Móricka hazafelé az anyjának könyörög...

Móricka hazafelé az anyjának könyörög egy pöttyös labdáért. Az anyjának nincs kedve megvenni, de azt ígéri a gyerekeknek, hogy ha hazaérnek, azt játszanak, amit akar. Otthon Móricka azt kéri, hogy játszanak papás-mamást.
A mama belegyezik, mire Móricka így szól:
- Öltözz asszony. Megyünk és veszünk a gyereknek egy pöttyös labdát!

555 pont

További viccek:

Leánykereskedő

- Mi az, hogy leánykereskedő? – kérdi Kovácsné újságolvasás közben a férjétől.
- Olyan ember, aki nőket ad el szerelmi célokra.
- Például engem is eladna, ha a markába kerülnék?
- Ne keverd össze a régiségkereskedővel!

Nem mindegy...

Nem mindegy, hogy rókán motorozol, vagy motoron rókázol.

Egy férfi bemegy az orvoshoz:- Doktor úr,

Egy férfi bemegy az orvoshoz:
- Doktor úr, segítsen rajtam! Éjjelente nem tudok aludni, még altatóval sem, így nappal mindig álmos vagyok, és gyakran elbóbiskolok munka közben. A főnököm azt mondta, hogy kirúg, ha még egyszer el merek aludni.
- Sebaj, van itt egy új, bivalyerős altató, ebből a vegyen be egyet lefekvés előtt és minden rendben lesz.
A férfi hazamegy, és lefekvés előtt két pirulát is bevesz egy helyett, hogy tutira menjen. Reggel frissen ébred és elmegy a munkába.
- Főnök úr, soha többé nem fogok elaludni munka közben!
- Ennek örülök, de hol volt a múlt héten?

Arisztid

Arisztid meglátogatja az új barátnőjét a lakásán. Isznak néhány pohár pezsgőt és bevonulnak a hálószobába. Lefekszenek és Arisztid azonnyomban elszunnyad a peysgőtől.
A hölgy többet remélt mint ez, fel akarja hivni
a figyelmét és megrázza.
- Arisztid, ...én fázom.
Arisztid felkel szépen betakarja a hölgyet, visszafekszik és elalszik.
A hölgy ismét megrázza
- Arisztid, én még mindig fázom.
Arisztid felkel, udvariassan betakarja a hölgyet még a saját paplanával is, visszafekszik és ismét elalszik.
A hölgy most már kissé mérgesen ismét megrázza.
- Arisztid én még mindig fázom, és különben is
tudod-e, ...nekem a lábam között egy lyuk van.
- Na látod te marha, ott megy be a hideg!

Egyetemista lány levele szüleihez

Drága Szüleim!

Már 3 hónapja itt vagyok az egyetemen, és még nem írtam Nektek. Nagyon szégyellem magam, de ígerem, hogy most mindent bepótolok! De mielőtt még folytatnám a levelet, kérlek, üljetek le! Semmi esetre se olvassátok tovább a levelet állva!! Már majdnem teljesen rendbe jöttek az égési sérüléseim, és a sokkot, amit az okozott, hogy ki kellett ugranom a negyedik emeletről, szinte egészen kihevertem. Csak 2 hetet kellett a kórházban feküdnöm, már majdnem jól látok, és az a szörnyű hányás is csak egy héten egyszer jön rám. Mivel a tüzet én okoztam, 1 milliót kell fizetnünk az egyetemnek a károkért, de ez mind semmi, hiszen az a lényeg, hogy életben maradtam. Az volt a szerencsém, hogy a szemközt lakó férfi észrevette, mi történt, és kihívta a mentőket és a tűzoltókat. Ő volt, aki aztán meglátogatott a kórházban, és mivel, nem volt hova mennem (a szobám hamuvá égett), olyan kedves volt, hogy felajánlotta, lakjam vele. Egyszobás lakása van, de azért nagyon jól megvagyunk. Ő vagy kétszer olyan idős, mint én, de őrülten egymásba szerettünk, és össze szeretnénk házasodni. Még nem döntöttük el, hogy pontosan mikor, de még azelőtt megtartjuk az eskuvot, mielőtt túl feltünővé válik, hogy terhes vagyok. Bizony drága szüleim, anya leszek!!!

Tudom, hogy alig várjátok már, hogy nagyszülők lehessetek, és biztos vagyok benne, hogy a kisbabákat (merthogy hármas ikrek leszenek) azzal a szeretettel fogjátok körülvenni, amivel engem is kiskoromban. Az egyetlen dolog, ami egy kicsit késlelteti az esküvőnket az egy fertőzés, amit a vőlegényem szedett össze valahol. Emiatt most megint kórházban vagyunk, mert persze én is elkaptam, de már sokkal jobban vagyunk az antibiotikumoknak köszönhetően, amit vénásan adnak nekünk. Az orvosok valami szifilisznek hivják a betegséget, azt hiszem.

Tudom, hogy a férjemet tárt karokkal fogadjátok majd, és hamarosan olyan lesz majd, mint egy igazi családtag. Nagyon kedves ember, és bár nem végezte el a 8 általánost sem, rendkívül ambíciózus. Természetesen más vallású, mint mi, de tudom, hogy milyen toleránsak vagytok, és így az sem fog titeket zavarni, hogy sötétebb a bőre, mint a mienk. Biztos vagyok benne, hogy legalább annyira fogjátok majd szeretni, mint én!!! Mivel nagyjából a ti korotokbeli, biztos nagyon jól kijöttök majd egymással, ha majd hazaköltözünk hozzátok a gyerekekkel (mert hát a mi lakásunk túl kicsi ennyi embernek). Az ő szülei is nagyon rendes emberek, azt hiszem, az apja valami híres kábítószercsempész Afrikában, ahonnan a jövendőbelim is származik...

Most, hogy már mindenről részletesen beszámoltam, azt hiszem itt az ideje, hogy bevalljam nektek, hogy nem égett le a lakásom, és így nekem kutya bajom, nem is voltam kórházban egy napot sem, nincs se vőlegényem, se szifiliszem, se semmilyen néger pasim. Az igazság az, hogy meghúztak analízisből meg makroból, és kettest kaptam informatikából, és csak azt szerettem volna tudatosítani bennetek, hogy vannak ennél a világon sokkal rosszabb dolgok is!

Sokszor csókol

Lányotok

Ha tudta volna . . .

Az orvos kimegy a beteghez:
- Úgy hallottam, hogy ön bedilizett. Hogy történt?
- Hát este elmentem egy asszonyhoz, de időközben hazaért a férje. Én kirohantam az erkélyre, át a korláton. Ott megkapaszkodtam.
- És akkor dilizett be?
- Nem. Hanem jött a férj és kalapáccsal össze-vissza verte a kezemet, de én nem engedtem el a korlátot.
- Na és akkor dilizett be?
- Nem. Hanem hozott a férj egy kést és össze-vissza vagdosta a karomat, ordítottam a fájdalomtól, de nem engedtem el a korlátot.
- Na és akkor dilizett be?
- Nem. Akkor megjelent a férj egy vödör sóval és behintette a véres kezeimet vele. Én ordítottam, de nem engedtem el a korlátot.
- Na és akkor dilizett be?
- Nem, hanem reggel, amikor megláttam, hogy a földszinten vagyunk.

Semmi bajom

Két szőke csaj beszélget:
- Képzeld, tegnap véletlenül összetörtem egy tányért. Lehet hogy ez jelent valamit a születendő gyermekemre nézve.
- Ne légy már ilyen babonás. Születésem előtt az én anyám is összetört egy hanglemezt, és látod semmi bajom... semmi bajom... semmi bajom...

Nézeteltérés

- Mikor volt az első nézeteltérésük? - kérdi a válóperes ügyvéd a házaspártól.
- Az esküvőnk előtt egy órával. - feleli az asszony. - Én az esküvőre akartam menni, ő meg inkább az ágyban maradt volna.