Villám Lajosnak nagyon megtetszik Gizike az irodájukból, és le akar feküdni vele, de Gizikének már van barátja. Villám Lajos egy nap mégis bemegy az irodájába és azt mondja neki:
- Adok neked tízezer forintot, ha lefekszel velem!
- Hogy képzeled Villám Lajos, nem fekszem le veled. Különben is van barátom - válaszolja Gizike.
- De villámgyors leszek, csak ledobom a pénzt a földre, te lehajolsz érte és mire felveszed addigra kész is vagyok!
- Meggondolnám. Felhívom a barátomat - válaszolja a lány, és előveszi a telefonját, és elmondja a barátjának Villám Lajos ajánlatát.
- Kérjél húszezer forintot, Gizike, a lényeg hogy nagyon gyorsan kell felvenned azt a földről, és Villám Lajos addig még a sliccét se tudja majd lehúzni! Azonnal hívjál fel, ahogy megvan a pénz! - válaszolja a barátja, és Gizike elfogadja az ajánlatot.
Eltelik egy félóra, Gizike nem telefonál.
Eltelik egy óra, Gizike még mindig nem telefonál.
Két óra múlva Gizike a telefonban:
- Szörnyű volt, csak egyforintosai voltak...!
Tanulság:
Mindig vedd figyelembe és körültekintően mérlegeld az üzleti ajánlat összes részletét, mert különben átb@sznak!
További viccek:
Fiú oda lép discoba a lányhoz: Varrónő vagy?
Lány meglepődött arccal: Nem!
Fiú: De azé' bevennél 20 centit? ;)
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet...
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! - kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését? - hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya'.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
A rendőr leállítja az autóst az autópályán, és megkérdi tőle:
- Uram, megkérdezhetem, mióta jön hibás hátsó lámpákkal?
A sofőr kiszáll, megnézi a kocsi hátulját, majd térdre esik és elkezd zokogni.
- Ugyan már, annyira azért nem súlyos a helyzet! - nyugtatja a rendőr - Pár kiégett izzó miatt még nem kell elkeseredni.
- Nem? És az utánfutóm, meg a motorcsónakom?
Pasas bemegy a kocsmába, a pultos kérdezi:
- Mit adhatok?
- Egy nagyobb házat, jobb autót, több fizetést.
- Nem úgy értem. Mit kíván?
- Világbékét, magamnak egy szebb feleséget, milliókat.
- Félreértett, mit szeretne inni?
- Miért nem ezzel kezdte? Mi van?
- Semmi különös, csak itt állok a pult mögött…
- Hogy fog kinézni Tarzan, ha nekimegy a fának?
- Torzan.
Megy haza a rendőr, a felesége várja a ház előtt. A rendőr messziről odakiált:
- Drágám! Sötétíts be! Csukj be minden zsalut, ablakot, húzd le a redőnyt és bújj a paplan alá!
A felesége megteszi, bebújik a paplan alá és izgatottan várja a férjét. A rendőr hazaér és bebújik ő is a paplan alá.
- Nézd drágám, milyen jól világít az új kvarcórám!
Egy férfi minden vasárnap horgászni jár, az időjárástól függetlenül. Ha esik, ha fúj, ő minden vasárnap hajnali 5-kor már a vízparton üldögél.
Egyik nap azonban nagyon rosszul érzi magát, és mivel még jégeső is esik, meggondolja magát és visszamegy a házba. A felesége még alszik, így a sötét szobában levetkőzik és befekszik az asszony mellé. Odabújik hozzá, és a fülébe súgja:
- Nagyon cudar idő van odakint!
A felesége félálomban:
- Most gondold el, az idióta férjem még ilyenkor is pecázik!