Száraz félév után végre megérkezik a faluba egy kiadós zápor. A gazdák a kocsmában ünnepelnek, csak az egyik búslakodik.
- Ne búsuljon kend! - vigasztalják a többiek - Ettõl az esõtõl minden kibújik a földbõl!
- Látjátok, éppen ez az én bajom. A múlt héten temettem el az anyósomat...

Két haver beszélget:
- Te, én az anyósomat úgy szeretem mint a csillárt. Egyszerre lógjon is, meg égjen is.

Egy paraszt el akarja vinni a szénát a szomszéd faluba, de amikor indulna, az anyósa könyörög neki:
- Kérlek, vigyél magaddal!
- Nem!
- Na, kérleeek.
- Nem, és kész!
- De meghúznám magam hátul, nem lennék a terhedre...
- Mondtam már, hogy nem!
Útközben sötét felhők gyülekeznek az égen, és egyszer csak belecsap a villám a szekér hátuljába, mire a parasztember felsóhajt:
- Ej, pedig de szépen kérte...

- Szervusz, Béla! Hol voltál?
- Jaj, ne is kérdezd! A temetőből jövök, most temettem el az anyósomat.
- És miért vagy így összekarmolva?
- Védekezett a mocsok.

Kovács táviratot kap a felesége vidéki rokonaitól:
"Anyósod nagyon beteg. Az orvosok már feladták."
Kovács válaszol:
"Remélem, nem a mi címünkre."

Két barát beszélget:
- Hallottad? Azt írta az újság, hogy egy férfi megölte az anyósát.
- Istenem! Vannak még bátor emberek!