Az apa a gyerekével utazik a buszon. Az...
Az apa a gyerekével utazik a buszon. Az első megálló egy könyvesbolt előtt van.
- Apúúú! Vegyél nekem mesekönyveeet! Mesekönyvet akaroook! - mondja a gyerek.
- Nyugalom, Kristóf, nyugalom! - így az apa.
A következő megálló egy cukrászda előtt van.
- Apúúú! Vegyél nekem fagyííít! Fagyííít akaroook!
- Nyugalom, Kristóf, nyugalom!
A most leszálló ember mondja az apának:
- Hát, tudja uram, hallatlan türelme van. Én már rég felpofoztam volna a kis Kristófot.
- Hát, valóban nehezen türtőztetem magam. De egy dolgot félreért. A gyermekemet Kázmérnak hívják, Kristóf én vagyok.
További viccek:
"Egy somogyi kórház szülészetén történt, ismerősöm is a kórteremben lábadozott a szülés után, szem- és fültanúja volt az esetnek, ő mesélte.
Népes, jól öltözött kisvárosi cigány család jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék.
A szülést levezető orvos is hamar előkerült - a szülés óta nem látták a szobában - és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye
minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók. Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas díszdoboz desszertet.
Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és kézfogás helyett lekezelően kicsattant:
- Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek! Nagy csend lett.
Aztán a férfi csendben megkérdezte: - Bocsánat, hanem mit?
- Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik. Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál szaporulat szép számban! - Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek?
- Hát. . . 30-40. 000 forintot.
- Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet.
Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20ezrest, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti.
A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből.
A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a röhögéstől. "
- Jean! Miért lett hirtelen ilyen sötét? Hiszen dél van!
- Biztos elborult az agya, uram!
Bemegy az indián a falu elöljárójához, hogy nevet szeretne változtatni, mivel az eredeti neve túl hosszú.
- És mi a neve, amit meg szeretne változtatni? - kérdezi az elöljáró.
- A nevem: "Vonat amely mindig kétszer dudál mikor hajnalban befordul a síneken".
- Igen, ez tényleg elég hosszú. Mire szeretné változtatni?
- "Tüütüü".
Pistike hazaér az iskolából, és meglepve látja, hogy nővére áll a zuhany alatt, dörzsöli a mellét és azt mondogatja, hogy:
- Férfit akarok.. Férfit akarok.
Másnap Pistike immár rutinosan beles a fürdőbe, s ismét látja, hogy nővére a mellét masszírozva mondogatja:
- Férfit akarok.. Férfit akarok...
Harmadnap ismét benéz, de nincs ott, ellenben a szobájából nyögések hallatszanak, benéz, és látja, hogy a nővére épp egy férfival van.
Azonnal levetkőzik, ő is beáll a zuhany alá és mellét masszírozva mondogatni kezdi:
- Számítógépet akarok... Számítógépet akarok...
Három hajótörött úszik a tengerben már jó ideje, amikor odaér egy hajó. A hajó kapitány leszól nekik, hogy felmehetnek a fedélzetre, de ennek az az ára, hogy mindegyiküknek levágják a fütyülőjét.
A hajótöröttek nemigen akarnak felmenni a fedélzetre de meglátják a cápákat és úgy döntenek, hogy mégis felmennek.
Felmegy az első ember. Hosszú elnyújtott üvöltés hallatszik.
Felmegy a második ember is. Rövid sikoly hallatszik.
Felmegy a harmadik is de mielőtt levágnák neki, megkérdezi, hogy az első miért üvöltött a második miért sikoltott. Azt mondja a kapitány:
- Mindenkinek szakmája szerint vágtuk le. Az első esztergályos volt annak leesztergáltuk, a második hentes volt annak egy bárddal lacsaptuk.
Elkezd nevetni a harmadik.
- Mit nevetsz? - kérdi a kapitány.
- Hát én cukrász vagyok - mondja a harmadik - és mire els**pogatjátok, addigra partot érünk!
McPhersonéknál az asszony már ötvenöt órája vajúdik, és az újszülött nem akar világra jönni. Kétségbeesésében McPherson elmegy a tiszteletes úrhoz, és elpanaszolja bánatukat.
- Menj haza - mondja a lelkész -, és a feleséged ágyánál csörgess meg két pennyt.
McPherson engedelmeskedik - s lám az utód azonnal megszületik.
- Hogy történhetett ez a csoda? - kérdezi másnap McPherson a tiszteletes úrtól.
- Nincs ebben semmi csoda - feleli az. - De ha egy skót gyerek pénzcsörgést hall, előbújik még a pokolból is.
- Miért vett a szöszi barna tehenet?
- Mert csokis tejet akart inni.
- Miért sír, drága nénike?
- Nagy az én bánatom. Már másfél órája le kellett volna szállnom a vonatról!
- És miért nem szállt le?
- Minden igyekezetemmel azon voltam. De mivel öreg vagyok és szédülök, csak háttal lefelé, fogódzva bírok leszállni. S amikor kezdtem lefelé lépegetni a lépcsőn, jött a kalauz. Az egyik lábammal már éppen a földre léptem, amikor visszatuszkolt a lépcsőn, hogy: "Gyorsan felfelé, néni, mert indul a vonat!"
