízbõl én sem.
Mérges kismalac reggele
A mérges kismalacot ébresztgeti az anyukája:
- Kelj fel kismalac, mindjárt fél nyolc lesz!
- NEM LESZ!!!
