Az iskolában a II. világháborúban elhunytakra emlékeznek. A tanító néni kérdezi az osztályt:
- Kinek a hozzátartozója halt meg akkor?
Pistike megszólal:
- Nekem a nagyapám Berlin mellett halt meg egy kisebb koncentrációs táborban.
Tanárnő:
- Jaj nagyon sajnálom, gyerekek álljatok fel 2 perces néma szünet.
Letelik a gyászszünet, akkor megszólal Józsika:
- Tanárnő nekem is a nagyapám halt meg, de nekem Auschwitzban.
Tanárnő:
- Jaj őszinte részvétem, gyerekek 5 perces gyásszünet!
Letelik a gyásszünet, megkérdezi a tanárnő:
- Józsika, megtudhatnám, hogy hogyan halt meg a nagyapád?
- Persze: Jól berúgott és véletlenül leesett az őrtoronyból.

Az én dédnagymamám olyan öreg volt, hogy amikor azt mondtam neki, hogy viselkedjen a korához méltóan, meghalt...

- Kevés vagy, mint NT-nek a pentium.
- Kevés vagy, mint lágerben a repeta.
- Kevés vagy, mint börtönben a vészkijárat.
- Kevés vagy, mint pilótakekszben a katapult.
- Kevés vagy, mint mákostekercsben az önindukció.
- Kevés vagy, mint nagymama térdkalácsában a mazsola.
- Kerülgeti, mint ateista macska a templom egerét.
- Olyan orrod van, mint a kolostorkilincs.
- Kikészítelek, mint szűcs a nyersbőrt.
- Lecsaplak, mint Liszt a zongorabillentyűt.
- Úgy mozogsz, mint egy angolkóros darumadár.
- Úgy mozogsz, mint egy májbeteg földigiliszta.
- Megkergetlek, mint hegyipásztort a lavina.
- Lefejellek, mint éticsiga a bányászlámpát.
- Hátbavaglak, mint vakondot a rotációs kapa.
- Kemény vagy, mint Tarzan talpa.
- Pattogsz, mint kecskeszar a deszkán.
- Olyan vagy, mint a sivatag, homokos és műveletlen.
- Szétkaplak, mint maci a málnást.
- Megy ez, mint villamosnak a kézifékes megfordulás.
- Olyan egyszerű vagy, mint egy félbehajtott káposztalepke.
- Inkább a nyakad vágták volna el a köldökzsinór helyett.
- Anyádéknak megy még a céllövölde?
- Meg vagy? Meg. Meg is leszel!

A nagypapa meséli az unokájának:
- Kisunokám, nekem egyszer a zene mentette meg az életemet!
- Hogyan, nagypapa?
- Még az 1950-es nagy árvíz idején történt. Jött a nagy víz, aztán elöntötte a házunkat. Már majdnem megfulladtunk, amikor mentő ötletem támadt. Felfordítottam az ebédlőasztalt, ráültettem a nagymamát, és ő szépen kiúszott rajta az ablakon, ahol aztán felvette egy mentőcsónak.
- De nagypapa, hol volt itt a zene?
- Tudod, én meg zongorán kísértem a nagyit...

A vidéki farmerhez látogatóba jön városi unokaöccse. Két nap múlva már nagyon terhére van az öregnek a rokon, hirtelen ötlettől vezérelve azt mondja neki:
- Figyelj, tudok egy jó szórakozást neked. Itt a vadászpuskám, fogd a kutyát és menjetek ki az erdőbe lövöldözni.
Így is lesz, három óra múlva fáradtan visszaérkezik a városi rokon.
- Na, jó volt a vadászat?
- Nagyszerű volt - mondja lelkesen az unokaöccs, - van még pár kutyád?

Piroska odaér a nagymama házához és bemegy.
- Nagymama! Miért olyan nagy a füled?
- Azért, hogy jobban halljalak.
- Nagymama! Miért olyan nagy a szemed?
- Azért, hogy jobban lássalak.
- Nagymama! Miért olyan nagy az orrod?
- Azért, hogy jobban érezzem a sütemény illatát.
- De nagymama! Miért olyan nagyok a fogaid?
- Azért, hogy jobban meg tudjam rágni a répát, amit nekem hoztál.
- De nagymama, én nem is szoktam répát hozni neked!
- Hát ez nem jött össze ? mondta a nyúl és kimászott a nagymama ágyából.