Egy utas egy induló gépre várakozik a reptéren, és betér az egyik étterembe. A pultnál észrevesz egy férfit, aki búskomor arccal bámul maga előtt három üres poharat. Az utazó odaül mellé, bemutatkozik, és meghívja egy italra.
- Mondja, csak nem fél a repüléstől?
- De iiigen, eeegész biztos, hohohogy le fog zuzuzuhanni a gépünk...- dadogja rémülten a férfi.
- Talán most repül életében először?
- Nem, mimiminden nap oooda-vissza mememegteszem ezt az utat, ilyen a munkám.
- De ha így fél a repüléstől, miért nem engedi a főnöke, hogy a szomszéd országba inkább autóval utazzon?
- Nenenem teheti, ééén vagyok a pilóta!

Egy repülőgép halad az óceán felett. Egyszercsak a hangszóróból megszólal a kapitány hangja:
- Kedves utasaink, ha van önök között orvos, kérjük, fáradjon előre a pilótafülkébe.
Egy jól öltözött úr feláll, és előremegy.
Kis idő múlva egy másik hang szól a hangszóróból:
- Kedves utasaink, ha van önök között pilóta . . .

Repülőgépen alváshoz készülnek az utasok, de egyiküknek valami baja van, így hívja a stewardesst:
- Bocsánat, de kényelmetlen az ülés!
- Semmi baj, - mondja a stewardess - mindjárt hozok egy párnát.
Később megint problémázni kezd a nyűgös utas:
- Ne haragudjon, de ezek a lámpák nagyon zavaróak!
Kicsit később a lámpák kialszanak. Hamarosan megint a hívógomb felé nyúl az utas, de ekkor megszólal a szomszédja:
- Nem tudom, mivel van megint baja, de legyen szíves, a hajtóművek zaját ne említse meg nekik!

Felszállás után a repülőgép kapitánya az utasokhoz szól:
- Hölgyeim és uraim, itt a kapitány beszél. Elértük az utazómagasságot, az idő tiszta, sebességünk....Ó, a fenébe!
A nézők dermedten ülnek a helyükön. Kis idő múlva újra megszólal a kapitány:
- Elnézésüket kérem, de a kávé véletlenül beleömlött az ölembe. Látniuk kellene a nadrágom elejét!
Erre az egyik utas:
- Az enyémnek meg a hátulját!

Jelek, amik arra mutatnak, hogy talán nem a legbiztonságosabb légitársaságot választottad:
- Nem repülőjegyeket, hanem sorsjegyeket árusítanak a járataikra.
- A reptéren az összes utasbiztosító cég bezárta irodáját.
- Repülés előtt az utasoknak maguk közül kell pilótát választaniuk.
- A jegyedért csak készpénzzel fizethetsz.
- A kapitány gyűjtést rendez az utasok között az üzemanyagért.
- Ahogy a pilóták a fedélzetre lépnek, a repülőgép elkezd remegni.
- A kapitány felszállás előtt azt kiabálja a földi személyzetnek: "Vigyétek már el az útból azokat a teheneket!"
- Ha megkérdezed a légikísérőt, milyen gyakran szoktak lezuhanni a gépeik, azt válaszolja: "Mindegyik csak egyszer."
- Nem vetítenek filmet, de nincs is rá szükséged, mert életed filmje pereg a szemed előtt.
- Látsz egy álarcos fickót pisztollyal a kezében aki a gépből KIFELÉ igyekszik.
- A repülőgép nemcsak mosdóval van felszerelve, hanem egy kápolnával is.

A stewardess kérdezi az utastól:
- Parancsol vacsorát?
- Miből lehet választani?
- Igen vagy nem.

Férfi a repülőgépen a stewardessnek:
- Hölgyem, fel vagyok háborodva! Rendszeresen Önökkel repülök, de sosem mehetek akkor a WC-re amikor én akarok, soha nem látom a filmet amit vetítenek, és mindig ablak mellé ültetnek!
- Kapitány úr, kérem ne szórakozzon, hanem inkább kezdje meg a felszállást!

A repülőgép egyik utasa nagyon fél, de a pilóta próbálja nyugtatni:
- Repülni nem is olyan veszélyes, mint autót vezetni. Képzelje csak el! A múltkor utazott a barátom az autópályán, amikor hirtelen ráesett a kocsijára egy repülőgép!

Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:

1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a TU-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Ööö, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik.
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.

2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart, fogantyút, majd megszólalt:
- Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer.
- E-resz-kedj.
- Húsz-e-zer.
A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és elújságolta, mit látott:
- És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!

3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez tényleg egyszerű.