Péntek este egy átutazó kereskedő letétbe helyez a rabbinál százezer forintot, a hitközség elöljáróinak jelenlétében. Vasárnap jelentkezik a kereskedő a pénzért, de a rabbi kijelenti, hogy ő semmiről nem tud.
- De rabbi, hiszen a hitközség vezetői is tanúsíthatják, hogy átvetted tőlem a százezret!
A rabbi hívatja az elöljárókat, azok sorra megesküsznek, hogy ők semmi pénzátadásról nem tudnak, a kereskedőt soha életükben nem látták. A rabbi elküldi őket, majd előveszi a pénzt és átadja hiánytalanul a tulajdonosának.
- De rabbi - ámuldozik a kereskedő -, mire volt jó ez a komédia?
- Csak hogy megmutassam: kikkel vagyok én körülvéve!

Kohn kölcsönkér Grüntől egy porcelántálat. Másnap visszaviszi, és egy tányért is mellékel hozzá köszönetképpen, a következő szöveggel:
- Képzeld, az éjjel megfialt a tálad. Akié az anya, azé a gyerek.
Két hét múlva egy gyertyatartót kér kölcsön. Másnap megy a hírrel:
- Képzeld, az éjjel meghalt a gyertyatartód!
- Ugyan már, hogy halhatna meg egy gyertyatartó?!! - kérdi dühösen Grün.
- Úgy, ahogy egy tál megfialhat.

Kohn ül korán reggel a konyhaasztalnál meztelenül, kalappal a fején és olvassa a Talmudot.
- Miért nem veszel valamit magadra? - kérdi a felesége.
- Minek? -válaszol Kohn - Úgyse jön hozzánk senki.
- Akkor minek a kalap a fejeden?
- Hát, tudod, ha mégis jönne valaki, legalább köszönni tudjak!

Egy zsidó asszony a fiát két pár zoknival lepte meg a születésnapján. A fiú bemegy a szobájába, felpróbálja az egyiket, és - hogy örömet okozzon - kijön megmutatni az anyjának. Az anya így szól:
- Talán a másik pár nem tetszett?

Valamennyi zsidó ünnep rövid összefoglalója:
- Meg akartak minket ölni.
- Nem sikerült.
- És most együnk.

Mondd, te milyen embernek ismered ezt a Kohnt?
- Rá merném bízni az életemet is...
- Na igen, de most 100.000 forintról van szó!